Mai születésnapos: Mezey Mária színésznő, a Végzet asszonya

2017. Október 16. / 19:09


Mai születésnapos: Mezey Mária színésznő, a Végzet asszonya

„Hol vannak a katonák?”, énekelte félelmetesen fémes, erőteljesen búgó hangján, egyszerre vonzóan és fenyegetően. Tudjuk, hol vannak. Elhulltak régen, sírjuk felett száz virág, megölte őket a tébolyult század. „Mondjátok, miért van így?”, kérdezte mintegy a Seregek Urát számonkérve, szinte prófétaként. Az ember meg nem érti ezt. Valóban.


A két sugárzóan tehetséges fiatal lány, akik együtt jártak Szegeden iskolába, mindketten színésznők lettek, méghozzá remek színésznők. Muráti Lili és Mezey Mária. A történetük abban különbözik, milyen emberek voltak a világ egyik legsötétebb éjjeli óráján, 1944-45-ben Magyarországon. Muráti együttműködött a nácikkal, Mezey Mária undorodott tőlük, pedig nem volt, hiába harsogták a nyilasok, zsidóbarát. Csak egyszerűen az embertelenséget utálta, belebetegedett, nézni is képtelen volt. Nem a zsidó kollégáit szerette a díva, a sanzonett, a delejező, nagy színésznő, hanem csak úgy, a kollégáit és nem értette, miért kell tönkretenni azért némelyikük karrierjét, mert zsidó. Miért kell ezzel tönkretenni a színházi életet, az országot? Az ember meg nem érti ezt, ahogy ő is énekelte.

A megszállás után nem sokkal eltűnt Budapestről, amelynek egészen addig mindig a kellős közepén volt. Elment a Tátrába, és mindent kitalált, csak hogy ne kelljen visszatérnie a nácik által megszállt Magyarországra, a nyilasok Magyarországára. Megvárta Szlovákiában a Vörös Hadsereget, akik rögtön el is hurcolták, egy tolmácsként működő magyar zsidó fiú ismerte fel és mentette meg az életét. Ebben az egyetlen esetben volt méltányos a sors Mezey Máriával, ebben az egy esetben kapta vissza, amit adott.

Visszajött és erős jóságában fellelt hitét kezdte hirdetni, már nem voltak olyan allűrjei, mint azelőtt, nem volt már „háklis színésznő”. Tanú volt, Isten jóságának tanúja, akit megtalált a hegyekben. Nem aratott sikert Rákosiéknál. Hitvalló kálvinistaként játszott a cirkuszban, ő volt a fő attrakció, a Végzet Asszonya, aki a Lizsében bohóckodik. Volt benne méltóság elviselni. Lassan visszaengedte a némiképp enyhülő rendszer oda, ahová való, a nagy színpadi szerepekhez, a filmhez. Egy időre. Nem sokkal később már megbetegedett és még több mint két évtizedet kínlódott végig. Utolsó fellépésén elszavalta a verset Vitray Tamás unszolására, amelyben Babits Dávid királyt, a zsoltáros uralkodót idézi: Zsoltár gyermekhangra. Hálát adott az Úrnak borzalmas, szörnyű, alig elviselhető életéért, nem szűnt meg hinni Őbenne.

Aztán vége lett, távozott innen. Az Úr Illésként elviszi mind, akiket nagyon sújt s szeret-írta Ady Endre. Így szokta valamiért és mi csak annyit mondhatunk, hogy áldott az igaz Bíró. Mezey Mária jobb életet érdemelt volna, de valamiért csak ilyen jutott neki. Mondjátok, ki érti ezt?

Legyen áldás az emléke!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek