Mai születésnapos: Isaac Asimov, a sci-fi fejedelme

A tudományos fantasztikus képzelet nagymestere, páratlanul tanult óriása volt, a világ talán legjobb sci-fi írója. „Nem járok zsinagógába, nem tartok semmit, nem volt olyan fura beavatási szertartásom, bármicvám se, de ez nem számít. Zsidó vagyok” – szögezte le. 1920. január 2-án született.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után született közvetlenül Szmolenszkben, hogy pontosan mikor, azt igazából nem tudni, ő mindenesetre január másodikán ünnepelte a születésnapját. Három éves korában vitték ki Amerikába, édesapja trafikjában kezdett el képregényeket olvasni és nem hagyta, hogy jámbor, de nyitott apukája megtiltsa neki a „haszontalan” szórakozást. Azzal érvelt, hogy a tudományos fantasztikus könyveknek már a nevében is benne van a „tudomány” szó, úgyhogy egész biztosan lehet belőlük tanulni. És igaza is lett: komoly tudós, nagyszerű tudományos ismeretterjesztő és a legnagyobbak közé tartozó sci-fi szerző lett belőle, szóval jól döntött a papája, amikor végül hagyta békében olvasgatni.

Tizenegy évesen kezdett el sci-fiket írni és 19 évesen már közzé is tette őket.
A vallást, amelyet édesapja még viszonylag buzgón gyakorolt, ő már elhagyta, a szülői ház légköre lehetővé tette, hogy ha nem akar, akkor ne foglalkozzon vele. Nem tekintette magát ateistának, mert szerinte nem lehet teljes biztonsággal tudományosan bizonyítani, hogy nincs Isten, nem lehet kizárni, hogy van, de ő maga nem hisz benne. A héber Bibliáról, amely nagyon is foglalkoztatta, azt gondolta, hogy az a zsidó mitológia nagy összefoglalása.

Zsidóságához viszont így is ragaszkodott, habár nem csak vallásos, de cionista sem volt igazán: nem hitt a nemzetállamokban, univerzalista humanista volt és úgy látta, hogy Izrael csak egy az eddigieknél még sokkal nagyobb, ellenségektől körülzárt gettó lett. Félteni, persze, így is féltette, aggódó szeretettel, a fiatal államot.

És írt is egy meglehetősen híres történetfüzért egy száműzött „népről”, a könyv népéről, akik a galaxis perifériáján próbálják összeállítani a civilizáció és a racionalitás utolsó mentsvárát, az Enciklopédiát, ellenségeik gyűrűjében. A leghíresebb Asimov-könyvsorozat, az Alapítvány enciklopédistáiban némely nagyképű értelmezők a zsidók allegóriáit vélték felfedezni, Asimov vallomását arról, hogy mi köti mégis a zsidósághoz.

Valóban félt attól, hogy a civilizáció barbárságba süllyed, szorongott a bolygó túlnépesedésétől és attól, hogy ez lényegében megszünteti a személyiséget, az individuális emberi méltóságot. Reméljük, hogy a tudományos-fantasztikus próféta mégis tévedett, legalább abban az egy dologban, hogy a barbárság győz majd hosszú időre, bár vannak jelek, tagadhatatlanul.

De azért minden rendben lesz majd, meglátják. És olvassanak Asimovot, az segít.