J. R. R. Tolkien zsidó törpéi

Középfölde népei nem pusztán Tolkien képzeletének szüleményei voltak; formálta őket az az antiszemita kultúra is, amely körülvette őt. A következő cikk különösen izgalmas lehet A Gyűrűk ura és A hobbit rajongóinak: nemcsak Tolkien világának titkairól és karaktereiről mesél, hanem arról is, hogyan tükröződhettek benne a szerzőt körülvevő kultúra és korabeli előítéletek, és miként változott a törpék ábrázolása az évtizedek során.

J. R. R. Tolkien (1892–1973) ellentmondásos véleményt fogalmazott meg az általa megalkotott Középfölde egyik népéről, amikor azt írta, hogy törpéi „olyanok, mint a zsidók: egyszerre őslakosok és idegenek lakóhelyükön.” Egy másik interjúban tovább fejtette ezt a gondolatot:

„A törpék persze teljesen nyilvánvalóan – nem gondolja, hogy sok tekintetben a zsidókra emlékeztetnek?”

Rebecca Brackmann kutató részletesen bemutatja a „törpék és a zsidók (pontosabban: a zsidósággal kapcsolatos kulturális feltevések) közötti hasonlóságot” A hobbit (1937) című műben, és azt, „hogyan változik ez az ábrázolás későbbi műveiben”, egészen más irányba a A Gyűrűk Ura (1954–1955) megjelenésére.

A „kulturális feltevések” itt kulcsfontosságúak Brackmann érvelésében. Tolkien nem volt ádáz antiszemita; elítélte a nácikat és azok „fajelméletét”, sőt, dühös volt német kiadójára, amikor az megkérdezte tőle, hogy „árja”-e. Ugyanakkor kétségtelenül egy antiszemitizmussal áthatott kultúra szülötte volt, és ennek hatása megmutatkozott műveiben.

A modern és középkori antiszemitizmus egyaránt azt állította például, hogy a keresztények és a zsidók között külső megjelenésbeli különbség van. „Egy zsidó azért zsidó, mert úgy is néz ki” – hirdette egy 1911-es cikk a The Journal of Genetics hasábjain, melyet Brackmann idéz. Emellett A hobbit „szakállas törpéi” tükrözik azt a képet, ahogy a középkori művészetben „a zsidót” ábrázolták.

A „zsidók nyafogó, gyáva és kapzsi” sztereotípiája – ami Tolkien ifjúkorának társadalmában általános volt – megjelent A hobbit törpéiben is. És nem csupán a fiziognómiáról volt szó. Tolkien maga jegyezte meg, hogy a törpök nyelve szemita nyelv. A szilmarilok – amely 1977-ben, posztumusz jelent meg, de már 1914 körül megszületett az ötlete – története szerint a törpök külön teremtődtek az „Ilúvatar Gyermekei” nevű jó fajoktól, akiket a teremtő-istenség alkotott. A törpöket Ilúvatar egyik másik teremtménye hozta létre, így ők voltak Középfölde legelső faja, de egyértelműen alacsonyabb rendűek voltak az utánuk érkező tündéknél és embereknél. Ez párhuzamba állítható a keresztény „szuperszesszió” eszméjével, amely szerint – Brackmann megfogalmazásában – „a zsidó vallást felváltotta a kereszténység”, és a keresztények lettek Isten valódi kiválasztott népe.

A „zsidók nyafogó, gyáva és kapzsi” sztereotípiája tehát A hobbit törpéiben is jelen volt. Thorin aranylázát évszázadok antiszemita toposzaihoz lehet kötni.

„A hobbit ‘törpe-képe’ több olyan tulajdonságot foglalt magában, amelyek felismerhetően antiszemita sztereotípiákból eredtek, és amelyek – az elbeszélő szerint – kizárták a törpéket a könyv értékrendjének alapját képező hősi ethoszból” – érvel Brackmann.

Aztán jött A Gyűrűk Ura. Gimli, a törpe, nem hasonlított elődeire. A hobbit szerint a törpék „nem hősök, hanem számító népek, akik nagyra tartják a pénz értékét.” Gimli megtörte ezt a sémát. Hős volt. A természetet szépségéért becsülte, nem az értékes ásványokban mérhető hasznáért. Ő testesítette meg – írja Brackmann – „a törpék jellemzésében bekövetkezett radikális változást.” Gimli ráadásul nem kivételként, hanem képviselő alakjaként jelent meg.

Gimli (John Rhys-Davies)

Gimlivel – folytatja Brackmann – Tolkien mintha „szándékosan akarta volna eltörölni a korábbi könyvben a törpékre aggatott negatív tulajdonságokat, és megmutatni, hogy többé nem állnak a többi szereplő hősi kultúrájának peremén.”

A Gyűrűk Ura a második világháború idején és után íródott, amikor a világ látta, hogyan „hozták létre és torzították el a mítoszokat a nácik.” Tolkien határozottan állította, hogy a trilógia nem a háború allegóriája. Mégis saját korának szülötte volt. A háború leleplezte, hogy az antiszemita gondolkodás – akármennyire is úrias vagy tudattalan – volt a milliók tömeges lemészárlásának alapvető hajtóereje.

Brackmann szerint Tolkien módosításait „talán némi bűntudat is áthatotta, amikor felismerte, hogy a törpék ábrázolásában a zsidókkal kapcsolatos kellemetlen sztereotípiák összekapcsolása olyan hiedelmekből fakadt, amelyek valós emberekre nézve borzalmas következményekkel járhatnak.”

És talán Tolkien, akár egy hobbit a Megyéből, képes volt tanulni és változni a tágabb világban.

A daily.jstore.org cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla