Elmenekültek az utolsó zsidók a haldokló Aleppóból

Néhány héttel ezelőtt drámai és szívszorító körülmények között ért véget az észak-szíriai zsidóság több mint 3000 éves története a mára legyőzött lázadók és egy menekült palesztin nő önzetlen segítségével. A „happy end” azonban korántsem teljes.

Az éjszaka közepén kopogtak be idegen férfiak Halabiék, az utolsó aleppói zsidó család ajtaján és csak annyit mondtak, hogy „eljött a távozás ideje”. Így búcsúzhattak el a már akkor is haldokló, azóta már egy népirtás kapujában álló várostól a zsidók – attól a vidéktől, ahol bő 3000 éven át éltek az őseik. Az útjuk iszlamisták, többek között az Al-Kaida helyi szárnya által ellenőrzött területeken át vezetett Törökországba és onnan Izraelbe, ahová végül nem mindegyikük ért el.

A menekülő Halabi család feje egy 88 éves asszony, Mariam Halabi, vele lakott két lánya, Sarah, valamint a házassága előtt az iszlámra áttérő Gilda moszlim férjével és az ő előző házasságából származó gyerekei is. Négy éven át éltek az ostromlott Aleppóban bezárkózva a házukba, súlyos vízhiányban, szinte áram nélkül, hogy, amennyire lehet, megóvják az életüket Aszad hadseregétől és az iszlamista lázadóktól. Igyekeztek megmaradni vallásgyakorló zsidónak az ostromlott városban is.

A végjáték kezdetén Miriam Halabi New Yorkban élő fia nem bírta tovább, úgy érezte, most már mindenképpen tennie kell valamit, hogy kimentse az édesanyját és a testvéreit Szíriából. Felkeresett egy rabbit és megkérdezte tőle, mitévő legyen. A rabbi egy Moti Kahana nevű üzletember ismerősét ajánlotta a figyelmébe, akinek jó kapcsolatai voltak a mérsékelt szíriai lázadókkal, a Szabad Szír Hadsereggel és rögtön meg is kereste ezeket az ismerőseit. Ők küldték ki az éjszaka közepén embereiket Halabiékhoz október közepén az üzenettel, hogy pakoljanak gyorsan össze és szálljanak fel az ajtó előtt álló kisbuszba. Velük tartott természetesen Gilda moszlim férje és a családja is.

Abban a 12 órában, amíg elérték a török határt, át kellett kelniük iszlamista lázadók, köztük az Al-Kaida helyi szövetségesei, a Jabhat al-Nusra által felügyelt ellenőrző pontokon is, ezért is viseltek olyan fejkendőt a biztonság kedvéért, amely mindőjüket moszlimnak mutatta.

Amikor elhagyták végül Szíriát, egy Selma nevű, 43 éves palesztin nő adott nekik szállást az első éjjel határ túloldalán, aki maga is Szíriából menekült Törökországba. „ Nem érdekel engem, hogy ők zsidók, én meg palesztin vagyok” – nyilatkozta később. „Mindannyian egyetlen nagy családhoz tartozunk”.

Isztambulban aztán az üzletember azt tanácsolta nekik, hogy egyelőre ne Amerikába próbáljanak vízumot szerezni, menjenek először Izraelbe, ahová a „visszatérési törvény” értelmében azonnal beléphetnek, onnan már könnyebb lesz majd továbbmenniük New Yorkba, ahol a testvérük is él.

Így is lett, de csak Mariam, az édesanya és az egyik lánya, Sarah jutott el Izraelbe - ők már le is telepedtek Askelonban. Az áttért Gildától és moszlim családjától viszont megtagadták a letelepedés jogát, úgyhogy ők végül kénytelenek voltak visszatérni Alepóbba. Jelenlegi körülményeik ismeretlenek, sorsuk bizonytalan – az üzletember szerint komoly veszélyben vannak.

A Zsidó Ügynökség (Szochnut) képviselője arra hivatkozik, hogy velük senki nem egyeztetett előre a mentési akcióról és a törvények értelmében nem dönthettek volna másként, szerintük a mentés megszervezői viselkedtek felelőtlenül.

Jelenleg Szíria egész területén mindössze 18 zsidó él csak, immár mindegyikük Damaszkuszban. Az utolsó aleppói zsidó családnak jelenleg alighanem halálos veszélyben lévő moszlimok segítettek, hogy visszatérhessenek innen Izraelbe. A segítőkész szírekkel összedolgozó Moti Kahana pedig arra figyelmeztet nyomatékosan a Daily Telegraph Halabiék történetét elmesélő cikkének végén, hogy „mi, zsidók mindig azt mondjuk a holokausztról szólva, soha többé. Nos, éppen most történik meg újra és a szomszédunkban történik”.

Imádkozzanak Önök is az Örökkévalóhoz Gilda Halabi, a családja és Aleppó többi kiszolgáltatott lakójának életéért.

A Forward.com írása alapján