Mai szülinapos: Demis Roussos poplegenda, volt rabbi, a színarany Jeruzsálem dalnoka

Hogy mikor volt rabbi Demis Roussos? Nem figyeltek? Előző életében, ahogy ő maga mondta. Imádta a Talmudot (szerinte olvasta is) és megrázóan énekelte Naomi Shemer híres dalát, a színarany Jeruzsálemet.

Egy templom kórusában mutatkozott meg először, hogy mit tud, egészen kicsi gyermekkorában. Alexandriában nőtt fel, a kultúrák hatalmas hagyományú találkozóhelyén, Egyiptomban görögként és itt találkozott a görög egyházzenével.

Az egyiptomi-izraeli háború idején kényszerül elhagyni hazáját Roussos családja, hogy hazatérjen Görögország földjére. A hazaérkezést nem sokkal követi a kamaszkori láz, Roussos úr megtalálja első tinédzser szerelmét a rock and rollban a jazz után és mellett. Progresszív rockot játszik az Aphrodité gyermekei nevű rockegyüttesben azzal az emberrel együtt, aki később Vangelis néven lép a világ elé.

Némi hazai siker után szétválnak és elindulnak a 70-es évek, amikor a testes amorózó magába bolondítja a földet. Olyan átéléssel énekli sorban a földrengésekkel felérő mozgásokat előidézni képes slágereit arról, hogy szereti, mit szereti, imádja, ahogy ember még másik embert nem imádott a kozmoszban az idők folyamán, szóval úgy bálványozza a megszólított lányt. Mindet. Mindenki úgy érezte, neki szól és neki is szólt. És azt ígérte, hogy ez így is marad: Örökkön-örökké, mindig és mindig, forever and ever, ahogy a legnagyobb sikert beszáguldó dala mondja. És tényleg, előadó úgy, olyan könnyes, áhítatos önimádattal, ugyanakkor finomsággal és kedvességgel, ilyen mácsó alázattal még nem volt szerelmes, mint Demis Roussos. Annyi volt benne az energia, hogy egyszerűen nem maradt erő elutasítani. Ott mászkál a fejedben, ha nem is szereted. Forever and ever és satöbbi.

Ez a szám, ha a guta üt meg tőle néhány milliárd embert, akkor is része az emberiség történetének. Erősebb, mint a finnyás ízlés.

Kiment a divatból, de színpadon maradt és nem volt komikus, mert az érzés hitelessé tette. Világsztár maradt másodvirágzása idején is Dél-Amerikától Kelet-Ázsiáig.

És azon is meg lehet hatódni, hogy elénekelte a színarany Jeruzsálem dalát is, amely több szálon összefügg a hatnapos háborúval. De van itt még más is. Demis Roussos azt mesélte a Guardiannek, hogy elolvasta a Talmudot és keresztényként is nagyon fontosnak tartja és ezen nem változtat sokat az, hogy nyilván valami népszerűsítő válogatásba nézhetett bele. Viszont a lelkesedést magyarázhatja az is, hogy Roussos arról is értesült, hogy rabbi volt előző életében, még a 20. század elején. Határozottan így tudta. És bizonyára hozott magával valamit, ami akkor is igazi volt benne, ha nem is bírta annyira a zenéjét az ember. Önazonos volt és nagyon sokakat segített élni.

Mert, ahogy a jeles hászid tanító mondta, a legnagyobb micva, a legnagyobb szolgálatok egyike, amelyet Istennek tehetünk, az, ha boldogok vagyunk. És akik őt hallgatták, boldogok, jókedvűek voltak.

Legyen áldás az emléke.