Ami nem múlik el soha: Mit tanít a Talmud az örök szerelemről?

Az Atyák Tanításaiban áll egy híres idézet arról, hogy milyen a soha el nem múló szerelem.

„Minden olyan szerelem, amelyik egy-egy dologhoz kötődik, elmúlik, mihelyt elmúlik az, amihez kötődött. De az a szerelem, amely nem függ semmitől, örökre megmarad. Melyik az a szerelem, amelyik egy-egy dologhoz kötődik? Az, amit Amnon érzett Támár iránt. És melyik az, amelyik nem függ semmitől? Dávid és Jonatán barátsága”

Mit jelent az, hogy egy szerelem csak egy-egy dologhoz kötődik?

A legkézenfekvőbb példa a pénz, a szépség, a fiatalság, a jó állás és a hatalom Ha ezekhez vonzódunk, bizonyosak lehetünk benne, hogy mind elveszítjük. Ez mind hiábavalóság a bölcs Salamon szerint, mert nem marad belőlük semmi, amikor számot kell adnunk az életünkről, csak az keresi ezeket, aki lelke mélyén nem tudja elfogadni, hogy halandó. De azt is meg lehet unni, hogy valaki olyan okos vagy vicces és eredeti. Sokszor érezzük úgy, hogy épp az, ami miatt megtetszett nekünk valaki, lett a legelviselhetetlenebb, a legidegesítőbb benne. A Misna szerint, ha valakiben azt szeretjük, amilyen és nem azt, aki, nem szeretjük feltétlenül. Van a rabbik szerint valami, ami túl van a tulajdonságainkon, a szépségünkön, az okosságunkon, valami, ami egyetlenné tesz Bennünket, Isten képmásaivá. A feltétlen barátság és a szerelem ezt, Isten képmását látja meg a másikban. Furcsa módon, hangsúlyozza a Talmud, éppen az tesz Bennünket egyedivé, hogy mind Isten képmásai vagyunk. Isten éppen attól is Isten, hogy a képmásai, amelyek mind rá hasonlítanak, mégsem egyformák, hogy mind különböznek egymástól, miközben mind hasonlítanak Rá.

Amnon féltestvérében, Támárban a szépségét szerette, Támár maga nem érdekelte. Ezért követett el erőszakot, mert nem Támár volt fontos neki, hanem a vonzereje. Ez volt az első tragédia, amely katasztrófasorozatot indított el Dávid gyerekei között, maga Amnon is az életével fizetett azért, amit tett. Ez tette Dávid királyt, a zsidók legnagyobb királyát mélyen boldogtalanná.

Ugyanez a Dávid, aki maga sem volt mentes a birtoklás szenvedélyétől és a bűnöktől, amelyek ebből erednek, fiatalon feltétele nélkül szerette ellensége, Saul fiát, Jonathánt, szerette minden józan belátás ellenére. Jonathán szép volt, okos, bátor, a két ifjú egymást múlta felül jó tulajdonságokban, de szeretetüket egymás iránt nem ez táplálta. Hogy mi, és épp erről van szó, az megnevezhetetlen. Jonathán fiatalon meghalt, Dávid hosszú és eredményes életét élt, de barátságuk emléke túlélte mindkettőjüket a kölcsönös önzetlenség példájaként. A szerelem elmúlik, ahogy az élet, de Isten örökké megmarad, ezért mindig megmarad valami belőlünk. Az, amit csak a feltétlen barátság és a szerelem ismer fel. Mert erős a szerelem, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem.

Elmúlik minden, minden hiábavalóság az Ég alatt, csak a feltétlen szerelem nem múlik el soha, Isten teremtett világából. Az, ami nem kötődik semmihez a világban, csak a Másikban felismert Istent látja.

Legyen Önökkel a barátság és a szerelem!