Mai születésnapos: Fanny Mendelssohn, egy későn felfedezett zsidó zeneszerző-zseni

Már Goethe is épp olyan nagy tehetségnek tartotta őt, mint az öccsét, Felix Mendelssohnt, de a 19. század erkölcse még nem engedte nőként érvényesülni. Az utóbbi évek végre igazságot szolgáltattak neki.

Fanny___s_Felix_Mendelssohn.jpg
Fanny és Felix Mendelssohn

Nagyapja Moses Mendelssohn filozófus, a zsidó felvilágosodás legnagyobb alakja volt, akinek hat a felnőttkort megért gyermekéből négy elhagyta a zsidó vallást. Így tett Fanny édesapja, Abraham Mendelssohn bankár és jótékony emberbarát is, a „civilizált” kereszténységet választotta először gyermekei vallásának, végül ő maga is kitért feleségével együtt.

Legidősebb lánya, Fanny azonban rövid és boldogtalan élete során egyes kutatók szerint visszatért a reformjudaizmus hitéhez és tanaihoz, noha zsidó vallását nem gyakorolta.

Ő és öccse, Felix egyaránt káprázatos zenei tehetséget árultak el már kisgyermekként is: 13 éves korában fejből játszotta el Bach Jól hangolt zongorá-ja (Das wohltemperierte Klavier) mind a 24 prelűdjét egy házi zenélés alkalmával édesapja születésnapján.

Gyerekként még ugyanabban a képzésben részesültek. Egyik tanáruk, Carl Friedrich Zelter komponista azt írta Goethének Fannyról, hogy „kissé Sebastian Bachra emlékeztet. Ebben a gyermekben valóban van valami egészen különleges”. Évekkel később aztán egy bizonnyal még nagyobbnak szánt elismerést kapott tőle Fanny egy másik Goethének írt levélben: „úgy zongorázik, mint egy férfi” – magasztalta. Megismerkedésük alkalmával maga Goethe is „Felix hozzá mérhetően tehetséges nővérének” látta őt.

De hiába származott a zsidó felvilágosodás első számú családjából, túl korán született: édesapja eltűrte ugyan zenei érdeklődését, de nem támogatta. Levélben figyelmeztette 15 éves lányát, hogy „Felixnek talán a zene lesz a hivatása, de a Te életednek csak a díszítése lehet” a családi kötelességek ellátása után. És akkor is csak a házi koncerteken, ama „négy fal között” zongorázhatott. Szerzeményei egy részét a bátyja neve alatt tudta megjelentetni.

Egy ízben ez a megoldás kissé kellemetlenné is vált Felix Mendelssohn számára, amikor Viktória királynő fogadta őt a Buckingham Palotában és el kívánta énekelni kedvenc Mendelssohn-dalát. Felix kénytelen volt bevallani a királynőnek, hogy épp azt a dalt történetesen nem ő, hanem a nővére írta.

A vasárnapi házi koncerteken előadták Fanny darabjait is és festő férje bíztatta először, hogy lépjen csak ki velük a fényre. Életében először (és jelenlegi tudásunk szerint utoljára) 1838-ban adott nyilvános koncertet, az öccse első zongoraversenyét játszotta. Közös fiukat Fanny Sebastian Ludwig Felix-nek keresztelte a kedvenc zeneszerzői, Bach, Beethoven és az öccse után.

A dalai, zongoradarabjai közül végül néhány megjelenhetett 1846-ban, de már nem sokáig örülhetett ennek: pár hónappal később, 43 évesen belehalt egy agyvérzés szövődményeibe, amelyet Felix egyik művének próbáján kapott.

Öccse fél év múlva követte, mindössze 38 éves korában, de előtte még gondosan befejezte – hálából – a Fanny emlékére írt zeneművet.

Felix műve azonban halhatatlanná vált, Fannyé pedig feltámadt az utóbbi időben, koncerteken veszik elő, CD-ken adják ki műveit egyre többször, fájdalmas figurája kiemelkedik lassan a 19. század első felének történetéből és kortársunkká válnak a dallamai. Bő másfél évszázaddal később, de végül mégis megkapta azt, amire annyira vágyott szomorú földi tartózkodása során.