„Az Isten áldjon benneteket!” – Emléktábla a 90 éves Arthur Schneier tiszteletére

A világszerte ismert Arthur Schneier, a New York-i Park East Zsinagóga főrabbija idén töltötte be 90. életévét, ennek tiszteletére a Mazsihisz szervezésében szerdán emléktáblát avattak a Dohány utcai zsinagógában. A rendezvényt az internet révén  tengerentúli otthonából maga a főrabbi is egyenes adásban követte, és magyarul köszöntötte a tiszteletére összegyűlt ünneplőket.

A vírushelyzet miatt sajnos csak szűk körben lehetett megtartani annak az emléktáblának az avatását, amelyet a 90 éves Arthur Schneier New York-i főrabbi tiszteletére helyeztek el szerdán a budapesti Dohány utcai zsinagógában. A rendezvényt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) szervezte, így tisztelegve a világhírű zsidó közéleti személyiség előtt. Az eseményen részt vett David B. Cornstein, az USA leköszönő magyarországi nagykövete, Erdő Péter bíboros-érsek, Jákov Hadas-Handelsman, Izrael budapesti nagykövete, valamint Frölich Róbert főrabbi, a Dohány utcai zsinagóga vallási vezetője és Heisler András, a Mazsihisz elnöke.

Cornstein nagykövetet Frölich főrabbi és Heisler elnök üdvözli

A világhírt emlegetni Schneier főrabbi esetében nem túlzás, hiszen idén a 90. születésnapja alkalmából többek között köszöntötte őt I. Ferenc pápa, I. Bertalan konstantinápolyi pátriárka, Kirill püspök, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, továbbá Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, Reuven Rivlin izraeli államfő, Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök, Angela Merkel német kancellár, Sebastian Kurz osztrák kancellár, VI. Mohammed, Marokkó királya, Bill Clinton volt amerikai elnök, Henry Kissinger egykori amerikai külügyminiszter, valamint Orbán Viktor miniszterelnök, akinek személyes üdvözletét és jókívánságát Bogyay Katalin nagykövet adta át a főrabbinak a New York-i ENSZ-palotában.

Erdő Péter bíboros-érsek a köszöntéseket hallgatja a zsinagógában

Frölich Róbert főrabbi a köszöntőjében azt a kérdést járta körül: mi lehet Arthur Schneier titka, hogy életének 90. évében is ennyire jó formában van és ilyen elképesztően kiváló egészségügyi állapotnak örvend? 

A Dohány zsinagóga vallási vezetője szerint az Örökkévaló akaratát és szeretetét kell ebben látni, Arthur Schneiernek ugyanis az a hivatása, hogy béketeremtő és hídépítő legyen az emberek között. 

Frölich főrabbi hozzátette: nagyrabecsülhető benne, hogy nem elefántcsont-toronyból szemléli a világot, hanem úgy tevékenykedik, mint akinek emberként, zsidóként és rabbiként egyaránt dolga van a Földön. Mint fogalmazott: kivételes öröm, hogy Arthur Schneier nem csak a New York-i Park East Synagogue főrabbija, hanem „a miénk is, a mi tanítónk és rabbink itt, Magyarországon is".

Frölich főrabbi az emléktábla mellett

David B. Cornstein, az USA távozó budapesti nagykövete évtizedes jóbarátként köszöntötte a főrabbit, akit mintegy 40 éve ismer, azóta, hogy az említett New York-i zsinagóga közösségébe kezdett járni. Hozzátette: ő maga egy évvel azelőtt született, hogy az akkor 9 éves Arthur 1939-ben Budapestre menekült, és ha kettejükre gondol, az a kérdés ötlik fel benne, hogy miképpen lehetett ő ennyire szerencsés? Hiszen ő is zsidó családban született, ám Amerikában élhetett, teljes biztonságban, ellentétben Arthurral, aki eközben mindent és mindenkit elveszített Európában. „Hogy lehetek ennyire szerencsés? Őszintén szólva nem tudom a választ” – mondta Cornstein, aki beszédében felidézte a Budapesten tett sétáit, és azt mondta: a cipők Duna-parti emlékművénél sokszor az jut eszébe, hogy ott akár Arthur cipőit is láthatná. 

A rendezvényen beszédet mondott Heisler András, a Mazsihisz elnöke is, aki köszöntőjét mint többszörös nagyszülő fogalmazta meg, hiszen – mint mondta – a saját unokáit látva többször gondolt arra a kisfiúra, aki 9 évesen Arthur Schneier lehetett. Annak az elárvult zsidó fiúnak a vészkorszakban Budapesten olyan rettenetes élményekkel kellett szembenéznie, amilyenekkel egy mai gyereknek szerencsére már nem. 

Mi lehetett, amit az a hajdani kisfiú érezhetett? S mi volt az, ami erőt adott neki a folytatáshoz, az életben maradáshoz, valamint ahhoz a hídépítő tevékenységhez, amit emberek és kultúrák között a béke érdekében végez?

 A Mazsihisz elnöke felidézte, hogy a főrabbit születésnapja alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök is köszöntötte, és ezen aktus révén szimbolikus módon a főrabbi Magyarországon is összekötő híd szerepet tölthet be.  Hiszen – mint Heisler András fogalmazott – Arthur Schneier kivételes ember, aki a világ jobbításán munkálkodik fáradhatatlanul.

Az ünnepelt az internet révén egyenes adásban követte a rendezvényt, amit félig magyarul, félig angolul köszönt meg. Mint mondta, ez a mostani ünneplés igen fontos esemény az életében, ezért nagyon hálás azoknak, akik köszöntötték. A főrabbi az Örökkévaló munkáját dicsérte abban, hogy büszke zsidó emberként ilyen hosszú élet adatott neki, és szép magyarsággal így búcsúzott: „az Isten áldjon meg benneteket”.

A KRISTÁLYÉJTŐL AZ ENSZ-PALOTÁIG  – A FŐRABBI ÉLETRAJZA

A Kristályéjszaka és a náci üldöztetés után a 8 éves Arthur Schneier és özvegy édesanyja elmenekült bécsi otthonából és Budapestre költözött a nagyszülei – Moses Bergman kőrösmezei főrabbi és Taube Bergman asszony – meghívására. Schneiert ösztöndíjjal felvették a zsidó gimnáziumba, ahol magyarul is tanult. 

Az 1944. március 19-i német megszállás után túlélte a gettósítást és az országos deportálást, amelynek nagyszülei és szülei is áldozatul estek Auschwitzban. Schneiert a svájci konzul, Carl Lutz és a Nemzetközi Vöröskereszt mentette meg. A Vörös Hadsereg 1945 januárjában felszabadította Magyarországot, Schneier visszatért Bécsbe, ahol befejezte az iskolát. 1947-ben New York-ba költözött, ahol beiratkozott a Yeshiva Egyetemre. 

Holokauszttúlélőként elhatározta, hogy egész életében az országok és vallások közötti békés párbeszédet fogja hirdetni. 1965-ben létrehozta az Appeal of Conscience Foundation nevű alapítványt, és nemzetközileg is elismert lett a vallásszabadság, emberi jogok, kölcsönös megértés és békés egymás mellett élés érdekében kifejtett tevékenységei nyomán. Összesen 85 gyermek-és családsegítő küldetést vezetett a volt Szovjetunió országaiba, Kínába, a Közel-Keletre és Dél-Amerikába, erősítette az Egyesült Államokkal történő kapcsolattartást és elérte, hogy politikai fogvatartottakat engedjenek el Argentínából és Kubából.

Tisztségei:
ENSZ nagykövet, civilizációk szövetsége
Egyesült Államok helyettes képviselője az ENSZ-ben (1988 – 1989)
Az Egyesült Államok Külföldi Örökségvédelmi Hivatalának elnöke (1991 – 1995)
Egyesült Államok küldöttsége, Népirtást Megakadályozó Fórum, Stockholm (2004)
Zsidó Világkongresszus tiszteletbeli alelnöke
Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumi bizottsága
Külügyi és Ázsiai Fórum 

A kommunista időszak alatt Arthur Schneier és az Appeal of Conscience Foundation minden magyarországi felekezetnek segítséget nyújtott, külön támogatva a magyar holokauszttúlélőket is. 

Arthur Schneier rabbi segített a Szent Korona Magyarországra történő visszajuttatásában, 1978 januárjában tagja volt az amerikai elnöki küldöttségnek, amelyet Cyrus Vance külügyminiszter vezetett. 

Schneiert a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével 2004-ben tüntették ki, 2010-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét ítélték neki „a vallásszabadság, emberi jogok és a tolerancia előmozdítása, valamint a Magyarország és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok erősítése terén kifejtett tevékenységéért”. Az Appeal of Conscience Foundation támogatta magyar és amerikai vallási vezetők kölcsönös látogatását és engedélyeket szerzett szovjet rabbinövendékek számára, hogy az OR-ZSÉ-n folytathassák tanulmányaikat. 1980-ban Schneier rabbi segítségével a Joint visszatérhetett Magyarországra, hogy folytathassa áldozatos munkáját. 

Arthur Schneier 1962 óta főrabbija a 131 éves, történelmi Park East zsinagógának, ahol 2008-ban vendégül látták XVI. Benedek pápát, aki az első hivatalban lévő pápa volt, aki amerikai zsinagógába látogatott. (Dési Tamás fordítása)

(Címlapkép: Appeal of Conscience Foundation/Facebook)
(Fotók: Szentgyörgyi Ákos)