Az özönvíztől a tűzön át a mindent feloldó csókig

Mundruczó Kornél új filmjével, az Evolúcióval nyílik meg az idei 10. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál. A mű kerettörténete egy holokauszttúlélő nagymama, a második generációs lánya, valamint a harmadik nemzedéket képviselő Jónás problémáin keresztül azt mutatja be, hogy mit jelent 2021-ben egy soha el nem múló fájdalmat okozó trauma árnyékában élni, túlélni és önmagunkra találni. 

Mundruczó Kornél Evolúció című filmjének nyitójelenete sejtelmes, szürke, tompa közegbe vezeti a nézőt: egyelőre nem tudjuk, hol vagyunk,  de az egészen bizonyos, hogy valahol Kelet-Európában. Azt látjuk, hogy három rejtélyes arcú, meghatározhatatlanul szürke ruhát viselő férfi sikálni kezdi egy alagsori helyiség koszos padlóját és falait, de az alulszaturált derengésben nem tudjuk kivenni, hogy voltaképpen miféle piszkot akarnak eltávolítani. A gyilkosságokra utaló vér vöröse hiányzik a képekből. 

Akkor kezdünk rájönni, hogy hol lehetünk, amikor az egyik falrepedésből, majd egy zuhanyrózsa csonkjából emberi hajszálak kerülnek elő. 

Igen, ez itt a gázkamra.

A három férfi arca halottszürke arccal dolgozik tovább, amikor egyszerre csak gyereksírás üti meg a fülüket. Keresni kezdik a hang forrását, majd meg is találják a gyereket, aki egy lefolyónak tűnű hasadékba bújt.

A következő jelenetben ezt a gyereket látjuk immár idős asszonyként. A lánya jött hozzá látogatóba Berlinből, s azt kéri tőle, hogy szedje elő zsidó múltjának „bizonyítékait", mert paradox módon most éppen ezekre a dokumentumokra volna szükség egy új jövő felépítéséhez.  A berlini zsidó hitközség ugyanis igazolásokat kér a zsidó származásról ahhoz, hogy Jónást – a berlini nő fiát, az első jelenetben a gázkamrából kimentett asszony fiúunokáját – be lehessen íratni zsidó óvodába. De a nő nem azért akarja a gyerekét zsidó oviba íratni, mert erős volna benne a zsidó identitás, eléggé hétköznapi indokai vannak: Berlinben azt meg tudná fizetni.

Így indul a film, pontosabban az az identitáskeresés, amelyre ez a mű nem válaszokat akar adni, hanem kérdésekre akar minket sarkalni. Nem vallásos film ez a szónak a hitéleti értelmében, de fontos szerepet kapnak benne a bibliai motívumok a Tanachból: amikor az idős holokauszttúlélő lakását egy csőtörés nyomán elönti a víz, a néző óhatatlanul az özönvízre gondol; vagy amikor a kamasz Jónás berlini iskolájában tűz üt ki egy hanukia miatt, a nézőben azonnal felötlik a Szentély felgyújtásával és pusztulásával kapcsolatos párhuzam. 

A Berlinben élő, németül anyanyelvi szinten beszélő Jónás nem tudja, hogy német-e vagy magyar, de zsidónak sem tartja magát; ugyanakkor a környezete annak tekinti, az a bizonyos hanukia ugyanis nem véletlenül kap lángra az iskolában, sejthető, hogy igazából antiszemita gyújtogatás történt.

A tragikus, fojtott légkörű, nyomasztó filmet végül egy csókjelenet zárja le, amelyet Jónás vált egy olyan lánnyal, aki más kultúrából jön, mint ez a magyar-német-zsidó fiú. 

Meghökkentően optimista lezárás ez egy olyan filmben, amelyben bibliai özönvíz és tűz pusztít, és amely nem igyekszik minket meggyőzni arról, hogy ez a világ a létező világok legjobbika. A gázkamra poklától egy kamaszszerelemben elcsattanó csókig eljutni, hát igen, erre mondhatjuk, hogy fejlődés. Feltéve, ha az evolúció visszafelől nézve is fejlődést jelent. Mindenesetre bízzunk benne, hogy Mundrucuó otpimizmusa nem hiábavaló.

 Hátha mégis van remény. 

A film készítői és főszereplői Cannes-ban. Forrás: Evolúció/Facebook

Evolúció – magyar-német filmdráma, magyar és német nyelven, magyar és angol felirattal, 97 perc
Rendező: Mundruczó Kornél
Forgatókönyv: Wéber Kata
Szereplők: Padmé Hamdemir, Láng Annamária , Monori Lili

A FILMET A ZSIFI ELSŐ NAPJÁN, AZAZ NOVEMBER 22-ÉN, HÉTFŐN ESTE FÉL 8-TÓL TEKINTHETIK MEG A BUDAPESTI PUSKIN MOZIBAN. A FILMFESZTIVÁL RÉSZLETES PROGRAMJÁT  ITT  TALÁLJÁK.