Mai születésnapos: Harsányi János, a játékelmélet Nobel-díjasa

És akkor még egy világhírű, emigráns tudós, a közgazdaságtan Nobel-díjasa. Harsányi János, a katolikus-ateista zsidó a Fasori Evangélikus Gimnáziumból, a játékelmélet óriása.

Szülei egy évvel érkezése előtt katolizáltak, ő maga a nagy magyar Nobel-díjasok keltetőjében, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végzett.

Bár a filozófia és a matematika érdekelte igazán, gyógyszerész édesapja vegyészmérnöknek taníttatta Lyonban, aztán, a háború kitörése után, vegyészmérnöknek Budapesten. A háború utolsó hónapjaiban a munkaszolgálatot nem, de a deportálást végül megússza: időben megszökik, jezsuiták bújtatják a háború végéig.

Ezután filozófiát és szociológiát tanul és katolikus teológiát is párhuzamosan. Az egyetemet ott kell hagynia a kiépülő sztálinizmus éveiben, mert nem csinál titkot a rendszerrel nem harmonizáló világnézetéből.

Édesapja gyógyszertárát próbálja időben eladni, megmenteni az államosítástól, aztán, 1950-ben, elhagyja az országot társával, Klauber Annával, akivel három nappal azután, hogy megérkeznek Sydneybe, összeházasodnak. Nem nagyon értik még az angol szavakat, amelyekkel hűséget fogadnak egymásnak, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy egy életen át kitartsanak egymás mellett.

Harsányi ismét tanulni kezd, ezúttal közgazdaságtant, esténként, napközben gyárakban dolgozik és még tanulmányai során publikálni kezd. Disszertációját az Egyesült Államokban írja játékelméletből: ez a teória kíséreli meg modellezni, leírni az emberi viselkedést verseny és konfliktushelyzetekben: ennek az elméletnek volt úttörője őelőtte Neumann János szintén a Fasori Evangélikus Gimnáziumból.

Ausztráliában, úgy érzi, nem érdeklődnek eléggé a munkája iránt, ezért áttelepül az Egyesült Államokba és a Berkeley Egyetem tanára lesz, innen megy nyugdíjba 1990-ben. Része annak a csapatnak, amely segíti az Egyesült Államokat a Szovjetunióval folytatott leszerelési tárgyalásokon. Mivel a feleknek egymásról sok tekintetben nem voltak biztos információik, sajátos játékelméleti helyzet állt elő, az ilyen szituációk leírásához járult hozzá a legnagyobb mértékben Harsányi. Teóriája az üzleti élettől a nemzetközi konfliktusok elemzésén keresztül a személyközi erkölcsi dilemmák jobb megértéséhez egyaránt hozzájárult.

Amikor 1994-ben Nobel-díjat kapott megosztva a játékelméletben áttörést elérő társaival, Harsányi abbéli reményének adott hangot, hogy az elmélet használata jobb döntéseket tesz lehetővé a privát életben és a politikai szereplők számára is és így – a kooperáció révén – békésebb és gazdagabb hellyé teheti munkája a világot. Arról, hogy egyelőre nem egészen bizonyos, hogy így lesz, igazán nem ő tehet.

„Kedves és szemérmes ember volt, de merész és kivételes erejű intellektus”- mondta róla egyik kollégája, amikor, Alzheimer-kórtól gyötörve, szívinfarktusban meghalt 2000 augusztus 9-én.