Samesz, újságszerkesztő és józsefvárosi lakos

Szilágyi Iván Péter interjúja / Mazsihisz

Megtisztelő, hogy Schőner Alfréd és Raj Tamás főrabbi urak rendszeresen publikálnak lapunkban. Borsányi-Schimd Ferenc és Eliézer Slomovits professzor urak is rendszeres szerzőink közé tartoznak.

„Fizikai munkás voltam-elméletileg. Közben tanulmányokat folytattam különböző területeken. A rendszerváltás után céget alapítottam, majd egyéni vállalkozóként dolgoztam. Mindezt félbetörte egy súlyos betegség, amely miatt leszázalékoltak. Születésemtől fogva itt lakom a Józsefvárosban, először a Szigony utcában, majd átjöttünk a Nagyfuvaros utcába. A házunkban működő Józsefvárosi Zsinagógával úgy kerültem kapcsolatba, hogy számos ismerősöm, barátom járt ide, akikkel a lépcsőházban találkoztunk. Volt, amikor hetekig nem láttuk egymást, mivel munkám miatt korán keltem és későn értem haza. Egy ideig futballoztam, futballbírótól (Holczfeld Sanyi bácsi) kezdve volt munkatársaimig sok régi arccal találkoztam a zsinagógába járók között” – kezdi beszélgetésünket Andrássy Béla, a BZSH Nagyfuvaros utcai Körzetének samesza, a zsinagóga „Emberbarát” című újságjának szerkesztője.

Béla –mindenki így ismeri- közvetlen, kedves, tősgyökeres pesti ember, aki sosem rejti véka alá véleményét. Nem flancol, megmondja a frankót és mindezt igen élvezhető stílusban. Arany Jánosi bajsza és mosolygós, kerekded arca kiemeli őt az átlagemberek sorából. Büszke, de közvetlen ember. A „szerkesztőség” igen egyszerű, egy számítógép, telefon és nyomtató. Bélát először a fociról kérdezem, elvégre Pesten és a Nagyfuvarban vagyunk:

Futballoztam, de csak amatőr szinten. Középpályás voltam és eljártam az edzésekre, aztán hol bekerültem a csapatba, hol nem. A munka volt a legfontosabb a családom eltartása miatt. Egy helyen dolgoztam 64-80-ig karosszéria lakatosként. A labdarúgásból is meg lehetett élni, de csak a menőknek.

Korábban is vezetett már klubot?

Igen, a munkahelyemen szerveztem egy szombat esti klubot diszkóval, zenével, kulturális programokkal és kirándulásokkal. Nagy balhé volt, mert ki akartak tüntetni jó munkámért és kérték a tagkönyvemet, ami persze nem volt. Úgy bíztak meg a feladattal, hogy nem kérték, én meg nem erőltettem. Miután otthagytam a BKV-t, tsz-mellék üzemágakban is dolgoztam jelentős anyagi különbségért. Kellett a plusz pénz a családnak, fiam felneveléséhez. Egy fiam van és négy unokám.

Gratulálok, mázltov!

Köszönöm, de nem nekem kell (csibészesen mosolyog, egy pont oda). Ez a fiam érdeme, aki szintén a kerületben, a Szigony utcában lakik és mindent megtesz a családjáért. Tartja őket rendesen, nem az államból él. Először karosszérialakatos ipari tanulónak adtam, ma egy kis józsefvárosi élelmiszerüzletet bérel és vezet.

1950., azaz születésem óta lakom Józsefvárosban, a Szigony utcában nőttem fel, de azt elbontották 86-ban. Rossz volt otthagyni. Átköltöztünk ide, a Nagyfuvarosba.

Mennyit változott Józsefváros gyerekkora óta?

A mostani hangulatról és a stílusról inkább nem beszélnek… Alakul valami megint, de… (abbahagyja, legyint). Gyerekkoromban jó értelemben az utca nevelt fel bennünket. A szülők dolgoztak, elfoglaltak voltak, mi gyerekek pedig együtt csavarogtunk. A Füvészkertbe vagy a Klinikákhoz mentünk, ahol jó kis kertes részek voltak. Késő estig lábtengóztunk – még rongylabdával is-, levertünk egy darabka vakolatot és az úttestre felrajzoltuk a pályát. Akkoriban még alig jártak autók, egy nap ha kettő átment az utcánkon. Szépen megvárták, amíg lemegy a lábtengó szett, és utána ment tovább. Nem hajtottak közénk. Hol egyikünk, hol másikunk szüleihez mentünk be, melegedni, sokszor egy zsíros kenyeret, gyümölcsöt nyomtak a kezünkbe. Senki sem kérdezte: ki kinek a gyereke? Néha snúroztunk is, mikor meglátott a rendőr, elkísért bennünket a közértbe és nápolyit kellett vennünk az elkobzott tíz-húsz fillérből.

Hálás büntetés! Miért jöttek át a Nagyfuvaros utcába és hol szeretett jobban lakni?

Annyi volt az egész, hogy a Baross utca egyik oldaláról átköltöztünk a másikra. Mikor ideköltöztünk a Nagyfuvarosba, ez tetszett jobban. A Szigony utcait szanálásra ítélték, de aztán sokáig nem történt semmi. Elodázták a dolgot. A mai napig sem építették be a helyét, pedig én abban voltam, hogy megveszem azt a házat. Ott volt a műhelyem is, meg a sok szép emlék.

Visszatérve a költözésre, egyszer csak jöttek és megcsinálták a tetőn a cserepeket. Mondtam anyámnak: „Figyeld meg, egy éven belül költözni fogunk. Valakinek kell az a cserép!” Először nem hitte, de így lett. Öten költöztünk a Nagyfuvaros utcába. Sokáig kellett várni, amíg kiköltözött a korábbi tulajdonos. Addig a Szigony utcában maradtunk, ami ugye már bontásra volt ítélve. Háromszor kellett elzavarnom a bontó brigádot.

Tudtad, hogy a házban zsinagóga működött?

A zsinagógába nem jártunk le, de majdnem mindegyik hívével köszönőviszonyban voltam. Lényegesen többen voltak… Csak azóta, hogy itt vagyok a templomnál (1996.) legalább három minjenre való öreg halt ki.

Az unokáik és gyerekeik is jöttek?

Van, akinek jött a családja és persze sokan elmaradtak.

Hogy került be a közösségbe?

Már rokkantnyugdíjas voltam, a feleségem munkanélküli lett és Darvas Gyuri kérdezte, hogy nem akarom e elvállalni a sabesz góji feladatot. Először a feleségem csinálta, aztán felváltva-egészségi állapotunktól függően. Akkor még egyszerű volt, péntek este be kellett zárnunk, szombat reggel kinyitnunk, szombat délben bezárnunk és délután kinyitnunk. Aztán viszontlátásra! Később jött a mindennapos imádkozás és több lett a tennivaló. Pénteken mi daraboljuk a süteményt is és tesszük ki az asztalra.

A szertartásra is itt maradtak?

Közben dolgozni kellett, csak néha tudtunk odafigyelni. Talmud Tórára jártam és megtanultam írni-olvasni héberül. Négy rabbit éltem meg.

Mennyire fogadta be a közösség?

Ők tisztelnek engem és én is őket. Néha voltak elég csúnya hangok (le-miépeseztek és fasisztáztak). Ha mindezt komolyan vettem volna, már nem lennék itt… Emellett megértem az érzékenységüket.

Hogyan kezelte ezeket a rágalmakat?

Az elnök és a rabbik ismertek és mindig mellém álltak. Nem viselték el az igazságtalan támadásokat, az elnök sokat segített és nyugtatott, mert volt, amikor nálam is elszakadt a cérna.

Miért lett az Emberbarát főszerkesztője?

A körzetben korábban is működött egy „Ígéret” nevű időszakos újság. Csak néztem, hogy mit összeszenvedtek vele, hogy megtöltsék cikkel. Beszéltem Streit Sándor elnök úrral és javasoltam neki, hogy indítsunk újságot „Emberbarát” címmel. Egy kis helyi hírek, vallási útmutató, külföldi kitekintés. Mindmáig a körzet belső hírei, történései a legnépszerűbbek. Sok Józsefvárosból elszármazott zsidó él az országban és a világ más részein.

Hogy lehet hozzájutni lapukhoz?

Az „Emberbarát” hetilap, amelyet a neten és a zsinagógában kinyomtatva terjesztünk. Kitesszük az asztalra és gyorsan elkapkodják. Először csak egy A4-es lapra nyomtuk, majd kibővítettük. Jelenleg 80-100 példányban sokszorosítom és több mint 500 e-mailcímre küldöm el. Számos külföldi országban, Ausztráliától-Kanadáig vannak olvasóink. Izraelben még után is nyomják az Emberbarátot, héber felirattal. Sokaknak ez az egyetlen kapcsolatuk Magyarországgal és a körzettel.

Zsinagógánk hívei kifejezetten szeretik és igénylik az újságot. Sokszor elfogy, pedig még lenne rá jelentkező-ezekre az esetekre mindig tartok magamnál néhány plusz példányt. Schőner Alfréd főrabbi úr már a kezdetektől fogva sokat segített, érdekes tanulmányokat írt a lapba, amelyekből később könyvet adott ki. Jelenleg Darvas István rabbink írja a heti szakasz magyarázatokat és véleményezi a vallási jellegű írásokat.

Mi az újság célja?

Kapcsolattartás a körzet tagjaival és azokkal, akik távol élnek. Sokan kíváncsiak arra, hogy mi történt régi ismerőseikkel és barátaikkal. Megtisztelő, hogy Schőner Alfréd és Raj Tamás főrabbi urak rendszeresen publikálnak lapunkban. Borsányi-Schimd Ferenc és Eliézer Slomovits professzor urak is rendszeres szerzőink közé tartoznak. Mivel ez egy non-profit lap, forrás közlésével bármit lehozhatok benne. Egy jó könyvtárra való zsidó irodalmam van és az interneten is keresgélek. Péntektől-szerda estig szerkesztem, sokszor éjjel egy óráig dolgozom vele.

Melyek a legnépszerűbb rovatok?

A zsidó viccek, „Viccsarok” című rovatunkba rengeteget gyűjtöttem belőlük, nehéz nekem újat mondani. Mind minden újságot, ezt is hátulról kezdik, itt vannak eseményeink és híreink.

Hogy lehet hozzájutni az Emberbaráthoz?

Érdeklődésüket személyesen vagy e-mailban jelezzék és felírom őket az e-mail listánkra.


Várjuk jelentkezésüket: nagyfuvaros@gmail.com email címen