Rossz hír az uszítóknak: könnyen lehet őket azonosítani

A gyűlöletbeszéd keletkezéséről, technikájáról és lélektanáról beszélgetett Ránki Sára nyelvésszel Egressy Zoltán író a Spinoza Házban.

r__nki_egressy.jpg
Fotó: Kácsor Zsolt

– A nyelvhasználatunk olyan egyedi, mint az ujjlenyomatunk, mert a tudatunkban mindannyian olyan sajátos, jellegzetes szövegtárat hordozunk, amelynek főbb jellemzői már gyermekkorunkban kialakulnak. Éppen ezért veszélyes a gyűlöletbeszéd: ezek a szövegek ugyanis gyorsan rögzülnek, de hosszú távon hatnak. Az ártatlannak tűnő, még csak nem is trágár szavak ugyanis képesek arra, hogy az emberben állatias indulatokat szítsanak egyes társadalmi csoportok, kisebbségek, a többségtől eltérő származású vagy vallású közösségek iránt – állítja Ránki Sára nyelvész, gyűlöletbeszéd-kutató, akivel Egressy Zoltán író, drámaíró beszélgetett a gyűlöletbeszéd keletkezéséről, technikájáról és lélektanáról a budapesti Spinoza Házban.

Ránki Sára korábban dolgozott a Budapesti Katonai Ügyészségen és a Nemzeti Nyomozó Irodában, s pályája során foglalkozott nyelvi profilalkotással. Egressy kérdésére, miszerint valóban lehetséges-e egy személyiséget egyetlen szöveg alapján meghatározni, a nyelvész kifejtette: a nyelvi profilalkotás során egy szöveg ismeretlen szerzőjének meg lehet állapítani a főbb szociodemográfiai jellemzőit, így azt, hogy férfi-e, vagy nő, mi az érdeklődési köre, vagy milyen társadalmi környezetben nőtt föl.

Ránki Sára azt mondta, hogy az ember a nyelvhasználat során önkéntelenül elárulja magát, hiszen beszéd vagy írás közben az ember nem tudatosan, hanem ösztönösen választ különböző nyelvi alakzatokat, toldalékokat, sőt árulkodó lehet a mondat fókuszpozíciója is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy szövegből akkor is kimutatható, ha nem anyanyelvi beszélő írta, ha nincsen benne helyesírási vagy nyelvhelyességi hiba, mert a beszélő önkéntelenül a saját anyanyelve szerint pozícionálja a mondat állítmányát.

A már korán rögzült nyelvhasználati sajátosságok alapján Ránki Sára arra a következtetésre jutott, hogy a gyűlöletbeszéd akkor is kimutatható egy-egy szövegben, ha annak szerzője tagadja, hogy gyűlöletbeszéd lett volna a célja. Példaként Lenhardt Balázs volt jobbikos parlamenti képviselő egyik felszólalását idézte 2013-ból, amikor Lenhardt az Országgyűlésben „úgynevezett holokausztáldozatok és holokauszt-túlélőket" említett.

Ránki Sára közölte: hiába védekezne Lenhardt azzal, hogy ebben a szövegben az „úgynevezett" szót csak pontosító értelemben használta, hiszen ennek a szónak a másodlagos jelentése az, hogy állítólagos. A nyelvész szerint az antiszemita célcsoport nagyon is jól dekódolja az efféle nyelvhasználatot, s mivel a zsidósággal kapcsolatban közel azonos szövegek élnek a fejükben, a Lenhardt által említett „úgynevezett" kifejezés igazi értelme a holokauszt relativizálása vagy tagadása. Ez azért veszélyes, mert a gyűlöletbeszéd sok esetben gyűlöletcselekményekhez vezet.

Egressy Zoltán kérdésére, miszerint az interneten használt álneveink is árulkodnak-e a személyiségünkről, Ránki Sára azt mondta, hogy az általa szenzitív faktornak nevezett tényező következtében az álnevek akaratlanul is tartalmaznak személyes információkat. Ennek az a magyarázata, hogy az emberek az iskolai végzettségüktől függetlenül ugyanolya logika szerint gondolkodnak a nyelvről, e tekintetben semmi különbség egy akadémikus vagy egy iskolázatlan ember között.

Az est folyamán szóba kerültek a zsidókkal és cigányokkal kapcsolatos viccek is, amelyek Ránki Sára szerint azért veszélyesek, mert nem tűnnek veszélyesnek, elvégre mindenki szeret vicceket hallgatni, s mindenki szeret ezeken nevetni. A különbség csak az, hogy a humorizálás és az ironizálás vajon kinek a kárára történik, mert egy viccesnek szánt megjegyzésnek éppen olyan megbélyegző és kirekesztő hatása lehet, mint egy durva beszólásnak. Ránki Sára úgy véli: ebből az következik, hogy nagyon nagy az egyéni felelősségünk abban a tekintetben, hogy mit veszünk a szánkra és mit nem. A mégoly ártatlannak tetsző, nem uszítónak szánt, de hamis propagandaszövegek ugyanis az egyszerűbb gondolkodású, egzisztenciális félelemben élő emberekben önvédelmi reflexeket hívhatnak elő, s erre a közelmúltból jó példa a menekültekkel kapcsolatos plakáterdő.

Egressy azon kérdésére, hogy a tudatos, felelősségteljes nyelvhasználók mit tehetnek a gyűlöletbeszéddel szemben, Ránki Sára azt felelte: szövegekre szövegekkel kell válaszolni, az uszító gyűlölettel teli mondatokkal szemben „ellenszövegekkel" kell fölvenni a versenyt, elvégre nem csak a negatív tartalmú nyelvi panelek rögzülnek az ember tudatában, hanem a pozitívak is. Ő maga az interneten igyekszik olyan „ellenszövegeket" közzé tenni, amelyek nem a gyűlöletet, hanem az elfogadást, a megértést hirdetik.

Kácsor Zsolt