Mai születésnapos: Haumann Péter, egy tökéletes zsidó színpadi karakter

A Cabaret öreg zsidó zöldségese, a vilnai gettó színházáról szóló Gettóban is ott van, ő Lajos bácsi, Köves Gyuri ortodox zsidó nagybácsija a Sorstalanságban és a kabaré utolsó „mohikohn”-jainak egyike. Megrendítő és esendő még gonosz zsidó Shyloccként is ez az egyszer harsányan komikus, ugyanakkor visszafogottan elegáns, 76 éves, nagy színész.

Most komolyan, de tényleg: félt valaha valaki a gonosz Hókuszpóktól? Akit minden 2 milliméteres törpicsek lóvá tudott venni, aki félt az anyukájától és nekiment a fának, miközben átkozódott? A gonosz varázsló nyilvánvalóan kabaréfigura volt, karikatúra és ezt az egész világon mi tudtuk a legjobban, hála Haumann Péternek, Hókuszpók tökéletes magyar szinkronhangjának. Ugyanaz a karakter az övé, az egyszerre gonosz, röhejes, szeretni és szánnivaló figura, mint Harpagoné a Fösvényben vagy mint Shylocké, a mindenkitől megcsalt és becsapott, saját lányától elhagyott, „gonosz zsidó uzsorásé” Shakespeare A Velencei kalmárjában.

A kiközösített, kiközösítettségében megnyomorodó „kis zsidó” az egyik legnagyobb szerepköre, akit mindenki megvet mélységes erkölcsi felsőbbrendűségének tudatában, csak a nézők érzik át megbántottságát, ez az egyszerre komikus és tragikus figura, amelyre a Centrál Színház megtalálta. Ugyanezt játssza a Sorstalanság, az egyik legfontosabb magyar regény filmváltozatában egyetlen percre. Fontoskodó öregurat, aki azzal akarja felkészíteni, úgymond, Köves Gyurit Auschwitzra, hogy még gyorsan megtanítja valamelyest héberül imádkozni. Ezeknek a figuráknak a drámáját képes megmutatni néhány mozdulattal, gesztussal és tényleg úgy röhögünk rajtuk, hogy a könnyünk is kicsordul. Az egymással oly mélyen rokon pesti és new york-i zsidó humor alapfigurájáról van szó, ezért tudta Haumann még Darvas Ivánt is pótolni A furcsa párban Garas Dezsővel és a másik Neil Simon-ikerszerepben, A Napsugár fiúkban már szinte egymáshoz nőttek a másik iránti rajongó utálatukban. Mert nincs mit tenni, hiába idegesítik egymást az öregurak. Egyedül nem megy.

És akkor még ott van a kabarét a mennybe emelő és gúnyosan kivégző Producerek, Mel Brooks zseniális darabja, aki Woody Allen zsebkendőjét is telesírta volna Neil Simonnal együtt, ha ismerhették volna Haumannt, ha megadatik, hogy vele dolgozzanak. Nem is tudhatják, mit hagytak ki azzal, hogy nem Pesten születtek, hanem csak New Yorkban. Ahogy a Cabaret öreg zsidó zöldségeseként a Magyar Narancs jellemezte: „Haumann elementáris szeretetreméltóságával és szomorkás megcsöndesedéseivel teremtett légkört maga körül. Hát így.

Még a tavalyi év égén azt mondta, hogy 75 évesen visszanézve néha azon gondolkozik, hogy talán mégis inkább női fodrásznak kellett volna lennie. Semmi kétség nincs afelől, hogy azt is remekül csinálta volna, de azért higgye el, jó, hogy máshogy alakult.

Ma lett 76. Isten éltesse.