Heti zsidó tanítás: miért szomorú a szabadság?

2018. Április 13. / 15:28


Heti zsidó tanítás: miért szomorú a szabadság?

A szabadulás ünnepe, Pészach és a Tóraadás ünnepe, Sávuot között végig gyászidőszak vezet át. De miért gyászolunk a szabadság és a kinyilatkoztatás ünnepei közt?


A válasz első része egyszerű: ebben az időszakban halt meg Rabbi Akiva, az egyik legnagyobb korai rabbi – nem zsidó felmenők leszármazottja – rengeteg tanítványa, őket gyászoljuk. A hagyomány szerint ebben az időszakban vitte el őket a pestis. Mégis, van-e valami mélyebb szimbolikus értelme annak, hogy a szabadság elnyerése idején szomorúak vagyunk? Miért a törvény elnyerése előtt vagyunk szomorúak?

A Tóra, a Szabadság kiteljesedése: felelősség


Amikor elhagyjuk belső Egyiptomainkat, mindig fájdalom is, hogy mennünk kell. Mert Egyiptom, a szolgaság háza mélyen Hozzánk tartozik, amikor a szolgaságtól búcsúzunk, önmagunktól búcsúzunk, saját gyengébb felünktől. És tudjuk, hogy szabadságunkat fel kell áldoznunk nemsokára valami nálunk magasabb, valami minket végtelenül meghaladó oltárán. Alázatot kell tanulnunk ahhoz, hogy nyakunkba vehessük valóban az ég királyságának igáját. Megszabadulunk valamitől, ez negatív szabadság, a fáraó nem úr többé rajtunk. A Seregek Ura azonban igen, ő az egyetlen Úr, akihez megtérünk. Szolgálatába kell állnunk. Mikor szabadok leszünk, azért kell elindulnunk, hogy önként meghajtsuk a fejünket és ehhez az alázathoz a végességen át vezet az út.

Az ember lehetőségei korlátok közé szorítottak, ideje véges és bármikor lezárulhat. Szabadságát halandósága határolja. Valódi szabadsága, ha véges lénye egyesül a végtelennel, amelyből vétetett. Ha a Tóra szerint él. Az Omer-számlálás útja, az, ahogy vágjuk a centit, hogy elérjünk a Szináj hegyére végre, a lemondás útja önmagunkról, az összehúzódásé. Meg kell tanulnunk, hogy a szabadság nem az, ha azt csinálunk, amit akarunk és nem szól ránk a házmester, hanem az, ha megtaláljuk és követjük valódi feladatunkat. Ha korlátokról, határokról, halandóságról tanulunk. Ezért szomorú a szabadság tapasztalata és a kinyilatkoztatás, az isteni szó meghallásának ígérete. Megérkeztünk a sivatagba, ahol önmagunkkal kell szembesülnünk ezekben a napokban, hetekben.

A sivatagban pedig nem zavar senki minket abban, hogy önmagunkba mélyedjünk. Távolból már látszik a Szináj-hegy magasztos orma, addig maradunk csak egyedül – önmagunkkal. Használjuk ki.

Jó szombatot!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek