Kései fürdőzés – Gergely Ágnes Kossuth-díjas költővel találkoztunk

Vasárnap este megtelt a Rumbach zsinagóga – nagyon sokan voltak kíváncsiak a 92 éves Gergely Ágnesre. Az irodalmi est házigazdája Sumonyi Zoltán – József Attila-díjas író volt, beszélgetőtárs, Barna Imre – József Attila-díjas műfordító, a verseket Havas Judit – Artisjus-díjas előadóművész tolmácsolásában hallhattuk, Jávori Ferenc (Fegya) – Kossuth-díjas zeneszerző zenei kíséretével.

Gergely Ágnes

A Kései fürdőzés című hangoskönyv bemutatója egyben találkozás volt Gergely Ágnessel, a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alakjával, egyszerre ünneplés és főhajtás egy fontos életmű előtt.

Sumonyi Zoltán megemlékezett arról, hogy az est dátuma november 9., a történelemben két tragikus eseményt is jelöl, 1938-ban a Kristályéjszaka, 1944-ben pedig Radnóti Miklós halálának napja. E két dátum a gyűlölet és a veszteség szimbóluma – jegyezte meg –, de ma az emlékezés erejét ünnepeljük Gergely Ágnes versein keresztül. Az egyik a gyűlölet elszabadulásának, a másik a humánum pusztulásának napja, és most, e kettő árnyékában, egy olyan költőt köszöntünk, akinek költészete éppen az emberi méltóság megőrzéséről szól.

Sumonyi Zoltán

Barna Imre felidézte közös munkájukat az Európa Könyvkiadóban és a hangoskönyv elkészítését, méltatásában kiemelte Gergely Ágnes önreflexív, fegyelmezett líráját, amelyben a személyes történet mindig egyetemes érvényű. Havas Judit elmondta, hogy a Kései fürdőzés anyagát a költővel együtt válogatták, a 29 hallható vers felvételei a Petőfi Irodalmi Múzeum stúdiójában készültek, Gergely Ágnes rövid reflexióival.

Havas Judit

A beszélgetés második szakasza az életmű történelmi és spirituális dimenzióit bontotta ki, Ágnes felidézte gyermekkora és családja történetét. Apás gyerek voltam, imádtam az apámat. Megígérte, hogy visszajön… és nem jött – idézte fel szomorúan. Erről szól az Ausztriai lépcsősor című verse is, amelynek eredeti címe Mauthauseni lépcső lett volna, de akkoriban nem akarta, hogy a cím rögtön elriassza az olvasót. A versből úgyis kiderül, miről van szó – mondta.

Most azonban már sokkal sarkosabban fogalmaz, nem fogadja el a holokauszt megnevezést, mert valamiképpen eufemisztikus és majdhogynem megszépíti azt a valóságot, amit szerinte csakis haláltábornak szabadna nevezni.

A költő azonban kiemelte, hogy verseiben a fájdalom mellett mindig jelen van a túlélés és az emberi méltóság megőrzésének szándéka, a közönség pedig hosszan tartó csenddel reagált a vallomásra.

A versek értelméről és a költészet szerepéről eszmét cserélve Sumonyi Zoltán megkérdezte, muszáj-e minden verset teljesen érteni. Gergely Ágnes válasza tömör volt – Nem. Ha mindent érteni lehet, az már nem jó vers. Majd hozzátette – A versnek is van zenéje, nem magyarázni, hanem hallani kell. Barna Imrével egyetértettek abban, hogy a vers mindig többértelmű zenei műfaj, amelyben a kimondatlan legalább olyan fontos, mint a szöveg maga.

Barna Imre

Ezután szó esett a Bábel című versről, amely Isaac Babel író alakját idézi fel, és a totalitárius rendszerek morális kérdéseit vizsgálja. A vers sorai – A gonosz ideiglenes, de teret kap és menetel – az est egyik legemlékezetesebb idézetévé váltak.

A beszélgetőtársak, Arany János, Radnóti és a bibliai Dániel alakját is említették, érzékeltetve, hogy Gergely Ágnes versei a múlt és az örök emberi felelősség közé építenek hidat.

A Temetőpanoráma és a Kozma utca című versek kapcsán Ágnes néhány személyes emléket is megosztott. Elmondta, hogy a temető pénztárosnője egyszer megkérdezte tőle – Miért nem tetszik inkább a Kerepesire menni? Mert nem tartozom oda – felelte röviden és lényegre törően.

Jávori Ferenc Fegya

A záró részben a beszélgetés visszakanyarodott a költő pályájának kezdetéhez.  Pályáját fordítóként kezdte, és mint mondta, a fordítás tanította meg neki a vers formáját és ritmusát. Fordítani mindig öröm volt, írni kín. A fordítás megtanított a türelemre és a pontosságra – idézte fel.

Barna Imre hozzátette, hogy az 1950–60-as években a műfordítás sok költő számára jelentett menedéket, amikor saját verseiket nem publikálhatták. Ebben az időszakban alakult ki a magyar irodalom magas színvonalú fordítói hagyománya, amelyhez Gergely Ágnes is nagyban hozzájárult.

A program végén Havas Judit több szívhez szóló verset adott elő, köztük a Transzcendens etűdöt és a Viharkabát Zoltán emlékére című költeményt, amelyek nemcsak a szerelemről, hanem a hiányról és az emlékezésről is szólnak.

Havas Judit, Gergely Ágnes

Zárásként elhangzott a Még egyszer Firenzében című vers, végül a költő előadásában meghallgathattuk a két nappal ezelőtt íródott Útinapló 1965-öt, utóbbi a keleti és nyugati világ szenvedéstörténetét kapcsolta össze, utolsó sorai így hangzottak:

„Auschwitz nagyobb bűn, mondja ki az ítéletet valaki. Mert napnyugat vagy napkelet – túlélni csak együtt lehet.”

A beszélgetés után a résztvevők közül többen személyesen is köszöntötték a költőt, egykori tanítványa felidézte iskolai emlékeit, majd a rendezvény dedikálással zárult.

A Kései fürdőzés bemutatója egyszerre volt irodalmi program és személyes visszatekintés. A beszélgetésekből és felolvasásokból kirajzolódott Gergely Ágnes életművének legfontosabb jellemzője, az emlékezés, a morális felelősség és a nyelvi fegyelem egysége.

Ahogy ő fogalmazott – Gyűjteni kell az emlékeket, nemcsak a jókat, a rosszakat is. Mert azokból leszünk, azokból emlékezünk.

Rubin Eszter írása
Fotók: Ritter Dron