Csillaggal járni és meghalni

2017. Január 04. / 12:49


Csillaggal járni és meghalni

Megjelent az 1945-ben Buchenwaldban elpusztított neves budapesti fényképész, Kis Pál naplója. A kötet előhangját Závada Pál, utószavát György Péter írta.


„Most ez a sorsod, te csillaggal megjelölt zsidó, az utcára napi két óra hosszat mehetsz, családonként egy személy, és ha kimégysz az utcára, elfognak, összevernek, elhurcolnak, nem látod többé a családodat, szerencséd, ha hetek múlva megtalálod őket… Ha feltámadhatnátok és jöhetnétek, akkor most gyertek ide, Makszim Gorkij, Dosztojevszkij és a többiek mind… itt bőséges anyagban turkálhattok… megírhatnátok, amit még nem írtatok meg: az élet vég nélküli, feneketlen nyomorúságát…"

A fönti sorokat Kis Pál budapesti fényképész (1890-1945) megrendítő naplójának 73-74. oldaláról idéztem, s azt hiszem, ez a pár mondat is elég arra, hogy képet adjon erről az ártatlanul meghurcolt, jóravaló emberről, és arról a mérhetetlen keserűségről, kiábrándultságról és fájdalomról, amit élete utolsó hónapjaiban érzett. Mint az a most kiadott, fényképekkel és egyéb korabeli dokumentumokkal illusztrált kötetben olvasható, Kis Pál hatgyermekes zsidó családban született Budapesten, fényképész mesterséget tanult, s 1917-ben költözött a Király utca 51. számú épület ötödik emeletére, ahol 1944-ig működtette a minőségi munkájáról főváros szerte elhíresült „napfényműtermét".

Szorgalmas, igyekvő és dolgos mesterember volt, egyben műkedvelő festő, szobrász és muzsikus, egy művelt, igazi pesti polgár. Erről az elveszett életről a kötet előhangjában Závada Pál író ezt mondja: „Kis Pál valaha ennek a világnak, Magyarország társadalmának, a főváros közönségének, iparkodó polgárságának a centrumában képzelte el a maga helyét, sőt hazája kulturális és művészeti életét tekintve inkább az élvonalban – és joggal, hiszen ehhez eleinte minden visszaigazolást megkapott. Törvénytisztelő polgárként meg nem fordult a fejében, hogy törvénykezői egyszer nemcsak hogy ki fogják metszeni őt és a származásilag hozzá hasonlókat a nemzet testéből, hanem el is pusztítják majd. Kis Pál egy időben bízvást érezhette magát a hazáját mélyen szerető és igazán büszke magyar alkotók egyikének – nekünk tudnunk kell, hogy mindig is az volt, és az is marad" (16. o.).

Kis Pál egész addigi élete 1944-ben pár hét alatt omlott össze. Munkaszolgálatra vitték, ahonnan még sikerült megszöknie, naplója ezeket a heteket rögzíti. Menekülése után villamosra szállt, és a járműből még utoljára megpillantotta a Király utca 51-es számú házat, addigi élete színhelyét. Erről naplójában ezt írja: „Aztán elsiklott a villamos… és vitt tovább tevékenységem színhelyéről, ahol 27 évet dolgoztam kora reggeltől késő estig, dolgoztam magamért, családomért, és azokért az erkölcsi érdemekért, melyeket az idők folyamán kiállításokon szereztem. És vitt a villamos toprongyosan, betegen, lelkileg összetörve, többnapos borostás arccal a régi énnek torzmásával…" (64. o.)

Kis Pállal, ezzel a hazáját szerető, magyar zsidó polgárral a nyilasok, majd a csendőrök úgy bántak, mint az utolsó kóbor kutyával. Hiába sikerült a munkaszolgálatból megszöknie, a hatóságok Buchenwaldba deportálták, ott pusztult el 1945 januárjában – röviddel 54. születésnapja után. György Péter azt írja róla a kötet Sorra veszteni el című utószavában, hogy „százezrekhez hasonlóan egy olyan világban kezdte meg életét, amelyben a származás, a vallás, a politikai/társadalmi identitás szerződéseiben eltérő módokon lehetett valaki magyar zsidó. És egy olyan világban halt meg, amelyben az végzett vele, akire a sorsát bízta" (86. o.)

Azt tanácsolom, ha legközelebb a Király utcában járnak, az 51. számú ház előtt álljanak meg egy pillanatra, nézzék meg jól a homlokzatot, s képzeljék mögé az egykori lakót, aki bűntelenül élt és akinek ártatlanul kellett elvesznie – de művészi fényképei és naplója révén az emlékezete most már örökre élni fog, mert tudnunk kell: a gonoszok között ő jó ember volt, mindig is az volt, és a mi emlékeinkben az is marad.

Kácsor Zsolt

Csillaggal nem jó járni most – Kis Pál budapesti fényképész naplója (1944. október-december). Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Schmal Alexandra. Magvető, Tények és tanúk sorozat, 2016. 125 oldal, 2490 forint.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek