Dohány utcai Zsinagóga 150 éves évfordulója

MAZSIHISZ

2009. szeptember 6-án vasárnap az eredeti felavatás napjával megegyező napon veszi kezdetét a Dohány utcai zsinagóga 150 éves fordulója tiszteletére megrendezendő jubileumi ünnepségsorozat.

A jubileumi ünnepségsorozat nyitányának programja
2009. szeptember 6. vasárnap, 16:00 órától

Délután 4 órai kezdettel az évforduló tiszteletére kialakított új múzeumi termek kerülnek bemutatásra. Az itt elhelyezett kiállítási dokumentumok a zsinagóga létrejöttével, építésével és az eltelt 150 év eseményeivel foglalkoznak, s azokat mutatja be

Este hat órakor a születésnapját ünneplő Zsinagógában újra felhangzik a „Má tauvu auholeho Jákauv…” (Mily szépek a sátraid Jákob…) kezdetű fohász, az új hazafelé vándorló zsidó népet átok helyett megáldó Bileám szavai. Ezzel az imával ajkán lép a vallásos zsidó a zsinagógába, ezt énekelték e templom felavatásának ünnepségén is.

Ezután felhangzik a Zsinagóga első orgonistája, dr. Gotthárd Wöhler orgonaprelúdiuma, melyet a Zsinagóga avatására komponált és 150 évvel ezelőtt ekkor hangzott el először.

Az ünnepi műsor része lesz a Dohány utcai Zsinagóga egykori kiváló orgonistájának, a nagyszerű egyházi zeneszerzőnek, Lisznyay-Szabó Gábornak Raus Hásónóra, a zsidó újévre és Jom Kippurra, az engesztelőnapra az „Unöszáne taukef…” imához írt csodálatos prelúdiuma, melyet a templom orgonistája ad elő Lisznyay-Szabó Mária, Fekete László főkántor és a templom kórusának közreműködésével. Vezényel: Somló Andor, a Zsinagóga karnagya.

A Zsinagóga évfordulós avatásának kiemelkedő része lesz majd egy réztábla elhelyezése az alapkőben, s ezt követően, a Tórák ünnepélyes bevonulása.

Mindenkit szeretettel várnak a szervezők, hogy méltóképpen ünnepeljük meg Európa legnagyobb működő zsinagógáját:

Dr. Frölich Róbert
főrabbi

Kálmán Kálmán
Elnök

dohanyutcaizsinagoga_2.jpg
A Dohány utcai zsinagóga, 1890 körül

Dohány utcai zsinagóga A templom nemcsak Budapest egyik nagyszerű látványossága, de mindig is a nagy hagyománnyal rendelkező magyar zsidóság jelképe volt. Mintha a mesés Kelet egy darabja tárulna szemünk elé a közép-európai főváros szívében. Manapság, amikor a közel nyolcvanezer lelket számláló budapesti zsidó közösség hagyományos istentiszteletein felül hangversenyeket is rendeznek ősi falai között, a művészet iránti tisztelet egészíti ki a vallásos hódolatot. Így volt ez hajdanán, hiszen nem egyszer Liszt Ferenc és a nagy francia zeneszerző, Saint-Saens is játszott orgonáján, vagy amikor kiváló kántorok imája töltötte meg az építészeti remekmű legrejtettebb zugait. Ezért vésték a bibliai szöveget a főbejárat fölé: „Készítsetek számomra szentélyt, hogy köztük lakozzam". A zsinagógák a jeruzsálemi Szentélynek az időszámításunk szerinti 70-ben történt pusztulása után váltak a zsidó vallás központi intézményévé. A görög eredetű szó a héber bét kneszet (= a gyülekezés háza) tükörfordítása. S a zsidó templom valóban a közösség háza, a közösség egymásra találásának otthona, mondhatni gyülekezési helye egy-egy város vagy község híveinek. Nem szent hely tehát, mint a hajdanvolt jeruzsálemi Templom: így ne csodálkozzunk, ha a zsinagógákban olykor (a kevésbé fontos imák közben) beszélgetést, csevegést hallunk. A zsinagógába mindig fedett fővel lépünk (a férjezett asszonyok kendőben), a tisztelet jeléül. Ilyenkor egy bibliai mondatot ismétlünk, különös módon épp egy idegen próféta, Bileám szavait, aki azért jött, hogy megátkozza Izraelt, ám sátrainak rendezettségét látva, csak áldani tudott: „Milyen szépek a sátraid, Jákob, hajlékaid Izrael". Ezt a bibliai mondatot több évnyi hányattatás után végre joggal mondhatjuk el a Dohány utcai zsidó templomról is... Lényeges eszköze a zsinagóga a közösség szerveződésének és megtartásának: imádkozni is csak akkor lehet benne, ha legalább tíz felnőtt férfi van jelen. Ennek magyarázatát a Szentírásban fedezhetjük föl. Mózes Izrael fiainak 12 törzséből egy-egy embert küldött Kánaánba, hogy az országról híreket hozzanak. A visszatérők vállukra vetett rúdon hozták az óriási szőlőfürtöket, ami az ország gazdagságáról, a „tejjel-mézzel folyó Kánaánról" vallott. Ám két ember kivételével (Jósua és Káleb) valamennyien azt állították: a pusztai nép képtelen lesz elfoglalni a számára odaígért földet. Mózes ekkor elmarasztalja a hírhozó „gyülekezet" lázadását. Tehát 10 felnőtt férfi - Mózes szemében is - már közösségnek, gyülekezetnek számított... A zsidó istentisztelet világszerte, nálunk is, döntő többségében héber nyelven zajlik, a szokások is jobbára megegyeznek az ősidők óta és világszerte ma is gyakorolt rituáléval. Ezt írja elő a hagyomány, s ezen felül ez fűz össze bennünket a közeli és távoli múlttal, s a világ más tájain élő testvéreinkkel. Imakönyveinkben nap mint nap a örömmel és szenvedéssel teli történelem jelenlétét érezzük. Maga az ima voltaképpen a hajdanvolt áldozatbemutatást helyettesíti, ahogyan azt a bibliai Zsoltárok könyvében olvassuk: „Legyen az én imádságom áldozat Előtted, Uram". A zsinagóga hagyományosan hármas feladata a közös imádkozás, a Tóra (Mózes öt könyvének) olvasása és a tanulás. Ez utóbbival kapcsolatos Jósua ben Gamala főpap i.sz. 64-ből való rendelete, amely szerint „minden olyan községben, ahol legalább tíz felnőtt férfi lakik, építsenek zsinagógát és iskolát". Ennek köszönhető, hogy azóta is mindenütt, ahol zsidó település létrejön, erről a kettőről meg nem feledkezhetünk. És persze, ennek köszönhető, hogy az ingyenes és kötelező népoktatás - annak idején 6-13 éves korig - éppen a zsidóságban valósult meg először. Különös, de a tanulás még az imánál is előbbre való; a főpap említett rendelete ugyanis így folytatódik: „Amennyiben a községnek nincs elég pénze, hogy zsinagógát és iskolát építsen, akkor csak iskolát létesítsenek, mert imádkozni ott is lehet... Ősi előírások szabják meg (vagy éppenséggel ösztönzik) a zsinagógaépítő munkáját. Mindenekelőtt a zsinagóga homlokzatának keletre, Jeruzsálem felé kell néznie: ezért keletkezett egy kisebb törésvonal a Dohány utcai zsinagóga bejáratánál, ami eltér az utca irányától. Belül, a keleti főfalon helyezkedik el a frigyszekrény, amelyben az ősi Tóra-tekercseket őrzik. A frigyszekrényt bársonyfüggöny és kárpit takarja, ezen héber szöveg és zsidó jelképek láthatók: menóra (hétágú lámpás), Dávid-csillag, kettős oszlop (a Szentély oszlopaira emlékeztetnek), oroszlán (Júda oroszlánja) és korona (a Tóra vagy a tudás koronája). A frigyszekrényhez, amely előtt mindig örökmécses ég, lépcsők vezetnek fel. (A hajdanvolt Szentély oltárához 15 lépcsőn vonultak fel a papok és - énekszó kíséretében - a léviták kórusának tagjai.) A Dohány utcai zsinagógában mindehhez még a frigyszekrény fölötti kupola, gyönyörű lámpások, míves szószék, ülések és fémkorlátok is járulnak. A hagyományos zsidó templomokban a Tórát (szombat délelőttönként) a középütt elhelyezett emelvényről (héberül bímá) olvassák, ám egyes modern zsinagógákban, így itt is, a keleti fal közelébe, az „oltárrészbe" helyezték azt át. Ezért a Tóra itt nem a nép közül, hanem fentről a néphez szól, akárcsak a prédikáció... A budapesti Dohány utcai zsinagóga ma a világ második legnagyobb és Európában - az amszterdamival együtt - a legmonumentálisabb zsidó templom. dohanyutcaizsinagoga_1.jpgNagysága a korabeli fővárosi zsidóság jelentőségét, magas színvonalú gazdasági és kulturális igényét bizonyítja. A zsinagóga építésére - közel másfél évszázaddal ezelőtt - pályázatot írtak ki, amelyre a kor legjelesebb mérnökei nyújtották be javaslatukat. Végül Ludwig Förster (1797-1863) német építész, a bécsi akadémia tanára nyerte el a pályázatot mór stílusú zsinagógatervével. (Korábban ő tervezte a bécsi nagyzsinagógát is.) Alig négy esztendő alatt végeztek a teljes kivitelezéssel, ami annak idején is rekordidőnek számított. (Hozzávetőleg ennyi ideig tartott a most zárult felújítás is.) Az építésvezető Wechselmann Ignác műépítész (1828-1903), aki később egész vagyonát a Vakok Intézetére hagyta, valóságos csodát művelt. Förster távollétében még az egyik rivális magyar építész munkáját is igénybe vette: így aztán Feszl Frigyes, a Vigadó híres építésze tervezte a templom belső szentélyét. A zsinagóga ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án került sor. (Nem véletlen, hogy az idén az újjászentelést is éppen szeptember elején valósították meg.) A Dohány utcai zsinagógához az elmúlt közel évszázad alatt számos történelmi és kegyeleti emlék fűződött. A szomszédos, azóta lebontott saroképületben (helyén épült a Zsidó Múzeum) született 1860-ban Herzl Tivadar író, újságíró, a zsidó állam megálmodója. Emléktáblája a múzeum lépcsőfordulójában található. A zsinagóga falai között a magyar történelem örömteli és szomorú eseményei is visszhangra találtak. A nemzeti évfordulókat, elsősorban március 15-ét rendszeresen megünnepelték. Gyászistentiszteletet tartottak a nagy magyar államférfiak (Széchenyi, Kossuth) elhunyta alkalmából is. A nemrég befejeződött nagyszabású felújítás nem az első ilyen esemény az épület történetében. 1929 és 31 között ugyanis a zsinagóga egész környezetét újjávarázsolták. Akkor emelték a mai Zsidó Múzeumot (hivatalos nevén Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény), a kupolás Hősök templomát, amely az első világháborús zsidó hősök emlékét őrzi, s amely sokáig a Rumbach utcai templom megszűnése után az úgynevezett status quo (mérsékelten konzervatív) irányzatú pesti zsidóság legfőbb imaházaként működött. Az akkori átépítés során alakították ki azt az oszlopcsarnokkal körülvett kertet is, amelyről a tervezők nem is sejtették, milyen szomorú szerepet fog egykor betölteni a magyar zsidóság életében. Ekkor ugyanis már - az érlelődő fasizmus jegyében - megpróbáltatások sorozata indult a zsinagóga történetében. 1931 tavaszán revolveres merénylő golyói oltották ki két hívő életét, 1938 februárjában pedig a szemközti ház tetejéről kézigránátot dobtak az istentiszteletről távozók közé. Végül 1944-ben itt állították fel a pesti gettót: egyik kapuja az árkádsor Wesselényi utcai oldalán volt. A mögötte levő háztömbökben és magában a zsinagógában is közel hetvenezer embert zsúfoltak össze, vagyonuktól és jogaiktól megfosztva, állandó halálfélelemnek kitéve. Budapest ostroma idején a templomot 27 találat érte, ezek egyike-másika hosszú évtizedeken át látható volt. A templom kertje ekkor lett a mártírok temetője. Itt hantolták el - sokukat tömegsírban - a betegségben és éhen halt vagy meggyilkolt áldozatokat. Többségüket később a hozzátartozók kérésére exhumálták és a budapesti zsidó temetőkben helyezték végső nyugalomra. Jórészüket azonban (mintegy hétezer holttestet) nem tudták azonosítani, vagy hozzátartozójuk sem maradt életben: így hamvaik ma is itt nyugszanak... Ez a templom – az egész ország és a világ zsidósága szemében – a magyar nyelvű zsidó közösség és a magyar zsidó kultúra szimbóluma lett. A megújult külsejű épület homlokzata fölött bibliai mondat hirdeti a Világ Urának jelenlétét: „Építsetek nekem szentélyt, hogy köztük lakozzam".

További programok és részletek ide kattintva olvashatók

Kapcsolódó írásunk:
A Dávid-csillag a nyakamban lóg már 25 éve