Meg kell őriznünk egymás emlékét: a nemzeti összetartozás napja

2018. Június 04. / 22:57


Meg kell őriznünk egymás emlékét: a nemzeti összetartozás napja

Meg kell őriznünk a vajdasági, Erdélyi, Kárpátaljai magyarok közösségeit, a németek, zsidók és mások emlékét. Azt, ami maradt a sokszínű, sokkultúrájú Közép-Európából száz évvel Trianon után.


szabadka_zsinagoga.jpg
A felújított szabadkai zsinagóga belső tere


A liberális és nemzeti Kossuth Lajos, a zsidó, radikális és nemzeti Jászi Oszkár, szövetségese, a protestáns, erdélyi magyar kisnemes Ady Endre, a különutas népi Németh László mind ugyanarról álmodtak: a régió népeinek együttéléséről, egységes és sokszínű Közép-Európáról. Hitték mind, hogy „Dunának, Oltnak egy a hangja”. Bárcsak így lenne végre.

Ezelőtt száz évvel éltek még zsidók Közép-Európa és Kelet-Európa majd minden táján. Éltek még errefelé nagy tömegben németek, Erdélyben és a Vajdaságban és máshol, Kárpátalján számtalan nemzetiség lakott egymás mellett, aztán száz év alatt egyneművé váltak az országok. A Monarchia és a történelmi Magyarország romjain nemzetállamok születtek – ekkor született az etnikailag nagyjából egységes magyar nemzetállam is, ahonnan 30 éven belül elvitték a zsidókat, akik a vidéki Magyarországra nem tértek többé vissza és elvitték a németek is, amit vihettek, innen, Magyarországról, Csehszlovákiából, aztán Erdélyből végleg és magunkra maradtunk mindenhol, miután Trianonban, a holokausztban, a kitelepítések során meggyilkoltuk a sokkultúrájú régiót, amelyben éltünk. Ezt is gyászoljuk ma. Gyászoljuk a Vajdaság magyarságát, amely pár nemzedék múlva elfogyhat a kivándorlás és a beolvadás következtében és mi, magyar zsidók tudjuk, milyen súlyos gyász egy életforma, egy kultúra eltűnése valahonnan, ahol réges-régen jelen volt már.

Gyászoljuk a kisebbségek fogyását mindenhol, mert jobb minőségű és gazdagabb az az ország, amelynek vannak kisebbségei és minél erősebb autonómiájuk van. Ezért remélünk perspektívákat, lehetőségeket Romániának, Szlovákiának, Szerbiának, Ukrajnának különösen, nem csak román, szlovák, szerb, ukrán tejtestvéreink boldogsága miatt – egy nagy magyar nacionalista, Németh László nevezte őket tejtestvéreinknek –, hanem az ott élő magyarok miatt is, hogy ott találjanak jó életet maguknak, a szülőföldjükön, hogy ha akarnak, tudjanak ők is ott maradni. Az, hogy van még jelentős számú magyar kisebbség Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, kisebb és nagyobb tömbökben és szórványokban, nem csak nekünk kell, hogy fontos legyen, hanem a többségi társadalmaknak is: ők lehetnek a kapocs, amelyek összekötnek minket velük, amelyek annak a reményét jelentik, hogy megvalósulhat a térségben Németh László, a történelmi tejtestvériség komolyanvételének álma.

Adja Isten, hogy így legyen, hogy minél erősebb összetartozást, nemzetit és régiósat ünnepelhessünk a Nemzeti Összetartozás komor és reménykeltő ünnepén a jövőben.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek