„Ahol lehetőség nyílik nyilas-náci romantikázásra, ott valami baj van"

2021. Június 28. / 13:22


„Ahol lehetőség nyílik nyilas-náci romantikázásra, ott valami baj van"

Egy felmérés szerint a zsidók elutasítása „kéz a kézben” jár más kisebbségek elutasításával. Nem csoda, hogy érzékenyen reagálunk bármely más kisebbségi csoport elleni fellépésre vagy gyűlöletkeltésre – mondta Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke a Danube Institute ma kezdődött,  Antiszemitizmus Magyarországon: Látszat és valóság című, kétnapos konferenciáján. Az alábbiakban az elnök beszédét közöljük.


A magyar kormány nagyvonalú támogatásával megújult a Rumbach utcai zsinagóga, néhány nappal megnyitását követően pedig egy csodálatos vallási eseménynek örülhettünk: 12 zsidó leány közös Bát Micváját tartottuk, ami minden zsidó család számára emlékezetes esemény. Szerettem volna kivetíteni a képeket erről a szertartásról, de nincsenek. Nem készültek, mert a lányok szülei úgy döntöttek, ne készüljenek nyilvános felvételek. Hogy miért? Mert félnek. Félnek attól, mi lesz, ha a munkatárs, a szomszéd, az ismerős majd felismeri őket, netán nekik szegezik a kérdést: ti tényleg zsidók vagytok?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

Ez a kis történet sokat elmond a valóságról. Hogy igazak vagy csak véltek az aggodalmak, nehezen megmondható, de az elmúlt években egyre többet hallani generációkon átívelő traumaátörökítésről, amikor különböző nemzedékek a félelmeiket úgy képesek átadni, hogy arról valójában nem is beszéltek egymás között. Mindannyiunknak tudomásul kell venni: a holokauszt képes a második generáció tagjaiban mai napig ható traumákat okozni. Persze, az is felmerülhet, hogy a vallás, a hit mindenki belső ügye, de vajon egy elsőáldozó, bérmálkozó fiatal szülei ugyanígy gondolkodnának ma Magyarországon?

Szögezzük le: félelmek ugyan vannak, de Magyarországon ma nincs olyan antiszemitizmus, amiből mindez direkt módon következne. Budapesten szabadon lehet az utcákon kipában járni, nincsenek – vagy csak tényleg elvétve – fizikai atrocitások zsidó emberek, zsidó intézmények ellen. Magyarországon ebben a tekintetben ma jobb a helyzet mint Európa más országaiban – ezt felelősséggel lehet állítani. 

Az Orbán Viktor miniszterelnök által meghirdetett zéró tolerancia elve, a zsinagógák, az elhagyott temetők felújításai, a zsidó infrastruktúra fejlesztésére kapott állami támogatások, a fizikai biztonság a felületes szemlélő számára szinte paradicsomi állapotokat mutat. A szociológiai felmérések mégis azt jelzik, hogy a zsidó közösség tagjai a létező antiszemitizmus jelenségét egyre intenzívebbnek érzik, állampolgári komfortérzetük romlik. Felelős zsidó vezetőként e mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Képernyőkép 2021-06-28 131952.png

Nem tagadható, hogy a felsorolt kormányzati döntések ellenére a társadalom egészében jelen van az antiszemitizmus. Minden parlamenti párt támogatói körében – ha különböző mértékben is –, de a kutatások adatai szerint ma is elfogadhatatlan mértékű a zsidók elutasítása. A szélesen vett társadalomban még mindig divatos az elharapott félmondatokból álló, sokat sejtető, bennünket bántó beszéd. Ott, ahol minden évben neonácik röhögik szembe a világot, és hagyományőrző teljesítménytúrának álcázott felvonulásokra kapnak engedélyt, ahol megadatik a lehetőség számukra egy kis nyilas-náci romantikázásra, ott valami baj van. Ott, ahol egy demokratikusan megválasztott főpolgármestert a magyar történelem egyik legnagyobb gonosztevőjeként, Szálasiként ábrázolják, ott valami baj van. Ott, ahol az ország miniszterelnökét Hitler-bajusszal lehet címlapon megjelentetni, ott valami baj van, s ott, ahol a XXI. században listázásra buzdítják a parlamenti képviselőket, valami baj van. A holokausztot nem csak relativizálni tilos, de a hozzá kapcsolódó jelekkel játszadozni is veszélyes. Ezt teszik jobb és baloldali politikusok, aztán nem győznek egymásnak magyarázkodni.

Kedves Barátaim! 

Mi, magyar zsidók büszkék vagyunk származásunkra, szokásainkra, sokszínűségünkre, még a vitáinkra is. Mert vitázni lehet, de ha rendszeresen pofoznak bennünket, majd egyszercsak visszaütünk, akkor az nem verekedés, hanem védelem. A több mint félmillió vértanúnk után fontos lenne nekünk is jobban figyelni és vigyázni egymásra. Fontos lenne megakadályozni, hogy a kétségtelenül jelen lévő traumáink elhatalmasodjanak. Ehhez azonban nem mehetünk el szótlanul a társadalmunkban fellelhető gyűlölködés, a közösségeinket támadó megjegyzések és akaratok mellett. Nem fordíthatjuk el fejünket, ha kisebbségeket bélyegeznek meg: a történelemből tudjuk, bármely kisebbség elleni gyűlölet előbb-utóbb táptalaja lehet az antiszemitizmusnak is.

Magyarország legnagyobb zsidó szervezeteként számunkra ezért fontos, hogy tisztában legyünk a veszélyekkel. Nem azért, mert szeretünk félni, hanem azért, hogy képesek legyünk magunkat megvédeni, közben az egész társadalmat is segíteni,óvni a gyűlölet veszélyeitől.

A Mazsihisz létrehozta a Goldziher Ignác Zsidó Történeti és Kulturális Kutatóintézetet. Az Intézet egyik, talán nem is a legfontosabb célja a zsidó közösséget érintő és foglalkoztató kérdésekkel kapcsolatos elméleti és empírikus kutatások végzése, azok közzététele, nemzetközi és  hazai fórumokon, és az eredmények eljuttatása a döntéshozókhoz. Segít a hazai antiszemitizmus monitorozásaban, elemzésében. A Mazsihisz Biztonsági Szolgálatának és a Medián attitűdfelmérésének adatai alapján elkészített legújabb elemzés szerint van még mit tenni Magyarországon.

A felmérés megkülönbözteti a fizikai atrocitást, a fenyegetést, a rongálást, az antiszemita gyűlöletbeszédet, az összeesküvés-elméleteket és az úgynevezett közéleti antiszemitizmust. Magyarországon az első három típusban az esetszámok rendkívül alacsonyak, ráadásul csökkenő tendenciát mutatnak. Nyugat-Európával összehasonlítva a helyzet lényegesen kedvezőbb – persze a multikulturális társadalmaknak és Magyarország viszonylagos egynemű nemzeti közösségének összehasonlítása egy-egy adat összevetésénél bonyolultabb feladat.

Az online térben tapasztalható antiszemita megnyilvánulások viszont mindenhol emelkedő tendenciát mutatnak. A járvánnyal kapcsolatban új összeesküvés-elméletek jelentek meg, s e mellett talán a legszenzitívebb, egyben legkritikusabb terület a közéleti antiszemitizmus. Kritikus, mert e kategória valójában nem tartalmaz semmi olyat, ami a törvény betűje szerint vétség lenne. Mégis, a zsidóellenességnek egyik alattomos formája, ami a közösségünk közérzetét alapvetően befolyásolja. 

Mit gondolhat az Auschwitzból hazatért, szellemileg ma is friss 96 éves holokauszttúlélő édesanyám, ha azt hallja, hogy Horthy a zsidók védelmezője volt? El kell-e hinnünk, hogy a mindenből, az emberi méltóságukból kisemmizett magyarországi zsidók remek körülmények között érhették meg az 1944-es esztendőt, egészen addig, amíg a magyar csendőrök a vagonokba zsúfolták, vagy éppen a nyilasok a Dunába lőtték volna őket? 

A Horthy-kor revíziójában közreműködő, a vészkorszak eseményeit relativizáló történészek elismerése, egykori antiszemita közéleti személyek, írók piedesztálra emelése, vagy épp’ egy egész alakos Horthy-szobor avatása a magyarországi zsidó közösség tagjait frusztrálja, bizonytalanságot, félelmet kelt bennük.

Nézzünk szembe a tényekkel. A Medián felmérése szerint a magyar társadalom 20 százaléka erősen antiszemita, mérsékelten antiszemita további 16 százalék. Az előző esztendőkhöz képest nincs jelentős elmozdulás, ami a nyugat-európai antiszemitizmus erőteljes növekedése mellett akár jónak is mondható. Az „Orbáni” zéró toleranciára figyelemmel azonban nem lehetünk elégedettek, hiszen a társadalom harmada enyhébb, vagy erősebb formában antiszemitizmussal fertőzött. Magas a holokauszttagadók és relativizálók aránya. Ez a szám 2018-ban ugrott meg, és jelenleg is a népesség 20 százalékára jellemző a relativizálás, 10 százalékban – az egyébiránt törvénybe ütköző – holokauszttagadás. Valami hiányzik a rendszerből.  Az oktatás fontossága ebben a kérdésben nyilvánvaló lenne, de amíg rasszista nézeteket elfogadó vagy valló ember felelőssége a tantervek kialakítása, valódi eredményeket ne várjunk.

A felmérés szerint a zsidók elutasítása “kéz a kézben” jár más kisebbségek elutasításával. Arra kérek ezért mindenkit, ne csodálkozzon, amikor érzékenyen reagálunk bármely más kisebbségi csoport elleni fellépésre, vagy gyűlöletkeltésre.

Az Izrael-ellenes anticionizmus az antiszemitizmus egyik formája. A hazai közélet és közbeszéd ebből a szempontból jobban áll, mint sok más ország. Magyarország kormányának egyértelmű kiállása Izrael mellett fontos, az anticionizmus hazánkban nem elfogadott, s a magyar kormány ebben bizonyára jelentős szerepet játszott – mindez a zsidók számára megnyugtató. Köszönet érte.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Összességében van tehát mit tenni, van hová fejlődni. Orbán Viktor miniszterelnök és kormányának antiszemitizmus elleni erőfeszítéseit értékelni, a meglévő hibákkal foglalkozni kell. Az antiszemitizmus ugyanis az egész ország közéletét rombolja.

Nem kerülhetek meg még egy jelenséget. A Times of Israelben olvashattunk egy cikket: az újság szerint az egész európai zsidóság jövője szempontjából fontos, hogy országaikban ne engedjék a zsidó szervezetek közötti megkülönböztetést. Ha kormányok választhatják ki azokat a zsidókat, akiket szeretnek és azokat, akiket nem, az megengedhetetlen manipulációhoz vezet. Magyarországon egyetlen csoport kapja az állami finanszírozás túlnyomó részét politikai támogatásért cserébe – írja a Times of Israel. Ez a magyar zsidók döntő többsége, de az Európai Unió számára is elfogadhatatlan – olvasható a cikkben.

Nem emeltem volna ki egy újságcikket, ha a tíz legjelentősebb zsidó nemzetközi érdekvédelmi szervezet nem fordult volna az Európai Bizottsághoz, kérve: „biztosítsa, hogy a történelmi beágyazottsággal rendelkező és legitim képviselettel bíró felekezeteket mind a közéleti elismerés, mind a finanszírozás tekintetében azonosan kezeljék másokkal. Jelenleg számos európai kormány nem tartja be ezt az elvet. A hatalmat és a finanszírozást egyetlen, nem reprezentatív felekezetbe összpontosítják” – szól a tíz nemzetközi zsidó szervezet nyilatkozata.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke válaszában kiemelten kezeli az antiszemitizmus elleni küzdelmet. „Mélységesen aggódik az erőszak fokozódása miatt Európa utcáin” és javasolja, hogy Európában segítsék a sokszínű zsidó életet.

Hölgyeim és Uraim! 

Egy kétnapos konferencia előtt állunk és nincs annál unalmasabb, ha előre lehet modellezni a konferencia eredményeit. Ezért tisztelettel arra kérek minden résztvevőt, sok szempontból elemezzék a magyar zsidóság helyzetét. Legyen pluralizmus: hiszen van minek örülni, ami nem jelentheti a meglévő hibák, vagy hiányosságok megkerülését, bagatellizálását, vagy elhallgatását.

Végezetül szeretnék üzenni a magyar zsidóknak:  neológok, ortodoxok, lubavicsiek, a progresszív mozgalomhoz tartozók, vagy éppen szekulárisak: legyünk értékeinkre büszkék, gondolkodásunkban függetlenek és véleményünk felvállalásában bátrak. Ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni, vagy megosztani, ne hagyjuk, hogy bármelyikünket bántódás érjen hite miatt. Továbbra is járhassunk kipában, szabadon. Készülhessenek fotók a Bar Micvókon, a Bát Micvákon és kerülhessenek ki a közösségi oldalakra.

Ezt kívánom magunknak, ezt kérem önöktől, mindannyiunknak, mindannyiuktól és köszönöm, hogy meghallgattak.

(Az  Antiszemitizmus Magyarországon: Látszat és valóság  című, június 28-29-én zajló tanácskozás ezen a linken követhető.)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek