Zsidó vagyok és hiszek a csodákban!

Brassó bemutatkozik – Paszternák Tamás beszélgetett Róth Tiborral, a Brassói Zsidó Hitközség elnökével.

Erdélyben születtem, egy Zsil-völgyi bányászvároskában, 1935-ben, ahonnan 1941-ben az Antonescu kormány zsidótörvényei következményeként kilakoltattak.“Rövid”gettózás után anyámmal Aradra költöztünk, ugyanis nagyszüleim családja odavalósi volt.

r__thtibor_brass___c__mlapra.JPGÉdesapámat a "vasgárdisták" már előzőleg elhurcolták és a szebeni börtönbe zárták, mint az akkori fasiszta rendszer elleni “felbujtót”. Nyolc évvel később a kommunista kormány proletár diktatúrája tartóztatta le apámat, mint”földesurat”, ugyanis az Auschwitzba elhurcolt és ott meggyilkolt családunk közös vagyonát kezelte fél évig Szatmáron. Jómagam “szégyenletes burzsujszármazásomat” takargatva elvégeztem egyetemi tanulmányaimat, mérnök lettem, és egy véletlen folytán Brassóba kerültem. Alig 21 évesen kezdtem meg szakmai pályafutásomat 1956-ban. Azóta folyamatosan dolgozom, tehát 54 éve. Mindenféle beosztásban működtem: voltam mester, végül műszaki igazgatója egy 25000 dolgozót foglalkoztató autógyárnak, egyetemi előadó majd kutatóintézet vezetője. A rendszerváltáskor “maszek” lettem, azóta saját vállalataimat “menedzselem” – sok kudarccal, de pár sikerrel is, úgyhogy a végeredmény pozitív.

Melyek voltak a brassói közösség életének legfőbb állomásai?

Brassó, Erdély legszebb és legdélebbi fekvésű városa. Lakossága 1/3 német, 1/3 magyar, 1/3 román nemzetiségű és kultúrájú volt századokon át. A zsidókat a teljhatalmú németek által vezetett helyi kormányzat nem tekintette kívánatos polgároknak, így az első zsidó letelepedők csak 1807-ben kaptak erre engedélyt. Érdekes megjegyezni, hogy az első zsidó lakosok nem északról, Erdélyből vagy Magyarországról származtak, hanem ellenkezőleg délről, Bukarestből menekültek az ott dúló pestisjárvány elől.

Az 1826-ban alakult hitközség első elnöke, Áron Ben Jehuda 25 éven keresztül töltötte be ezt a tisztséget, majd hivatalában, fia Aronsohn Lobel követte. 1877-ben megalakult egy ortodox hitközség is, kevesebb hívővel. Az úgynevezett “kongresszusi” hitközség első rabbija Dr. Papp Lajos volt. A századfordulón, épült Baumhorn Lipót tervei alapján, a ma is működő kiválóan szép templomunk. A két hitközségnek két temetője, két temploma (az ortodox templom bár jóval később-1926-ban épült – de már romos) és egy, 1868-ban alakított iskolája volt. Brassóban nem élt nagyszámú zsidó közösség. A ’40-es évek végén mintegy 4000 zsidó élt a varosban, azóta ez a szám fokozatosan csökkent főként, a majdnem folytonos alijázás következményeként. 1949-ig, amikor a kommunista kormány betiltotta a cionista szervezeteket, lelkes ifjúsági mozgalmak készítettek elő a brassói fiatalokat az eljövendő.

brasovsynagogue_1899.jpg

Izrael állam építésére és védelmére. A mai Brassó demográfiája teljesen megváltozott. A háborúk közötti kb. 50 ezer lakosú kis varosból egy közel 400 ezer lakosú nagyváros fejlődött, ebből 200 főnyi zsidó.

Mi jellemzi a mai hitközségi életet? Milyen eseményeket rendeznek?

Csekély számunk dacára, a hitközség aktív. Templomunkban rendszeresen van szombaton Istentisztelet, minjan és minden ünnepet törvény szerint betartunk. A hitközség alapszabályában 1906-ban elfogadott egy pontot miszerint a Sulhan Aruch alapján működik, amelyet igaz sok nehézség árán, de igyekszünk betartani. A mai zsidó élet paradoxonjaihoz tartozik, hogy bár a zsidók magánéletükben aligha tartanak már be valamit a tradicionális zsidó vallás es életmód szabályaiból, a hitközségen belül majdnem minden a halachikus törvények betartásával működik. A szombat, az ünnepek, a kóser étkezés, a Chevra Kadisa, a barmicvók, a ritkán (de majdnem minden évben) előforduló chaszene.

Sokat tettünk az ingatlanok karbantartásáért. 2001-ben a templomunk százéves lett, ekkor teljesen felújítottuk. 2007-ben az első brassói zsidók letelepedésének 200. évfordulójára emléktáblákat állítottunk, nyitottunk egy nyári kerthelyiséget, rendbe hoztuk mindkét temetőnket, nyitottunk egy szép kéthelyiséges ifjúsági klubot, számítógépekkel és audio felszereléssel, egy könyvtárat olvasóteremmel és egy kis archívummal, a hitközség történelmével kapcsolatban. Szerkesztettünk és kiadtunk egy 300 oldalas monográfiát a hitközség múltjáról és jelenéről. A 200 éves jubileumra meghívtuk az Izraelben és másutt elő volt brassóiakat. Nagyon sokan jöttek és nagy örömmel. 2008-2009-ben egy 150 ezer dolláros kölcsönből berendeztünk és megnyitottunk egy szép, nívós, kóser vendéglőt – az elsőt Romániában. Ebből szeretnénk fedezni a hitközség költségeinek egy részét. Egyelőre még sajnos veszteséges, de reméljük, hogy túléljük a krízist.

Milyen a kapcsolatuk van a régió többi közösségével?

A régió, hogyha ezalatt a Kárpát-medencét értjük, csak szórványosan jelenik meg kapcsolatrendszerünkben. Természetesen örömmel vettem részt a debreceni találkozókon, itt már “törzsvendégeknek” számítunk és nagyra becsülöm a Debreceni Zsidó Hitközség szervezési képességét, és ahogyan értékes tartalmat sikerült biztosítaniuk ezeknek az összejöveteleknek. Külön tiszteletet érdemel Ascher Ehrenfeld főrabbi és Horovitz Tamás elnök. Néha (ha időben kapunk meghívót) nagy érdeklődéssel veszünk részt budapesti zsidó rendezvényeken.

Termesztésen a magyar nyelvi es kulturális kapocs nagyon meglazult. A brassói és általában erdélyi “sorvadó” hitközségekben, már alig van magyarul tudó. Ezért sokkal intenzívebb a többi romániai hitközséggel fennálló kapcsolat, valamint az izraeli szervezetekkel. A brassói hitközség pl. kezdeményezte és hatékonyan közreműködött, Brassó és az izraeli Rishon le Tzion közti testvérvárosi viszony kialakítását. Számos kulturális rendezvényen veszünk részt, országon belül és kívül. Van egy 25 tagú ifjúsági kórusunk (B’nei Milu), egy hattagú énekcsoportunk (Yahad) valamint egy háromtagú Klezmer Bandünk (Shalom). Nívós Hanukka és Púrim rendezvényeket szervezünk, és sikeresen szerepelnek kultúrcsoportjaink zsidó muzsikával és zsidó tematikával nem zsidó koncerteken, előadásokon.

brass__zsinag__ga.jpg

Mesélne egy kicsit a közösség összetételéről. Mely generációk alkotják a hitközséget, milyen programok iránt van érdeklődés Önöknél?

Fő gondunk az, hogy ne legyünk az utolsó generáció. Hogy legyen valaki utánunk, még, ha kevesen is, de maradjon valaki. Még ha szépséghibái is vannak, ha nem is tökéletesen halacha szerinti, de legyen benne zsidó szív és lélek, és a zsidó szellemi és erkölcsi értékek ismerete és szeretete.

Ma már a generációk fogalma változóban van. Egy 65 éves személy még nem idős, alkotni képes és meg alkotni vágyik, még tanulni képes, tehát van még jövője is. Ma pláne a zsidó hitközségekben a 90 év nem ritkaság, még van egy kevés időnk, hogy konszolidálni tudjuk az utánunk jövő generációt. Elgondolásom az, hogy a modern kommunikációs technika által nyújtott lehetőségeket használjuk jobban föl nagyobb szervezeti kapcsolatok létrehozására. Ne legyen egy hitközség egy városban, hanem egy tartományban vagy egy régióban, hogy tudjunk egy számottevő érdekcsoport maradni, hogy ne vesszünk ki egyedüllétünk miatt.

Így próbálok jövőt látni a Brassói hitközségnek is. Zsidó vagyok és hiszek a csodákban!