Ilyen egy zseni – mondta róla barátja, Esterházy Péter, s ezt a véleményét csak megerősíthetjük. A nemzetközi hírű jazz zenész a Kossuth- és Liszt díja mellé most magyar zeneművészet kategóriában kiérdemelte a Prima Primissima díjat is, amely jobb helyre nem is kerülhetett volna.
Egy ország ismeri a melódiáit évtizedek óta, hiszen több mint negyven filmhez írt zenét, többek között olyan kasszasikerekhez, mint a Szerelem első vérig vagy a Sose halunk meg, a színházakban pedig folyamatosan telt házzal megy a Valahol Európában, A dzsungel könyve, A Pál utcai fiúk című musical, amelyeket zeneszerzőként jegyez. Igaz, muzsikusnak is zseniális, a szaxofonjával csodákat művel – híres az improvizatív játékáról.
Intellektuális, finom, szenzibilis zene, így lehetne leírni azt a Dés-féle világot, amely azonnal felismerhető. A bevezetőben említett Esterházy Péterrel igen sokat dolgozott együtt, ő volt az, aki a nagybeteg író utolsó, Vörösmarty téri fellépésén szaxofonozott. Az Örömóda motívumaira improvizált, a közönség pedig egy emberként sírt. Egyvalakinek nem folytak a könnyei: a Dés László mellett álló Esterházynak, aki földöntúli mosollyal hallgatta a zenét.
Így maradnak meg együtt az örökkévalóságnak: egy szaxofonszóló hangjaival kísért, varázslatos képben, amelynek fényét nem is a koranyári nap, hanem a szeretet ragyogása adja.
Szeretettel gratulálunk Dés Lászlónak és az összes többi díjazottnak!