Mai születésnapos: Rási, a Tóra legnagyobb magyarázója, egy középkori zsidó „feminista”

A Tórát és a Talmudot 1000 éve nem tudjuk nélküle tanulmányozni – ő minden zsidó tanulás alapja máig – és alighanem örökké. Három lányát gondosan taníttatta és törvénymagyarázóként is a „nők jogait” védte.

A Rási betűszó feloldása Rabbi Slomó Jicháki. A zsidó történelem egyik legnagyobb figurája 23 év híján ezer évvel ezelőtt született és azóta is ő és egyedül ő vezet be minket a Tóra és a Talmud tanulmányozásába. Bárkinek, aki el akar indulni ebben a végtelen szövegtengerben, az ő kommentárja mutat utat a középkor derekáról és a legtanultabbak sem nélkülözhetik rendszeres segítségét.

Egyetlen gyermekként született Troyesben, egyes hagyományok szerint a nagy misnai bölcs, Raban Gamliel leszármazottjaként. A legenda szerint a Tóraadás ünnepén, Savuotkor kezdte el tanulni a Tórát édesapjával öt éves korában. Az ő halála után indult el a Szajnáltól a Rajna felé, Wormsba, 25 éves, amikor visszatér. Közössége komoly vallásjogi tekintélyévé válik, idővel ő lesz a vallási bíróság elnöke. Elterjedt, hogy borkereskedőként dolgozott, de tekintve, hogy mindez majdnem ezer éve történt, nem könnyű biztosat mondani. Az bizonyos, hogy 1070-ben nagy hírű jesivát alapított és Tóra-kommentárjai is a közös tanulás tapasztalatából születtek, vagyis valamilyen mértékben bennük foglaltatik tanítványainak kérdező bölcsessége is. Rási nem csak a Tórát, de majdnem az egész héber Bibliát is végigkommentálta és ezzel nem csak nekünk nyitott ösvényt a Szentíráshoz, de még – különböző közvetítéseken keresztül – Luther Mártonnak is például.

A lubavicsi hászidizmus alapítója, Sneur Zalman, az „alter rebbe” azt mondta róla, hogy Tóra-kommentárja olyan, mint a bor, megoldja és megnyitja a szívet a Tóra előtt, hogy a lélek befogadhassa Isten félelmét és szeretetét. Egy másik nagy rabbi a 19. században azt jövendölte, hogy akik Rásival tanulják rendszeresen, hétről-hétre a Tórát, azok Rási jesivájában fognak majd ülni mind az Eljövendő Világban.

Rásinak három lánya volt, Mirjám, Joheved és Ráhel, akik alaposan tanulmányozták a Tórát és a Talmudot, Rási döntéshozóként is úgy látta, hogy a lányokat taníttatni kell: lemenői között több nő is volt, akik valódi Talmud-tudósokká lettek. Egy legenda szerint ők fejezték be apjuk kommentárját a Talmud egyik traktátusához. Sokan úgy tudják, hogy a lányai tfilint (imaszíjat) is kötöttek minden nap: hogy így volt-e, nem tudjuk, de abban az időben előfordult az askenázi közösségekben, hogy a lányok tfilinben imádkoztak. Igen, a középkor kellős közepén. Sokan értelmezték úgy akkoriban, hogy bár a nők az „időhöz kötött, tevőleges” parancsolatok alól fel vannak mentve, megtiltva azonban nincs számukra, hogy ők is betartsák ezeket, ha akarják. Szabad nekik, csak nem kötelező.

Vallási döntéshozóként is „a nők pártján állt” egy olyan korban, amikor a nők helyzete kivételesen erős volt a zsidó közösségben: a férfiak számára tiltott volt a többnejűség és a nők férjük beleegyezése nélkül is leválhattak: utóbbi az ortodox közösségekben még ma is problémát jelent. A gyakorta messzire utazó kereskedők indulás előtt egyfajta feltételes válólevelet kellett adjanak a feleségüknek, hogy ha eltűnnének, nem térnének haza, akkor a nő újraházasodhasson, folytathassa az életét. És Rási apaként és döntéshozóként maga is egy ezer évvel ezelőtti feminista volt némely játékos kortárs olvasatok szerint, amelyeket félig-meddig akár komolyan is vehetünk.

Boldog szülinapot, ezeréves tanítónk!