Nélkülük más lett a világ – a holokauszt pápai áldozataira emlékeztek

2016. Augusztus 02. / 12:42


Nélkülük más lett a világ – a holokauszt pápai áldozataira emlékeztek

A holokauszt pápai áldozataira emlékeztek ma délelőtt a Zsinagógában. A Pápa és Környéke Zsidó Hagyományőrző Egyesület által szervezett emlékünnepségen Szerdócz Ervin rabbi tartott mártír istentiszteletet, hangsúlyozva, azoktól, akikre ma emlékezünk, elvettek mindent. Elvették az álmaikat, elvették a lehetőségeiket, elvették méltóságukat és szenvedéssel és megaláztatással elvették életüket.


A rabbi felidézte azt az utolsó szombatot, amikor a pápai zsidók összegyűlhettek zsinagógájuk falai között, majd a megdöbbentő, menetet a marhavagonokig, a fájdalmas utazást, az auschwitzi rámpán történt kegyetlen szelektálást, és a végső utat, a gázkamrák borzalmait. Mint mondta, mi, emberek, szavakkal tudjuk kifejezi magunkat, de Auschwitzra, Dachaura, Treblinkára, Mauthausenre nincsenek szavak.

„Pápaiakra emlékezünk. Otthonaikból elhurcolt, megalázott és meggyilkolt pápaiakra. Gyermekekre, nőkre és férfiakra, fiatalokra és idősekre. A veszteség mérhetetlen, az áldozatok sokasága meghaladja az emberi értelmet. Elmentek, vitték őket, nem maradt belőlük szinte semmi, olyan, mintha nem is lettek volna.” – kezdte megemlékező beszédét dr. Áldozó Tamás polgármester. Ahogy fogalmazott, városunkból elvittek velük egy darabot, és az elvitt darab nélkül más lett a világ. Kétezren haltak meg és még néhány százan, mondta a városvezető. Ennyi pápait téptek ki közülünk, de ennél sokkal többet vesztettünk: meg nem született osztálytársakat, meg nem született barátokat, meg nem született szomszédokat.

„Olyan pápaiak és környékbeliek, karon ülő csecsemők, ifjak, szülők és nagyszülők, barátok és ismerősök arcát, hangját, tetteit elevenítjük ma fel jelenlétünkkel, akik a múltból szólnak hozzánk.” – mondta Schmidt Orsolya, a Pápa és Környéke Zsidó Hagyományőrző Egyesület elnöke. Ahogy fogalmazott, az emlékezésnek az is része, hogy megnézzük, mi az, ami az örökösökre maradt, és ők ápolják ezeket a hagyományokat, őrizzék értékeiket, s egyesületük tevékenységét is ez határozza meg.

p__pa_2.jpg

A beszédeket követően Fodor Bernadett operaénekes és Eisenbeck Ágota zongoraművész lélekemelő műsora következett, majd Schmidt Orsolya Fahidi Éva holokauszt túlélővel, a Dolgok Lelke című könyv szerzőjével beszélgetett emlékeiről, tapasztalatairól, családjáról, életéről. Az írónő úgy fogalmazott, a pápai zsinagógába lépve érezte, hogy ennek a helynek döbbenetes lelke van, s ide belépve nem lehet nem gondolni arra, hogy hol vannak a zsinagógát építők meg nem született dédunokái… Fahidi Éva elmondta, ha túlélők találkoznak, néhány percen belül az őket ért veszteségekről kezdenek beszélgetni. S beszélgetéseik során minden esetben szóba kerül az a trauma, amit a koncentrációs táborokban a megérkezést követően a szelektálás jelentett. Hiszen ez volt a pillanat, amikor elvesztették családjuk legnagyobb részét. Őt is ott szakították el családjától, Mengele döntése nyomán szüleit és húgát azonnal gázkamrába vitték, ő pedig a kényszermunkások közé került. Szólt a visszaérkezés traumájáról, a régi ismerősök szeretetéről, és arról, hogy hosszú évtizedekig tartott, mire fel tudta dolgozni édesanyja, családja elvesztését. Hiszen az elvesztés módjába nem lehet beletörődni. Nem kell behunynia a szemét ahhoz, hogy lássa édesanyja arcát, abban a borzasztó, utolsó pillanatban, amikor rádöbbent, hogy meg fogják ölni. Emlékeztetett arra, hogy 56 nap alatt 347 ezer embert deportáltak Magyarországról Auschwitzba, s bár a szemrehányásnak és a gyűlöletnek már nincs értelme, de beszélni kell a történtekről. Ezért írta le saját történetét, mert vallja, hogy a történelmi eseményeket változtatás nélkül, úgy kell elbeszélni, ahogy valójában megtörténtek.

p__pa_1.jpg


Fahidi Éva azzal búcsúzott a pápai hallgatóságtól, hogy kilencven évesen eljutott életének egy olyan mérföldkövéhez, amikor az ember visszanéz, leszűr egy kis élettapasztalatot, és megfogalmazza, hogy mik az emberi értékek. Ő, sok túlélőhöz hasonlóan megtapasztalta, hogy nincs szükség tárgyakra ahhoz, hogy éljünk. Emberi melegségre van szükség, családra és barátokra. Mint mondta, rettentő nehéz dolog jó embernek lenni, de nem árt megpróbálni. (Pápa.ma / pi-pa)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek