Ma száztíz éve született Karády Katalin, a Végzet Asszonya, a Világ igazainak
egyike, a harmincas-negyvenes évek egyik legkedveltebb filmszínésznője,
énekesnője. Harminc éve, 1990. február 7-én hunyt el New Yorkban.
Nagyon mélyről ért nagyon magasra: éveken át tartotta az ujja köré
csavarva egész Magyarországot, azután, a holokauszt idején gyermekmentő hőssé,
majd mellőzötté és száműzötté vált alig 40 évesen. „Engem is csak égve dobtak
el” – énekelte meg már előre. Tizennégy évvel halála utána Jad Vasem a Világ
Igazai közé emelte.
A külvárosi szegénység legmélyén látta volna meg a napvilágot, ha az éltető napvilág látszott volna a sötét nyomorúságának abból a mélységéből, ahová – maradjunk ennyiben – megszületett: egy hét gyermekes kőbányai munkáscsaládba.
Cipészmester apja rendszeresen, kegyetlenül verte gyermekeit. Ebből a környezetből került ki néhány évre egy szociális akció keretében Svájcba és tanult ízlést és modort, öltözködési és viselkedésbeli eleganciát egy lányiskolában, hogy aztán mindezzel ismét a pesti külvárosok lenyűgözött népe előtt tündököljön, furcsa, kissé férfiasan erős, zavarba ejtő szépségként. Sokáig úgy tűnt, hogy nem nyílik számára sem kiút abból a világból, amelybe a gólya hozta.
Apja halála után hozzáment egy nála 30 évvel idősebb hivatalnokhoz és itt véget is érhetett volna az ő története is, ahogy annyi boldogabb életről álmodó, boldogtalan lány és asszony története a korszak Magyarországán: nem így lett. Három év múlva elváltak, Karády pedig nem sokkal később színésznek kezdett tanulni és szinte üldözte a szerencse: egy kis csehó énekeseként fedezte fel egy vonzó filmcsillagokra vadászó újságíró, Egyed Zoltán, ő nevezte el a kőbányai Krenczler-lányt Karádynak és ez a név új fejezetet nyitott nemsokára a magyar játékfilm történetében.
A Halálos Tavasz megbabonázta az országot: Karády onnantól kezdve évekig a Végzet Titokzatos és félelmetes asszonya lett, díva, divatdiktátor és sztár a szó legmodernebb értelmében. Életét rejtélyek lengték körül, legendák kaptak szárnyra róla: férfibolond vagy leszbikus, utcalány és királynő volt egyszerre a legendákban. Az ő mély és delejező hangja búgott keresztül-kasul a magyar rónán, megjelenése mellett leginkább ezzel a hanggal hódított. Filmes fellépése forradalom volt: egy szabálytalanul szép nőideál diadalmas bevonulása a magyar közízlésbe.
Mivel Horthy Miklós kémfőnöke, Újszászy István barátnője volt, Magyarország náci megszállása után filmjét levették műsorról, dalait elnémították a rádióban, majd letartóztatták, megverték, megkínozták a Gestapo emberei: azzal vádolták, hogy a szövetségesek kéme. Újszászyt soha többé nem látta viszont.
A háború utolsó hónapjaiban, a nyilas uralom alatt, a testileg-lelkileg összetört és még mindig 35 alatti színésznő gyorsan összeszedte magát: dolga volt, zsidó kisgyerekeket kellett megmentenie. A nyilasokat lefizette, hogy elengedjék a gyerekeket, akikről a háború végéig gondoskodott.
A háború után elénekelt még pár orosz dalt (például a híres Katyusát), de már úgy tekintettek rá, mint aki végérvényesen egy lezárul időszakhoz, a Horthy-kurzushoz tartozik. Lassanként eltűnt a vászonról és a színpadról, aztán végül a sztálinizmus rémuralma alá került országból is kicsempészték 1951 elején. Hazátlanná válva bejárta a világot, még Dél-Amerikába is elvetődött, hogy végül New Yorkban nyisson kalapszalont: ez, a kalapok jelentették a folytonosságot régi és olyan megejtően rövid díva-életével. Édesanyja itthon már korán belehalt a disszidálása utáni zaklatásokba.
Neve a nyilvánosságban hosszú ideig nemigen fordult elő, emlékét azonban nem törölte el a múló idő és ő sem felejtett: amikor a 70. születésnapján, 1980-ban már hívták volna, törhetetlen eleganciájával csak egy kalapot küldött maga helyett a létező szocialista Magyarországnak, jelezve, hogy ő továbbra is maradt, aki volt. Haló poraiban viszont hazatért, szimbolikus módon a rendszerváltás folyamatának kellős közepén, néhány hónappal az első szabad választásokat megelőzően ravatalozták fel a Bazilikában.
Halála után 14 évvel aztán Jeruzsálemben is örökké tartó otthonra lelt A Világ Igazai között, a zsidó kisgyerekek megmentéséért és azért, mert segített G. Dénes Györgynek, Zsütinek életben maradni. Hogy a korszak romantikus filmjei mennyit érnek, azon lehet vitatkozni, az viszont biztos, hogy Karády Katalin örökké fog élni és nem kizárólag búgó hangú dívaként, hanem a megóvott gyerekek generációkon átöröklődő életében: minden lesznek közöttünk olyanok, akik neki köszönhetik, hogy megszülethettek. Mélyről jött és mélyre hullott, de a lényeget illetően semmit sem változott mindeközben. Valóban egyike volt az Igazaknak.
Legyen áldás az emléke.
