Moszkvában született magyar zsidó szülők gyermekeként, Pesten adták nevelőintézetbe, szabóinasként, a munkás-művelődés keretei között tanult meg sakkozni és tudományával filléres alapon végighaknizta Európa kávéházait, hogy aztán sakknagymester, orosz, csehszlovák és magyar bajnok legyen, a világ legidősebb nagymestere, aki a 100. évében hunyt el Magyarországon.
Az édesanyja éppen Moszkvában lépett fel 1911 májusában, amikor úgy döntött, hogy ideje a világra jönnie. Két éves koráig él a cári Oroszországban, az első világháború már itthon találja. Szülei elválnak egymástól, autóversenyző (és elektroműszerész) édesapjával elválnak egymástól: elkapja a gyermekparalízist, egész életében biceg majd a betegség következményeként. Édesanyjának elmegy a hangja, eléri az énekesek kiszámíthatatlan végzete, elszegényedik és három gyermekét intézetbe adja.
Lilienthal Andor itt tanul ki szabónak, de mikor megtapasztalja az elhelyezkedési gondokat, úgy dönt, hogy kényelmesebb és jövedelmezőbb foglalkozást választ, ha kissé kockázatosabbat is: későn tanult meg ugyan sakkozni a munkás-művelődés lehetőségeit kihasználva, de elég jól megy neki, úgyhogy végiturnézza Bécstől Párizsig az európai kávéházakat filléres alapon és nyer. Ekkor kezdődik el, késő kamaszkorában, kalandor és sakmmester-karrierje. Inasként már eltöltött némi időt Bécsben és Berlinben.
Huszonéves korában már akkori és későbbi sakklegendákkal barátkozott, Moszkvában együtt udvarolt Capablancával, annyira eredményesen, hogy ezekből az éjszakákból ismerte meg a szerelmét, feleségét. Moszkva és a Szovjetunió bajnoka lett 1940-ben, a szovjet sakk hosszú ideig verhetetlen, „örökös” világbajnokát, Botvinniket is legyőzve (aki különben, a nagy orosz sakkozók jelentős részéhez hasonlóan zsidó volt maga is).
A II. világháború a nemzetközi sakkéletet befagyasztotta, utána már nem volt esélye a sakkolimpiai aranyérmesnek arra, hogy világbajnok lehessen, őt a sportolók végzete érte el: egy idő után már nem lehet visszalendülni ugyanabba a formába. A szimultán sakkversenyek és az edzőség talán megvigasztalták valamennyire. Végül is kávéházi eredetű nagymester és zseni volt.
Azért trénerként felmutatott egy világbajnokot, Tigran Petroszjant, aztán később hazajött, közel a hetvenhez, Óbudára, felhozta kicsit magát magyarból és a hazai sakkélet doyenjévé vált, mindenhol ott volt, mindenkinek segített és minden alkalommal láncdohányosként pusztította a nikotint. Ez azonban, Istennek hála, nem akadályozta meg abban, hogy hosszú életet éljen. A 98 éves nagymester még játszmákat elemzett és játszott, a 99. születésnapját még megünnepelte, aztán három nap múlva átevezett az Eljövendő Világba, betelvén az élettel, mint a bibliai ősatyák.
Kádár János osztálytársa volt, szinte a világ összes világbajnokával játszott pátriárkai hosszúságú élete során, szimultán sakkozóként bekerült a rekordok Könyvébe. Csodálatos életút adatott neki, sok kínnal és sok örömmel, sok-sok játékkal, komoly szórakozással.
Legyen áldás nagyszabású emléke.
