Az 1893-ban született Mannheim Károly, a tudásszociológia atyja, az elmúlt század egyik legjelentősebb szociológusa, azon magyar társadalomtudósok egyike, akik nem csak világhírűek lettek, de beírták nevüket a tudomány egyetemes történetébe.
Karl Mannheim (Mannheim Károly)
Életének itthon töltött, 1919-ig tartó szakaszát német filozófiai és szociológiai stúdiumainak hatása alatt élte és dolgozta végig, meghatározó jelentősége volt számára Lukács Györgyhöz fűződő barátságának. Tagja volt a filozófus által inspirált, Vasárnapi Kör néven ismert beszélgetőkörnek és a Galilei-körnek is, a kritikus, progresszív fiatal értelmiség mozgalmainak.
A Tanácsköztársaság idején egyetemi oktatóvá nevezik ki, de politikai szerepet nemigen vállal. A Horthy-kurzus elől emigrál, miután segít Lukácsnak Bécsbe távozni, aztán 1933-ig Németországban dolgozik Heidelbergben és Frankfurtban magántanárként, majd professzorként.
Ezekben az években írja leghíresebb, Ideológia és Utópia című munkáját. (Lukács a sokak által életműve szellemi mélypontjának tekintett könyvében, Az ész trónfosztásában reakciós-irracionalista gondolkodóként bélyegzi meg egykori barátját).
Hitler elől Angliába távozik 1933-ban, a London School of Economics professzora, majd a Londoni Egyetem tudásszociológia tanszékének vezetője váratlan, 1947-es haláláig.
