Mazsihisz / Evangélikus Egyház
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész születésének 100. évfordulóján, 2009. szeptember 25-én, pénteken délután 2 órakor Budapesten, a Deák téren felállítjuk Vígh Tamás szobrászművész alkotását. Az ünnepi megemlékezést az evangélikus templomban tartjuk (Budapest V. ker., Deák tér 4.)
„Közben a saját lelkiismeretem sem hagyott nyugodni:
hogyan mutatod meg a magad életével, hogy igenis
van Isten, él és uralkodik?” (Sztehlo Gábor)
Igét hirdet Keveházi László lelkész, a liturgiát Ittzés János, Gáncs Péter és Fabiny Tamás püspökök végzik. Előadást tart Merényi Zsuzsanna tanár
Beszédet mondanak:
Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, Prőhle Gergely országos felügyelő, Rogán Antal polgármester, Horváth Ádám rendező és Donáth László lelkész.
Énekel a Deák Téri Evangélikus Gimnázium énekkara, vezényel Bence Gábor.
Olivier Messiaen: Acte de Foi (Hitvallás) és La Source de Vie (Életforrás) című művét, valamint Johann Sebastian Bach G-dúr fantáziáját Pétery Dóra játssza orgonán.
A szobrot Sztehlo Ildikó és Sztehlo Gábor, a lelkész gyermekei, valamint Breuer Katalin gyülekezeti felügyelő leplezik le.
Szeretettel hívjuk erre az ünnepi alkalomra:
Magyarországi Evangélikus Egyház
Sztehlo Gábor Alapítvány
Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség
A Sztehlo-szobor története Vígh Tamás Kossuth-díjas szobrászművész – akinek testvére egykor „Sztehlo-gyermek” volt – Sztehlo Gábor születésének századik évfordulójára köztéri alkotással akart emlékeztetni a lelkész egykori gyermekmentő tevékenységére. A szobor makettjének elkészítése után, 2008 tavaszán a művész a Sztehlo Gábor Alapítvány képviselőivel együtt Donáth Lászlóhoz, a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség lelkészéhez fordult segítségért az emlékmű finanszírozásának és felállításának érdekében. Az egyházközség és az alapítvány vezetői a szobrász eredeti elképzelésének megfelelően először az I. kerületi Bécsi kapu téri evangélikus templom mellett szerették volna felállítani az alkotást. Az I. kerület polgármestere elutasította a kérelmezők támogatását, és azt javasolta, hogy a szobrot a Szilágyi Erzsébet fasorban, a Wallenberg-emlékmű közelében helyezzék el. 2008. július elején az egyházközség hárommillió forinttámogatást nyert az Oktatási és Kulturális Minisztérium Képzőművészeti Lektorátusától a Törökországból megvásárolandó szürke márványkő beszerzésére A követ 2008 karácsonyán szállította Budapestre a Weiss és Kutas cég. 2008. augusztus végén, dr. Fabiny Tamás püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő az egyházközség kérését támogatva a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériumához fordult, amely ötmillió forintot szavazott meg az emlékmű felállítására. Az egyházközség vezetőinek szervezőmunkáját további siker koronázta: 2008 őszén az alkotás elkészítését jelentős összeggel támogatta a Táncsics Mihály Alapítvány, a Fővárosi Önkormányzat és a Nemzeti Kulturális Alap is. A szobor felállításának helyszíne sokáig bizonytalan maradt. 2008 végén az alkotó és barátai a Deák tér mellett döntöttek, amely minden tekintetben megfelel a szobor elhelyezésére. A templom közelsége, a városi szívében található közterület kiemelkedően nagy forgalma sokaknak teszi majd lehetővé, hogy elgondolkodjanak Vígh Tamás szobrának üzenetén. Erről legelőbb a Budapest Galéria szakértőit kellett meggyőzni. Az ő jóváhagyásukat követően mind a Fővárosi Önkormányzat, mind az V. kerüli Önkormányzat támogatta az emlékmű felállítását. Vígh Tamás művét Markolt György szobrászművész és a Weiss és Kutas cég kőfaragói realizálták. A szobor felállításának terveit és a műszaki engedélyezési dokumentációt Winkler Barna főépítész készítette. Az emlékműn elhelyezett táblák Félegyházi Károly iparművész alkotásai. *A szobor adatai:* Anyaga: Törökországi Anatóliából származó sötétszürke színű márvány, úgynevezett black storm stone – „A fekete vihar köve”. Magassága: 40 centiméter magas alapon áll, ezzel együtt a magassága körülbelül 3 méter. Szélessége: 3-3,5 méter közötti. Súlya: körülbelül 4,5-5 mázsa. A „fekete vihar kövé”-nek titkai A támadó gonosz és a benne munkálkodó jó erők együtt határozták meg a II. világháborút átélő emberek mindennapjait. A szürke kő, vészt kifejező bántó, sértő éleivel, a benne lévő lágy, puha vonalakkal, egyszerre tudja kifejezni a rossz és a jó találkozását, konfliktusát, egymásra hatását. Mint egy fekete-fehér, szemcsés filmben, úgy tárulnak elénk az alkotást szemlélve a „fekete vihar kövének” féltett titkai. „A szoborral személyes érzéseimet szerettem volna kifejezésre juttatni. Lehetett volna szépen redőzött, klasszikus, realista szobrot is készíteni, egy arcot, egy termetet, úgy, ahogyan Sztehlo Gábor kinézett – vallotta Vígh Tamás, a szobrot készítő mester. – Régi fotók alapján életre kelthetnénk őt így is, de azzal az egész ember élete és tettei sikkadnának el, márpedig Sztehlonál ez a lényeg. Azt szeretném, ha a szobor láttán az emberek a valódi értékek felé fordulnának. Mai világunkban az embereket újra rá kell ébreszteni arra, mi történt annakidején, a világháborúban, milyen rettenetes volt a Holokauszt. Elgondolkodtatni szeretnék, nem egyszerűen csak eléjük tárni valamit.” (forrás: www.evangelikus.hu) Vígh Tamás, az alkotó Vígh Tamás szobrász 1926-ban született Csillaghegyen. 1945-46-ban hajógyári munkás, 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, Ferenczy Béni tanítványa. 1975-1986-ig tanár a Képzőművészeti Főiskolán, 1986 és 1990 között a Képzőművészeti és Iparművészeti Szövetség elnöke. 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Főbb művei: Ferenczy Béni (portré, 1953) Katona József (emlékmű, Kecskemét, 1960) Három táncosnő (Székesfehérvár, 1964) Magvető (dombormű, Debrecen, 1965) Három harsonás (zuglói posta, 1967) Szeretet (épületplasztika, Komárom, 1968) Partizán emlékmű (Karancsberény, 1970) Bartók Béla (portré, 1970) Életfa kompozíció (emlékműterv Erdély Miklóssal, 1972) Radnóti, Petőfi (Margitsziget, 1970, 1973) Nagy László (Ajka, 1980) Városalapító (Esztergom, 1980) József Attila (Pécs, 1981-90) Sztehlo Gábor (dombormű, Budai Vár, 1986) Pilinszky (dombormű, Székesfehérvár, 1990) |
