Mai születésnapos: Martin Luther King, a szabadság álmodója, a zsidók nagy barátja

Akik azt hiszik, hogy puszta beszéddel semmit nem lehet elérni, hogy a szavak nem számítanak, jusson most eszükbe egy mondat: „Van egy álmom”. Egy olyan mondat, amely az egész világot megváltoztatta. King tiszteletes úgy hitte, hogy a zsidókat és a feketéket történelmi elnyomatásuk arra hívja fel, hogy együtt küzdjenek az igazságtalanság ellen. Hogy legyen egy nagy, közös álmuk a szabadságról.

Mindössze három nappal a 34. születésnapja után egy Luther Mártonról elnevezett baptista tiszteletes, bizonyos Martin Luther King Jr. volt a „díszvendég” egy new jersey-i reformzsidó közösség péntek esti istentiszteletén. A gyülekezet rabbija, Israel Dresner ugyanis az egyik legközelebbi tanácsadója és barátja volt Kingnek, a fekete polgárjogi mozgalom tüntetéseinek rendszeres résztvevője és ettől nem teljesen függetlenül ő viselhette az „Amerika leggyakrabban letartóztatott rabbija” címet is.

Nem sokkal ezután a szombatfogadás után magát Kinget is letartóztatják egy polgári engedetlenségi akció során, fogvatartása alatt írja meg híres levelét a birmingham-i börtönből, amelyben elmagyarázza, miért nem kell betartani az igazságtalan törvényeket. Ismét a zsidókra hivatkozik: a náci Németországban az üldözött zsidók, „zsidó testvéreink” mellé állni törvénytelen volt és ugyanakkor erkölcsi kötelesség is. Azt, hogy a feketék elkülönítése és megkülönböztetése miért égbekiáltóan igazságtalan, a múlt század legnépszerűbb zsidó filozófusára, Martin Buberre hivatkozva mutatja be: a szegregáció tárggyá teszi a másik embert, ahelyett, hogy személyként venné szemügyre, szólítaná meg. A levél a polgárjogi mozgalom fontos, mozgósító erejű szövege lesz.

King tiszteletes szót emelt a szovjet zsidóság védelmében és elszánt, erős szavú híve volt Izraelnek, akár még saját, a feketék egyenjogúságáért küzdő elvbarátaival is szembeszállt az ország védelmében. Úgy hitte, hogy az antiszemitizmus hosszú története és a holokauszt mindenki számára erkölcsi kötelességgé teszi a szolidaritást Izraellel, amely ráadásul „a demokrácia fontos hídfőállása a világban és csodálatos példája annak, mi mindent el lehet érni, hogyan válhat egy sivatagos vidék a testvériség és a demokrácia oázisává”.

Bár többször tervezett Izraelbe menni, a hatnapos háború miatt el kellett halasztania látogatását. Mint később kiderült, örökre, mivel már a rákövetkező évben, 1968-ban, 39 éves korában meggyilkolták.

King tiszteletesnek volt egy másik álma is a testvériségről. Egy 1958-as beszédében így szólt az amerikai zsidókhoz: „Az én népem leláncolva érkezett Amerikába. A Ti népeteket az hajtotta ide, hogy itt megszabadulhattak Európában viselt láncaiktól. Egységünk századokon át tartó, közös harcok során formálódott meg, amelyek célja nem csak az volt, hogy mi megszabaduljunk láncainktól, hanem hogy lehetetlenné tegyük azt is, hogy bárki bárkit is elnyomhasson”.

Igen, ez az időszak, amelyben megszűnik minden elnyomatás, nem következik be mindaddig, amíg el nem jön a Messiás. De King tiszteletes, ahogyan maga is mondta, álmodozó volt, az emberiség történetének egyik leghatásosabb, történelemformáló álmodozója. És mi, Jákob és József népe mindenkinél jobban tudhatjuk, milyen erő rejlik az álmodozásban. Sokszor idézik Martin Luther King kapcsán József testvéreinek hírhedt mondatait: Ime, jön az álomlátó. Öljük meg őt és lássuk, mi lesz az ő álmaiból.

József és kései utóda, Martin Luther King Jr. története azonban éppen azt bizonyítja, hogy – hiába a gyilkosok ezredévek óta tartó, az emberi történelemmel egyidős, szakadatlan buzgósága – az álmokon nem fog a fegyver. Az álmokat nem lehet megölni.