Az igazság, a szépség és a tisztaság keresője – Amadeo Modigliani

Amedeo Modigliani olasz avantgárd festő, szobrász elszegényedett livornói zsidó bankárcsalád negyedik gyermekeként, 1884. július 12-én született. Apja éppen az ő születésének évében ment tönkre.

modigliani___narck__p.jpg
Önarckép

A sok nehézség ellenére Amadeo művelt és vonzó fiatalemberré vált, aki a firenzei és a velencei művészeti akadémián készült a művészi pályájára. Ebből a korszakából vázlatokon és néhány festményen kívül alig maradt fenn műve.

1898-ban kezdte művészeti tanulmányait Guglielmo Michelinél. Firenzébe utazott 1902-ben, és beiratkozott Fattorihoz a Szabad Akt Iskolába. 1903-ban már Velencében élt, ahol tanulmányozta a reneszánsz művészetet és találkozott Umberto Boccionival és Ardengo Sofficivel, a futurizmus vezéralakjaival.

1906 telén érkezett Párizsba, és a Montmartre-on szállt meg, a Bateau-Lavoirnak (Mosoda-hajó) nevezett legendás művésztanya szomszédságában. „Az olasz, aki mindig verseket szaval” hamar megkedveltette magát a művészvilággal. Az első világháború kitörését megelőző években sok külföldről érkező fiatal festő és szobrász telepedett le Párizsban.

A látás forradalma, amelyet az 1910-es években szinte kizárólag a külhonból összesereglett festők és szobrászok vittek véghez, az „École de Paris” (Párizsi Iskola) néven vált ismertté a 20. századi képzőművészetben, és Modigliani volt az egyik legjelentősebb tagja. Mivel azonban nem állt be a két legnagyobb mester, Picasso és Matisse táborába, lényegében ismeretlenségre ítélte magát.

modigliani_2.jpg
Jeanne Hébuterne

1917-ben találkozott a tizenkilenc éves, angyalarcú Jeanne Hébuterne-nel. Bár viharos életet éltek, Modigliani Jeanne-ról készült szobrai és portréi mégis meghitt gyengédséget árasztanak. Az 1917 őszén a párizsi Berthe Weill Galériában megtekinthető első önálló kiállításának megnyitója merész aktképei miatt zajos botrányt keltett, a tárlat végül mégis meghozta a közönségsikert. Mecénása, Léopold Zborowski lengyel költő és műgyűjtő 1918-ban Nizzába költöztette az általa pártolt művészeket, köztük Modiglianit is. A mediterrán hangulat idegesítette, csak néhány tájképet festett, továbbra is műteremben alkotott. Jeanne állapotos lett, különváltak, de kislányuk megszületésekor ismét összeköltöztek.

Festményeinek intenzív, tiszta színei a fauve-ok (vadak) színvilágát idézik, szobrainak leegyszerűsített mértani formái pedig a kubizmus hatására utalnak. Művészete az olasz hagyományokban gyökerezett, de sokat merített a néger plasztikából is. Ezt jelzik híres szemgolyó nélküli portréi, a tisztán rajzolt körvonalak és a nyújtott, lágy formák.

A portréfestészet mellett a szobrászat is foglalkoztatta, a román Constantin Brancusi fogadta tanítványának. Szobrait a görög kariatidák, az óceániai és az afrikai törzsi művészet ábrázolási módja ihlette. Erre utalnak híres, szemgolyó nélküli, hosszúkás női arcok, a letisztult körvonalak, az elnyújtott, lágy formák. Törékeny egészsége miatt azonban fel kellett hagynia a nagy testi erőt igénylő szobrászkodással.

Jóllehet szobrászattal is foglalkozott, mégis gyengédségről, érzékenységről tanúskodó finom portréiról ismert, amelyek éles ellentétben állnak heves természetével, vad dorbézolásaival. Legismertebb képei közül néhány: A csellista (1909), a Kék szemű nő (1917), Kislány kékben (1918). Az első világháború kitörése után szerelmi szálak fűzték egy dél-afrikai újságírónőhöz. A nála öt évvel idősebb Beatrice Hastings egy dél-afrikai írónő anyagilag is támogatta, képeit, szobrait ugyanis nem vásárolták.

Csorba Géza művészettörténész írja: „Ha Modigliani művészetének stiláris útját akarjuk követni, éppen ellenkező irányban kell elindulnunk, mint amerre életútja vezet. Olaszországból indult el, s haláláig Párizsban élt. Művészete Párizsban bontakozott ki, de a század eleji francia hatások, elsősorban a kubizmus első korszakának egzakt technikája és a fauve-ok dekoratív expresszionizmusa olasz hagyományokban s olasz karakterében ötvöződtek érett művészetté”.

modigliani_1.jpg
Kislány kékben

Modigliani hajszolt életet élt, az alkoholhoz, kábítószerekhez menekült, ami tovább súlyosbította tüdőbaját. 1920 januárjában, egy fagyos éjszakán részegen dülöngélt hazafelé, de elfáradt, hosszasan üldögélt egy padon, majd teljesen átfagyva ment jéghideg műtermébe lefeküdni. Másnap ott talált rá egyik barátja. Már reszketett a láztól, bevitték a Charitébe, a szegények kórházába, ahol 1920. január 24-én, alig 36 éves korában meghalt. Egy nappal később a második gyermekükkel várandós Jeanne Hébuterne kivetette magát az ablakon.

Modigliani ecsetje és vésője életében nem biztosított számára megfelelő megélhetést: képeinek fényes pályafutása csak a művész halála után bontakozott ki. Műgyűjtők és múzeumok versengtek alkotásaiért. 2003-ban A szomorú arcú angyal című tárlat alkotásainak több mint egynegyedét, száz festményét, grafikáit, szobrait mutatta be Párizsban. A Musée de Luxembourg előtt hónapokon át több száz méteres sor kígyózott, hogy megtekinthesse műveit, köztük az egykor határozott rendőri fellépést igénylő erotikus kisugárzású aktokat, amelyeket addig még sohasem állítottak ki egységes sorozatként. Festményei, szobrai az árverések legsikeresebb darabjai, leütési árukkal még a derűlátó alkuszok várakozásaira is rácáfolnak. 2013 februárjában a Christie's londoni aukcióján 26,9 millió fontért (9,1 milliárd forintért) kelt el egyik Jeanne Hébuterne-t ábrázoló festménye.

A Magyar Nemzeti Galériában június végétől október elejéig Modigliani életművének első nagyszabású bemutatója látható Magyarországon. A több mint nyolcvan alkotást (köztük 61 Modigliani-művet) – aktokat, portrékat és szobrokat – felvonultató tárlatra a világ több nagy köz- és magángyűjteménye kölcsönzött műveket.

A kiállítás a budapesti Szépművészeti Múzem – Magyar Nemzeti Galéria, a Réunion des musées nationaux – Grand Palais, a Villeneuve d’Ascq-i LaM (LaM – Lille Métropole Musée d’art moderne, d’art contemporain et d'art brut) és a helsinki Ateneum Art Museum együttműködésében, valamint a párizsi Musée de l’Orangerie szakmai támogatásával és a Musée national d’art moderne – Centre Pompidou kiemelt kölcsönzésével valósult meg. Ezen kívül jelentős műtárgyak érkeztek még a Musée national Picasso-Paris, a bécsi Albertina, az amszterdami Rijksmuseum, a jeruzsálemi Izrael Múzeum, a párizsi Musée du Louvre, illetve az egyesült államokbeli Philadelphia Museum of Art és a Dallas Museum of Art gyűjteményéből is.