Mai születésnapos: Yves Montand, a szerelem és a szabadság dalnoka

Franciaország jelképe volt hosszú időn keresztül ez az olasz, katolikus-zsidó eredetű énekes-színész, baloldali forradalmár. Édith Piaf felfedezettje, a szerelem, Párizs és az antifasizmus nagy énekese, Simon Signoret férje, Marilyn Monroe utolsó szerelmeinek egyike.

Ivo Livi néven született Olaszországban, 1921-ben, édesanyja mélyen vallásos katolikus volt, apja pedig egy kommunista zsidóember. Két éves, amikor a család Franciaországba távozik a fasizmus, Mussolini elől. Marseilleben nő fel, számos fizikai munkát végez, dolgozik a kikötőben és nővére fodrászüzletében is.

Énekesként 1944-ben Édith Piaf fedezi fel, segíti és szerelem is szövődik köztük: a 20-as évei elején járó, jóképű és páratlanul behízelgő fiatalember villámgyorsan lesz a felszabadult Franciaország magához Piafhoz mérhetően népszerű sanzonénekes-sztárja és miközben kapcsolata Piaffal véget ér, elkezdődik filmes karrierje is.

Az éjszaka kapui című filmben énekli Jacques Prévert gyönyörű versét a halott, magyarul hulló falevelekről, a múló idő, a visszahozhatatlan szerelem, a fájdalmas elválás himnuszát egy a megszállás rémálmából alig éledező Franciaországban. A filmre magára már szinte senki sem emlékszik, a Hulló falevélre azonban talán az is, aki 35-40 évvel született a forgatás után. A dallamot és a sorokat amaz őszi szél azóta sem vitte el.

Megismerkedik és házasságot köt a korszak egyik legtehetségesebb és legokosabb színésznőjével, a különben lengyel zsidó eredetű Simon Signoretvel, ők lesznek a korszak francia álompárja, a következő időszak mindkettejük hosszú és szép pályájának egyik csúcsa lesz. Montand ekkoriban forgatja leghíresebb filmjét, A félelem bérét, ezt az elképesztő feszültségű drámát a nitroglicerint szállító teherautók sofőrjeiről, amelyről bizonyára az ő figurája nélkül sem tudnánk levenni a szemünket, de ő az oka, hogy nem is könnyen felejtjük el.

Élete legdrámaibb találkozása azonban, furcsa módon, Hollywoodhoz köti, egészen pontosan egy otthani, rendhagyó zsidó álompár tagjaihoz, Marilyn Monroehoz és Arthur Millerhez.

Egy Miller által kicsit kitatarozott forgatókönyvű, George Cukor (megint egy zsidó szereplő) által rendezett vígjátékban dolgozik együtt Montand és a Van, aki forrón szereti után végleg leszállópályára kerülő Monroe. Miller javasolja Montand-t a férfi főszerepre, mert játszott A salemi boszorkányok francia filmváltozatában.

A két család gyorsan összebarátkozik, a két színésznő különösen szorosan, annak ellenére is, hogy rengeteg minden választja el őket: Signoret nemrég kapott Oscar-díjat, Monroeról továbbra is többen vitatják, hogy igazi színészni tehetség lenne. Signoret kifinomult intellektüell, ahogy Miller és Montand is, Monroe mélyről jön, sok fájdalom van mögötte és rengeteg csalódás, kiéletlen ambíció. A férje és Montandék mind elkötelezett baloldaliak, ő ösztönösen vonzódik hozzájuk, de nem mindig tudja szavakkal, inkább gesztusokkal kifejezni. Simom Signoret lassan az anyaszerepek korszakába lép, Monroe – bár csak pár év a korkülönbség – még mindig szexszimbólum.

A vége természetesen a Miller és Monroe rég megromlott házasságát végképp szétszedő, viharos és sokat tárgyalt szerelem a Szeressünk film főszereplői, Yves Montand és Marilyn Monroe között. Signoret méltósággal viseli kínjait: nem csodálja, mondja, hogy Monroe is beleszeretett a férjébe, megérti, hiszen ő is szerelmes belé. Amikor nem sokkal később vetélytársnője meghal, azzal búcsúztatja: „valószínűleg nem tudta, mennyire nem utálom”.

Yves Montandnak ez csak a leghíresebb, nem az egyetlen hűtlensége volt, mégis együtt maradtak Simon Signoret 1985-ös haláláig. Utolsó szerepe az árvákat nevelő, idős zsidó prostituált, Rosa mama volt Émile Ajar („valójában Romain Gary) Előttem az élet cím, Goncourt-díjas könyvének filmváltozatában. Az álompár házassága 35 éven át tartott.

Montand pedig egy egész, hosszú pályán át énekelt tovább, filmen, pódiumon és stúdióban, vicceset és szomorút, mindegy volt, mindben közös volt az a sajátos hangszín, az idős korra is megmaradó kisfiús báj, a sanzon tétova, mégsem elveszett kószálása „sous le ciel de Paris”, Párizs ege alatt. lett végül, rengeteg kivételes versenyző közül, a francia sanzon királya.

Ő lett, ő volt a város, a szerelem és az antifasiszta ellenállás, egyszóval a szabadság énekese, hangja több nemzedék számára.

Az élet végéről forgatott utoljára filmet, 70 évesen, figurája a végén meghalt infarktusban. Befejezte a forgatást, elvégezte a dolgát és aztán haladéktalanul, 24 órán belül meghalt: szívinfarktusban. A stílusát hibátlanul, végig megőrizte. Még ezt is elegánsan, szellemesen és tapintatosan csinálta.

A Pere Lachaise-ben nyugszik, felesége, Simon Signoret közvetlen közelében.