Doktor Moll: Vödröt a kézbe, és irány takarítani!

Azokat a fiatalok, akik most azt állítják, hogy a részegségük miatt semmire sem emlékeznek a Dohány utcai zsinagóga általuk elkövetett meggyalázásából, doktor Moll szerint megérdemelnék, hogy egy hónapon át minden nap tisztogassák a járdát a templom előtt. Ezt aztán biztosan nem felejtenék el.

Érthető, hogy azok a fiatalok, akik ordenáré módon szemetet dobáltak a Dohány utcai zsinagóga felé, majd oda is vizeltek az egyik sarokba, most azzal védekeznek: annyira részegek voltak, hogy semmire sem emlékeznek. Hát persze, mindig ez a legkönnyebb út: „nem emlékszem rá, hogy mit tettem”. 

Csakhogy a felvételek tanúsága szerint nem voltak öntudatlan vagy magatehetetlen állapotban, sőt, nagyon is virulensnek tűntek. Ráadásul miféle öntudatlanság az, ami Hitler éltetését és egy zsinagóga meggyalázását hozza ki egy fiatalember elméjéből? Miféle gondolatoknak és előíteleteknek kell a tudatalattiban rejtőzniük ahhoz, hogy ha az ember elveszíti a kontrollt, akkor rögtön egy vicceskedő náci váljon az emberből?

Még szerencse, hogy doktor Moll szerint a Mazsihisz remek választ adott az említett fiataluraknak: jöjjenek csak el a zsinagógába és ismerkedjenek meg közelebbről a történelmünkkel, a vészkorszak tragédiáival. Amely bizony nemcsak zsidó történelem, hanem magyar történelem is – márpedig egy józan magyar embernek azért illik tisztában lennie a magyar történelem főbb eseményeivel…

Igaz, doktor Mollnak azért csak eszébe jutott erről a meghívásról az amerikai törvénykezési gyakorlat, amely ilyen esetekre meglehetősen széles eszköztárral ruházza fel az amerikai bíróságokat. Ha az Egyesült Államokban volnánk, előfordulhatna, hogy ennek a garázdaságnak nem egyszerű megrovás vagy pénzbüntetés, hanem huzamosabb ideig tartó utcasöprés lenne a vége… 

Látni a zsinagógát meggyalázó fiatalurakat vödrökkel, seprűkkel és felmosórongyokkal a kezükben, amint fényes nappal napi nyolc órában buzgólkodnak a templom mellett húzódó járda megtisztításán… 

Nem éjszaka, nem részegen, hanem fényes nappal, józanul lenni ott, s azon fáradozni, hogy tisztára sikálják a járdát – akarom mondani, a tudatukat. 

Igaz, őket nézve mi legalább nem nevetgélnénk, ahogyan ők nevetgéltek rajtunk azon a bizonyos éjjelen. 

Amire állítólag nem emlékeznek. 

Viszont most már soha nem felejtik el.