A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) napokban közzétett nyilatkozata szerint az orthodoxia állítólagos anyagi követelésekkel kíván fellépni a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) szemben. A neológ Szövetség nem ismeri el a követelés jogosságát, ugyanakkor a továbbiakban is az együttműködésben és a konszenzusban érdekelt az orthodox hittestvérekkel.
A neológia és a magyar orthodoxia hosszú évtizedeken át egy ernyő alatt szervezte életét, ami minden résztvevő számára értékeket hordozott. A Mazsihisz nem örült neki, de elfogadta, hogy 2018-ban a már akkor is önálló egyházi státusszal rendelkező MAOIH kilépett a Szövetségből, hiába óvták ettől a lépéstől a Mazsihisz vezetői a maroknyi magyar orthodoxot összefogó közösséget.
A Mazsihisz továbbra is féltő aggodalmat érez minden orthodox zsidó hittestvér iránt, hiszen az orthodoxia értékei egyben a neológia értékei, hagyományai egyúttal a neológia hagyományai is. Ez akkor is így van, ha az ismert történelmi okokból ezeket az értékeket és hagyományokat ma már csak néhány tucat magyar orthodox ember viszi tovább.
A Mazsihisz részéről tisztelet övezi az orthodox szervezetet, ám a MAOIH új elnökének fenyegetését a Szövetség érthetetlen és végiggondolatlan hadüzenetként értékeli. Az örökjáradék elosztása ugyanis többoldalú szerződésekben rögzített, hosszú évek óta működő rendszer, az erre vonatkozó szerződéseket a MAOIH is aláírta, a Mazsihisz pedig továbbra is az eredeti megállapodásokhoz tartja magát.
Fontos tudni: a MAOIH pénzügyi helyzete akkor vált kritikussá, amikor a – magyarországi gyökerekkel nem rendelkező – Chabad mozgalomhoz köthető EMIH kormányzati nyomásra részesült az örökjáradékból. Ha valamely szervezettel szemben lehetne követelése a MAOIH új elnökének, akkor azt abban az irányban érdemes keresni.
A holokauszt rettenete után fennmaradt zsidó intézményhálózat meghatározó része a MIOK-hoz, majd a jogutód Mazsihiszhez került az intézmények szakmai és financiális fenntartásának kötelezettségeivel együtt. Ennek felelősségét – amíg a MAOIH a Mazsihiszen belül működött – közösen vállalta a neológia és az orthodoxia, hiszen a vezetőségben a Mazsihisz alelnökeként az orthodox elnök aktív szereplő volt.
Nem elhanyagolható tény az sem, hogy az elmúlt esztendők során a MAOIH mintegy 200 millió forint tartozást halmozott fel a Mazsihisz felé. Ennek rendezésében a Mazsihisz eddig türelemmel volt, a megváltozott gazdasági helyzetre tekintettel azonban ennek visszafizetésétől a Szövetség nem fog eltekinteni.
A MAOIH rossz és átláthatatlan gazdálkodásának terheit senki nem háríthatja át a Mazsihiszre. A közösségi szolgáltatások terén az Alma utcai szociális otthon fejlesztése, vagy az irracionálisan működő Wesselényi utcai orthodox iskola körüli anomáliák erre kiváló példaként szolgálnak. A Mazsihisz taghitközségének tulajdonában álló hatalmas iskolaépületbe évtizedek óta alig pár tucat orthodox tanuló jár. A valaha beígért két tannyelvű érettségi ma is csak álom.
A Mazsihisz továbbra is az együttműködésben és a konszenzuskeresésben érdekelt, mert ebben látja a hazai zsidó közösség építésének zálogát. A Mazsihisz részéről változatlan a minden magyar orthodox hittestvér iránt érzett felelősség, valamint a magyar zsidó tradíciók megtartása iránti aggódás és tenni akarás.
