Rahel Varnhagen (1771-1833) felvilágosult berlini szalonjába még arisztokraták is jártak – eleinte. Aztán gyorsan kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a felvilágosodást. Azt hitte, az ész uralma alatt meg tud szabadulni a zsidóságtól, amely csak korlátozza. Rájött, hogy tévedett. Az első modern zsidó nőíróvá lett kiterjedt és ránk maradt levelezése révén.
A német zsidó felvilágosodás fővárosában, Berlinben született Moses Mendelssohn századában, a tizennyolcadikban. A zsidó felvilágosodás második nemzedékéhez tartozott, Mendelssohn lányainak kortársa és barátja volt, köztük Dorothea Schelgelnek is, a nagy romantikus költő és kritikus, Friedrich Schlegel szerelméé, feleségéé.
A 19. század legelején a jellegzetes berlini „szalonok” közül a legfontosabbak egyikének volt a háziasszonya, nála találkozott Schelling, Friedrich Schlegel és a Humboldt testvérek. Maga Goethe is figyelmére méltatta, amikor Karlsbadban találkoztak.
Aztán jött Napóleon, mint a kozmopolita felvilágosodás végső következménye, Napóleon, aki csapás volt Poroszországra és akinek nyomában fellángolt a romantikus nacionalizmus. Ő ezekben a nehéz években nem Berlinben élt, de lelkesedett az ügyért.
Egy liberális porosz hazafi és diplomata felesége lett, kitért előtte és Rahel Levinből végül Rahel Varnhagenné vált.
Azért tért haza, mert a férje túl liberális diplomatának bizonyult a Szent Szövetség Európájához, vissza kellett vonulnia. Ez volt berlini szalonélete második korszaka, immár kevesebb arisztokratával és több gyanús liberális felforgatóval, mint Heine és Börne, két renegát zsidó óriás, akikért rajongott. A sorstársai voltak. Dacos felvállalás és zsidó öngyűlölet között vívódott, amikortól zsidóellenes utcai megmozdulások szelleme járta be, 1819-ben, a még nem egységesült Németországot. Szeretve-gyűlölte megtagadott zsidóságát, amelytől, mindig is pontosan látta, nem tudott, nem hagyták megszabadulni. Okos, szellemes, éleslátó levelezése ezt a témát is bőven körbejárja, irtózva és büszkeséggel, hogy a világ egyik legrégibb és legaktuálisabb civilizációját volt módja megtagadni. Írásaiból már férje kötetet szerkeszt emlékére, aztán még sokan tanulmányozzák, köztük elsősorban kései utóda, a nagy német filozófus, Hannah Arendt, akinek, máshogy bár, de szintén meggyűlt a baja zsidóságával és egész életrajzi könyvet szentelt elődének. Azt mondta, a rég halott Rahel Varnhagen egyike azoknak, akiket a leginkább közel érez magához.
Rahel Varnhagen, halála közeledvén, úgy értékeli, hogy hiába nem tudott szabadulni kínzó származásától egész életében, semmiért nem adná utólag, hogy éppen így alakult.
Hosszú sort nyit meg, jellegzetesen német-zsidó női problémái nem csak a német zsidó értelmiségi nők utolsó reprezentatív nemzedékének, a Hannah Arendtének voltak aktuálisak, minket is kísértenek. Ma lépne a 250. évébe és itt marad velünk.
(Forrás: MILEV Baráti Kör)