59 éve, 1961. december 15-én kötél általi halálra ítélte Adolf Eichmannt a jeruzsálemi bíróság. „Teljes csend honolt a teremben. Az emberek még a lélegzetüket is visszafojtották” – emlékezett vissza a hatmillió zsidó kiirtásában kulcsszerepet játszó Adolf Eichmann ügyében hozott ítélet felolvasása előtti pillanatokra Gideon Hausner izraeli főügyész.
A két bíró emberiességi okokból már a 211 oldalas ítélet felolvasása előtt közölte Eichmannal, hogy a bíróság a zsidó nép és az emberiség ellen elkövetett bűncselekményben, valamint háborús bűnökben bűnösnek találta. A holokauszt „főszervezőjének” arcára döbbenet ült ki.
Miután leültették, mintegy 20 percen keresztül idegesen fészkelődött és grimaszolt. Az ítéletet a bírók ezután felváltva, összesen 15 órán át olvasták fel. A jeruzsálemi bíróság három nappal később, 1961. december 15-én kötél általi halálra ítélte Eichmannt.
A náci vezetés az 1942 januárjában megtartott wannsee-i konferencián döntött a zsidókérdés „végső megoldásáról”. A németek által megszállt területeken élő zsidók azonosításának, begyűjtésének, valamint a birodalom területén felállított koncentrációs táborokba történő deportálásának megszervezésével Eichmannt bízták meg.
A náci háborús bűnös a második világháború után amerikai hadifogságba került, de sikerült megszöknie. 1950-ben Ricardo Klement néven Argentínába költözött. Az izraeli titkosszolgálat az 1950-es évek végén Adolf Eichmann Klaus nevű fiának barátnője, egy Buenos Airesben élő zsidó lány, Sylvia Hermann segítségével bukkant a nyomára.
A Moszad ügynökei végül 1960. május 11-én – az argentin hatóságok tudta és engedélye nélkül – elrabolták Eichmannt, akit május 20-án begyógyszerezve, balesetet szenvedett izraeli légiutas-kísérőnek álcázva Izraelbe szállítottak, és bíróság elé állították.
Eichmann pere a nürnbergi mellett a legnagyobb nyilvánosságot kapott tárgyalás volt a második világháború alatt a nácik által elkövetett bűnökkel kapcsolatban. Az igen alapos eljárás során – hatalmas nemzetközi érdeklődés közepette – feltárták a népirtó náci politika ideológiai alapjait, mechanizmusát is.
A per alatt Eichmann végig azzal védekezett, hogy parancsot teljesített, a bíróság azonban nem fogadta érvelését, és kegyelmi kérvényét is elutasította. A halálos ítéletet május 31-én hajtották végre. Eichmann hamvait a Földközi-tengerbe szórták, hogy sírja ne válhasson zarándokhellyé.
Az 1906-ban született Eichmann ifjúkorát – Hitlerhez hasonlóan – Linzben töltötte. 1932-ben Bécsben lépett be a náci pártba, ahol a „zsidókérdés” szakértője lett. Az 1938-as Anschluss után ő „tisztította meg” Bécset a zsidóktól, Nyugat-Európa lerohanása után hatékonyan és lelkesen szervezte a zsidók jogfosztását, kirablását és deportálását, majd a zsidókérdés „végső megoldásáról” döntő 1942. januári wannseei tanácskozás után a megmaradt zsidóság azonosítását, összegyűjtését és megsemmisítő táborokba szállítását.
Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után az ő irányításával kezdődött meg a gettósítás és deportálás, Auschwitzban több mint 400 ezer vidéki magyar zsidó pusztult el. A deportálásokat a nyáron a nemzetközi tiltakozás hatására Horthy Miklós kormányzó leállította. Eichmann ekkor távozott, de a nyilasok október 15-i hatalomra jutása után visszatért, ő javasolta a gyalogmenetek indítását Bécs felé. (MTI)
