Mai születésnapos: Klaus Mann, akinek az első magyar Oscar-díjat köszönhetjük

Thomas Mann fia volt és mégis író szeretett volna lenni. Félig zsidó volt és nyíltan homoszexuális a nácizmus korában. Az apja nem ismerte el, és igazi sikereit jóval azután aratta, hogy tragikusan fiatalon meghalt-talán öngyilkos lett. Neki, a Mefisztó írójának köszönheti Magyarország az első Oscar-díjat.

Édesapja a múlt század egyik legnagyobb írója, Thomas Mann volt, édesanyja a szekuláris zsidó családból származó Katia Pringsheim. Korán elkezdett novellákat közölni, színikritikusként dolgozott és elmondhatatlanul szenvedett édesapja jeges, szeretetlen közönyétől, aki el volt foglalva saját nagyságának reprezentálásával és nem mindig ért rá szeretni a gyerekeit, pláne észrevenni, hogy mit csinálnak, miben és mennyire tehetségesek. Klaus Mann csak édesanyja és nővére, Erika Mann törődésével vigasztalódhatott.

Nyíltan vállalta homoszexualitását és ez is nagyon megnehezítette az életét: életrajzírója úgy mutatja be, mint olyan bátor alternatív értelmiségit, aki legalább egy évszázaddal előbb próbálta meg kialakítani saját szabad életformáját, mint ahogy ez lehetségessé vált volna.

Szép sikereket aratott már íróként, amikor Hitler hatalomra került. Elhagyta Németországot, megfosztották állampolgárságától és ő is körbejárta még Európa szokásos menekült-útvonalait, mielőtt elhajózott volna az Újvilágba. Csak az amerikai hadsereg katonájaként tért vissza Európába: annyira részt akart venni a nácik elleni harcban, hogy még a homoszexualitását is hajlandó volt letagadni, csak katona lehessen. A legyőzött-elpusztított Németországba visszatérve riporterként dolgozott, beszélhetett például a tárgyalására váró Hermann Göringgel is.

Még a háború kitörése előtt, Amszterdamban jelentette meg legnagyobb karriert befutott művét, a Mefisztót Hendrik Höfgenről, a zseniális, saját művészi kiteljesedése érdekében minden hatalommal kiegyező, démoni törtetőről. A könyv azonban csak jóval szerzője halála után lett világsiker egy pernek köszönhetően.

A figura, akiről Höfgent mintázták, valóban jól beazonosítható a regényben, ezért a nevelt fia a ’60-as években, a könyv első NSZK-beli kiadása után pert indított a könyv betiltásáért és meg is nyerte, egészen a ’80-as évekig nem is lehet kiadni Nyugat-Németországban. Viszont mindenki felfigyelt rá végre.

Különösen Magyarországon, ahol Szabó István Oscar-díjas filmet rendezett belőle a ’80-as években, életműve talán legfontosabb, legelmélyültebb munkáját a művész és a hatalom viszonyáról, megalkuvás és tehetség néha egészen félelmetes kapcsolatáról, amelyet a rendező sokkal később nyilvánossá vált személyes drámája, bűnössége és áldozat mivolta, filmjében megvallott bűntudata utólag még megrendítőbb, talán még nagyobb filmmé tett.

Klaus Mann azonban minderről már mit sem tudhatott. Túladagolta az altatóit Cannes-ban 1949-ben, 43 évesen. Véletlenül vagy szándékosan, nem lehet tudni.

Édesapja, akitől hiába várta rövidke élete végéig akár a legcsekélyebb elismerést, megrendülten jegyezte le immár halott fiáról: „Bármennyi hirtelenség és könnyedség róható is fel munkájának, én komolyan hiszem, hogy ő a nemzedékének legtehetségesebbjei közé tartozott, talán a legtehetségesebb volt.”

Talán tényleg ő volt. Ma lenne 110 éves.