Ő az az ember, akit már ezerszer láttak különböző filmekben, és amikor újra szembejön, mindig olyan ismerősnek tűnik valahogy. Ő a legnagyobb sikerfilmek állandó mellékszereplője, tudják, ő a főhős legjobb barátja, az a jellegzetes zsidó figura, aki mindig mindenhol ott téblábol, és aki a nagy Walther Matthau fia lehetett A szomszéd nője mindig zöldebb-ben.
A Bérgyilkos a szomszédomban őt akarja Bruce Willis bérgyilkosa némi atyai dorgálásban részesíteni és ez nem jó ómen, mivel Bruce az ilyesmit elég komolyan szokta venni. Feltűnik a stáblista közepén A csaj nem jár egyedül-ben, a kiváló zsidó rendező, Bryan Singer többszörös Oscar-díjas Közönséges bűnözők című munkájában is részt vállal, nem marad ki a Wayne világa 2 borzasztó ökörködéséből sem. És besegít utolsó közös filmjeik közül kettőben Jack Lemonnak és Walter Matthaunak is. A Szomszéd nője mindig zöldebb és a Még zöldebb a szomszéd nője filmkockáin helyi politikusként és szerelmes balekként működik közre, de, mentségére legyen mondva, ő Walter Matthau gyereke és igyekszik is megbecsülni magát, ha már ilyen megtiszteltetés érte.
Pont annyira jó, hogy ne zavarja meg az elválaszthatatlan zsenik búcsúzó jutalomjátékát. Ez a legigazibb képessége, hogy pont annyira, épp csak annyira legyen jó, hogy hagyja a többieket, a társait csillogni. Ami Suka Sándor volt, az örök és kiemelkedő epizodista, a magyar színháztörténetben, éppen az az az ő melója Hollywoodban.
Jellemző, hogy lényegében egyetlen főszerepében is a második embert, a váratlanul helyzetbe kerülő amerikai alelnököt játssza: ez a Deterrence című film. És ahogy Sukát sem felejtjük el, úgy marad meg ő is mindig valahol az emlékezetünk peremén, hogy újra és újra rájöjjünk: ja tényleg, ő az.
A színészetet aránylag későn, a nyolcvanas években kezdi komolyan el, de standupos dumagépként már 10 évesen debütál, ebben csodagyerek. Azóta sem áll be a szája. És parodistaként elégtételt is vehet a főszereplőkön: „játszotta” már Peter Falkot, Robin Williamset, Al Pacinot, Jack Nicholsont, Schwarzenggert és Keanu Reeves-et is. De még szabadidejében is játszik, nagy tétekben: pókert a hírességekkel, akiknek szekundál a filmekben, és akiket kiröhög a paródiáiban.
Figurája segít megértetni velünk a legfontosabb dolgok egyikét, hogy a legtöbben mellékszereplők vagyunk itt, a Földön és hogy ezt is lehet rosszul és jól, szégyenletesen és világszínvonalon is csinálni. Ő az etalon, a mellékszereplés magasiskolája.
1957. október 30-án született San Franciscóban, ma 59 éves. További jó játékokat kívánunk számára a távoli Budapestről.
