04.26. 19:30, kimenete: 04.27. 20:41 
A Zsidó Kulturális Fesztiválon tegnap bemutatták Závada Pál író Hajó a ködben című regényét a Bálint Házban. A telt ház előtt zajlott beszélgetésen a szerzőt Veiszer Alinda kérdezte a könyvről, amely Chorin Ferencnek a családja megmentéséért Kurt Becher SS ezredessel kötött megállapodását taglalja. Weiss Manfréd örökösei odaadták mindenüket, hogy megmeneküljenek – de a nácik miért nem vették el erőszakkal, amit akartak? Hiszen megtehették volna.
Weiss Manfréd kikeresztelkedett, magyar zsidó családja a második világháború előtt a legnagyobb magyar ipari konglomerátum tulajdonosa volt elképesztő gazdagsággal, gazdasági és politikai befolyással. Az évtizedek alatt fölépített vállalatbirodalom sorsát a pár év alatt fölépített náci birodalom pecsételte meg: mint az köztudott, a német megszállás után koncentrációs táborba hurcolt és megvert Chorin Ferencet, Weiss Manfréd vejét Kurt Becher SS-főnök, Himmler megbízottja kihozatta a lágerből és az iparbáró Andrássy úti villájában egyezkedett vele a konszern átadásáról. Chorin Ferenc szerződésbe foglalt megállapodást kötött a németekkel, ennek fejében a családtagok a nácik segítségével elhagyták Magyarországot, így megmenekültek a holokauszttól.
Ez a kerettörténete Závada Pál idén megjelent regényének, amelynek a valós történelmi szereplők mellett fiktív karakterei is vannak. Ezzel kapcsolatban Veiszer Alinda – aki a beszélgetésre való felkészülés idején még arra is képes volt, hogy felrajzolja a sokgyermekes Weiss Manfréd családfáját – arról faggatta a szerzőt, hogy egy valós történet elmondásához vajon miért van szüksége fiktív szereplőkre is. Azaz ha Weiss Manfrédnak volt hat gyermeke, akkor miért volt szükség egy hetedikre ahhoz, hogy elmondhassa a történetüket? Mire Závada azt mondta: kell lennie egy fiktív alaknak, akivel azt csinál, amit akar. Chorin Ferenc karakterével nem tehetett meg mindent, hiszen az egy ismert, behatárolt élet.
Chorin Ferenc
Milyen szerencséje van egy írónak, ha Veiszer Alinda kérdezi... Hiszen rögtön jött tőle a jogos felvetés: akkor Závadának – amint az a műveiből kiderül – miért fontos hát a dokumentarizmus, miközben megköti a kezét? Az író azt válaszolta, hogy „az ember gúzsba kötve táncol, forma van, tartjuk magunkat bizonyos dolgokhoz”.
S hogy mi volt Závada szándéka a regénnyel? „Hogy ne tudd letenni”, válaszolta, majd a történet magvát képező, már említett megegyezésről azt mondta: a kivételes alku, a kivételes történet érdekelte, hiszen a család megmenekülése nem mindennapi történet. Veiszer Alinda föltette a regényből következő, egyik legfontosabb kérdést is: vajon Kurt Becher SS-főnök miért egyezkedett Chorin Ferenccel, ha a birodalom jogi megállapodás nélkül, vagyis erőszakkal is megszerezhette volna a vagyont? Ráadásul nem garantálta semmi, hogy a nácik a szerződést be is tartják. Závada szerint ez máig nyitott és vitatott kérdés, egyértelmű válasz egyelőre nincs, de jókat lehet vitatkozni rajta.
Kurt Becher SS ezredes
Meg persze találgatni. Závada nagyon is valószínűnek tűnő megfejtése az volt, hogy Kurt Becher már a németek által elvesztett háború utáni helyzetre készült: tudhatta, hogy parancsnokait ki fogják végezni, s életmentő volt számára, hogy mentőtanúkat szerezzen maga mellé, akik azt bizonyítják, hogy ő zsidókat mentett. Ez a számítás bejött. A háború után őt nem végezték ki, 1995-ben halt meg az akkori NSZK egyik leggazdagabb üzletembereként.
A beszélgetésen szóba került a regény címe is, amit Závada egy Ady-versből kölcsönzött. S hogy miért? Mert már régóta tervezte, hogy egy Adytól származó sort emel ki egy regénye címéül. Veiszler Alinda felolvasta a vers utolsó öt sorát: Valamikor ki kell kötni, / Valaminek kell már jönni, / Valahára mutassuk meg: / Ágyúk vannak a hajón / S az ágyúk tudnak dörögni.
Ahhoz képest, hogy Závada regénye a behódolás, a megalkuvás, a megegyezés módozatairól és erkölcsi dillemáiról szól, azért ez eléggé harcos felhívás, mondta Veiszer Alinda, mire Závada annyit felelt, hogy nem akart túl direkt lenni, szóval maradjunk annyiban: ez rejtett üzenet.
