Sági György: Vagy nem (részlet)

Sági György Budapesten született 1957-ben. A családi hagyományoknak megfelelően a szabómesterséget választotta, majd jogásznak tanult. Egyesítve tudását a legnagyobb magyar ruhagyár jogtanácsosa lett. Pár évre belekóstolt az újságírásba (Ludas Matyi), majd önálló ügyvédi irodát nyitott, de az írástól nem tudott megszabadulni, sőt! Kisprózája több helyen publikálták. Az alábbiakban a Könyv&Kávé kiadónál a közelmúltban megjelent "Vagy nem" című regényéből közlünk egy részletet.

Ez a történet nem is nagypapáról szól, sokkal inkább nagymamáról, meg az ő őseiről.

Igen, Weisz nagypapa 1943 tavaszán munkaszolgálatra bevonult Kárpátaljára, Turjaremetére. De már a bevonulás napján tudta, hogy neki semmi köze ehhez az egészhez. Csak idő kérdése volt, hogy mikor lép le, és vesz búcsút örökre munkaszolgálattól és zsidóságtól egyaránt. Mert zsidó nem akart lenni, ezt tudnod kell. Sem zsidó polgár, aminek született, sem, mint anyád szerette volna, zsidó világforradalmár. Tagadni akart mindent, ami a zsidóságra emlékeztette. Még azt a kis bőrdarabot, ami hiányzott belőle, még azt is visszavarratta volna, ha teheti. Gyűlölte saját zsidóságát. Én semmit nem tudok arról, hogy mi történt Turjaremetén, vagy előtte.

A történet csak onnantól kezdődik, hogy összetalálkozott Nagymamával. Talán kicsivel korábbról, hiszen megpróbált keresztény úriember lenni, mint kibombázott erdélyi menekült Budapesten, serdülő fiúkat tanítva, Fromm Aliz, a tekintetes székesfővárosi törvényszéki bíró kisebbik lányának udvarlójaként, akinek ükapja még magyarul sem tudott Bécsben. Egyébként tanulmányaim során azt olvastam, hogy ez a Fromm, ez nagyon zsidós név. Ki tudja, honnan kerültek azok Bécsbe? Aztán valaki a bíró úr családjából a fajvédelmi törvények helyességéről és szükségességéről értekezett egy családi ebéd közben. Csak nem Torquemada vérvonala? Kimondottan ebédhez illő téma. A leves szürcsölésekor keresztlevelekről beszélni. Miközben a családfő kiemeli a marhacsontot a Viktória mintás Herendi tálra, hogy egy kanálba kiüsse belőle a velőt, és mennyei mosollyal az arcán egy pirítósra kenje, aközben a keresztvíznek az emberi méltóságra gyakorolt áldásos hatásáról beszélt a neje. Amiből persze ezeknek a jöttmenteknek nem kellene részesedniük még most, a háború után sem. Akárhogyan is szeretnék. Nagypapa szó nélkül felállt a leves és a főétel között, nyakába vette a fényképezőgépét, és elindult.

A szerző az Ünnepi Könyvhét idején, június 12. (vasárnap), 16:30 órától dedikálja a kötetét a Könyvmoly (81.) standjánál a Vörösmarty téren.