Hegedűs a háztetőn újratöltve: Anatevka életre kelt Ukrajnában

A Kelet-Ukrajnában dúló harcok elől menekülő zsidó családok egy része Kijev mellett – többnyire fából – felépítette Reb Tevje, a tejesember híres faluját, Anatevkát, a száműzetés Jeruzsálemét, amelyet a híres musicalből és az alapjául szolgáló Scholem Aléchem-novellákból ismerhetünk.

Jelenleg mintegy 20 zsidó család -szülőhelyüket, vagyonuk jó részét és megélhetésüket is elveszítő kelet-ukrajnai háborús menekültek – élnek egy Kijev melletti, nemrég megszületett mini-településen, ahol közös zsidó jövőt terveznek építeni gyermekeiknek. Az ötlet egy kijevi rabbitól származik: a helyi Chabad-közösséggel szakító Moshe Azman nem kis részben saját pénzét, valamint gazdag zsidó családok adományait költve, nyakig eladósodva építtette fel mindazt, ami már áll Anatevkában: a kis apartmanokat a központi konyhával, a nemrég átadott zsinagógát és az iskolaépületet, az egyetlen anatevkai építményt eddig, amely nem fából készült, és ahová majd a rabbi kijevi közösségéből is érkeznek gyermekek tanulni. Az ő szüleik szintén adakoznak Anatevka számára.

A Hegedűs a háztetőn meséjét valósággá változtató települést lakói többsége saját két kezével építi, de azoknak is jut feladat, akik nem tudnak fizikai munkát végezni. Egy 80-as éveiben járó luganszki menekült, Isaak Mohilevsky, aki egykori otthonában a zsinagóga gondnoka volt, pár hete átvehette az anatevkai imaház kulcsait és folytathatta a munkát, amelyet Luhanszkban a háború miatt félbe kellett hagynia.

anatevka_1.jpg
Rabbi Azman

A 35 éves Mesulam Kolesnik családja a Krímet hagyta el az orosz megszállás után és most a web-designerként dolgozó fiatalember Anatevka honlapját fejleszti: ennek működése sokat segít az adománygyűjtésben. (Itt található) Ugyanis wifi és fűtés is van már Anatevkában, postahivatal vagy élelmiszerbolt viszont egyelőre nincsen.

Kolesnik, bár virágzó üzletet hagyott hátra a Krímben, bizakodik: „a saját országunkban, Ukrajnában és a saját zsidó közösségünkben élünk, bármi történik, szembe tudunk nézni vele”.

Voltak olyanok is, akiket Izraelben élő gyermekük hívott magához, de ők inkább Anatevkát választották zsidó otthonnak: túl idősnek érezték már magukat ahhoz, hogy hazát váltsanak.

Az eredeti, vagyis a fiktív Anatevka is a száműzetés helyszíne volt, mégis, amikor kiűzték őket, a kis zsidók, akik annyit kínlódtak Anatevkában, érzelmesen búcsúztak a „megszokott-megkopott” falutól, közös életük tanújától és színterétől.

A Kijev mellett épülő, új Anatevka is napról-napra egyre kevésbé menekülttábor és egyre inkább otthon. Épp úgy, mint mesebeli előde.