Dr. Kunos Péter: „Nekem egyéb rehabilitációra nincs szükségem”

– A korábbi konfliktusok és a jelenleg is a vállamra nehezedő feladatok ellenére, jól érzem magam a bőrömben. Jól érzem magam otthon is, ha kedvem van, tévét nézek, minden számomra fontos újságot, internetes oldalt elolvasok, 75 évesen is szívesen dolgozom, a munka szellemileg lefoglal, néha még sikerélményem is van, sőt, örömet is jelent – olvasható a Hírklikk.hu által dr. Kunos Péterrel, a Mazsihisz-BZSH ügyvezetőjével készített életútinterjúban.

„Anyám Auschwitzban, apám munkaszolgálatban volt. Apámnak senkije nem maradt a holokauszt után. Nem tudom, hogyan történt, anyai nagymamám túlélte a megpróbáltatásokat. Ez a téma nem volt otthon napirenden, nem beszéltünk róla. Még azt sem tudtam, hogy apám rendkívül tehetséges öccse, Kunos Pál, aki a Kölcsey Gimnáziumban tanult, kiváló sakkozó volt. Ez abból a szempontból érdekes, hogy én is vittem valamire a sakkban, főiskolai bajnok és ifjúsági válogatott sakkozó voltam. 1947 januárjában születtem és a családban senki sem tudott arról, hogy mi történt a nagybátyámmal” – mondta dr. Kunos Péter abban a kétrészes nagyinterjúban, amelyet László Ágnes készített vele a Hírklikk.hu portál számára a családjáról, a pályafutásáról, valamint arról a bűnügyről, amelynek elszenvedője volt az 1990-es években. 

Jobbra László Ágnes újságíró, balra dr. Kunos Péter ügyvezető igazgató (Fotó: Hírklikk.hu)

A Mazsihisz-BZSH ügyvezetője az interjúban az édesapjára így emlékezett vissza: „Apám, aki nagyon tehetséges ember volt, különösen matematikából, egy kódfejtő, hivatalosan rejtjel központ vezetője volt. Azt hallottam, hogy többek között ez a munkacsoport fejtette meg az amerikai külügyminisztérium kódját, amiért kitüntetést is kapott. 1962-ig dolgozott ezen a területen a Belügyminisztériumban. Kvalitásos munkát végzett és némi kitérő után, erre az alapra építve, egy számítástechnikai intézetnek lett a tudományos osztályvezetője, majd a Magyar Rádió Külföldi Adások Főszerkesztőségén, átmeneti időre vállalta az olasz szekció vezetését. Tehetséges volt nyelvekben is, kiváló latinos, így ismerte meg házi tanítóként az édesanyámat 1943 tájékán”.

Dr. Kunos Péter említett édesanyja szintén a Belügyminisztériumban dolgozott, ám munkája jellegéből adódóan nemigen lehet róla beszélni, hogy mivel foglalkozott. Mint az interjúban el is hangzik: „Soha nem beszélt – még nyugdíjasként sem – a munkájáról, ebben a tekintetben is rendkívül fegyelmezett volt. Azt sikerült csak kiderítenem, hogy nyelveket beszélő, diplomás, fordítással foglalkozó munkatársakkal dolgozott együtt egy ilyen részleg egyik vezetőjeként".

Az ügyvezető pályafutásának egyik csúcsa az volt, amikor a Minisztertanács Hivatalában dolgozott. Erről az időszakról dr. Kunos Péter ezt mondta az újságcikkben: 

„Grósz Károly miniszterelnöksége idején, a Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes által irányított Tervgazdasági Bizottság titkárságvezetőjeként a rendszerváltást gazdasági, pénzügyi téren előkészítő, rendkívül tehetséges és szakmailag kiváló csapat adminisztratív vezetője voltam. Ebben a társaságban volt Antal László, Surányi György, Tömpe István, idősebbik Jaksity György, Kocsis Imre, Apatini Klára, Szalkai István, a privatizációs jogi ügyekben pedig együtt dolgoztunk Sárközy Tamással, Martonyi Jánossal és még sokan másokkal”. 

A beszélgetésben természetesen szóba került dr. Kunos Péter országosan elhíresült büntetőügye, amelynek kapcsán az ügyvezető elmondta: „Az Agrobank a működésem alatt egy jól szabályozott, jól működő, egyre erősebb pénzintézetté nőtte ki magát, bár a tőkehiány – szinte minden más, magyar kereskedelmi bankhoz hasonlóan – jellemző volt és ez mindinkább nyomasztott engem. Aztán, 1994. november 15-én büntető eljárást indítottak a bank vezetői ellen. Akik ezt kezdeményezték, azt találták ki, és tévesztettek meg ezzel állami és más hatósági vezetőket, hogy három szörnyű bűncselekmény elkövetésével vagyunk gyanúsíthatóak: befolyással való üzérkedéssel, fiktív tőkeemeléssel és hűtlen kezeléssel. Az ügyvédeink – Orosz Balázs és Zamecsnik Péter – egy nap alatt lesöpörték a vádakat, de akkor már visszafordíthatatlanná vált a bank helyzete, a betétesek sok milliárdot kivettek a számláikról”. 

Arra a kérdésre, hogy miközben mindenki tudta, hogy koncepciós perről van szó, és azt is, hogy a letöltendő börtönbüntetés jogtalan volt, hogyan történhetett meg az eset, dr. Kunos Péter azt válaszolta:

–  Sok oka volt. Amikor lezuhan egy repülőgép és nem tudnak semmit sem megállapítani, akkor azt mondják, hogy a szerencsétlen körülmények összejátszása vezetett a tragédiához. Ez történt velem is. Az egész ügy 1994-ben, a Horn-kormány idején indult, amikor a kormány vezetői elégedetlenségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, ahogyan a bűnügyi szempontból releváns történetekkel a rendőrség és az ügyészség foglalkozott. Nosza, példát kellett statuálni. Nem volt kérdéses, hogy ezt a pénzügyi területen kell kezdeni. Az Agrobank volt akkora, hogy nagyot szóljon, de nem akkora, hogy fejre állítsa a pénzügyi rendszert. 

Hozzátette azt is: „Behívtak Magyar Nemzeti Bankba, ott ült tizenvalahány ember, elmagyaráztam a konstrukciót, és a bank teljes vezérkara, a jogásztól, az alelnökökig mindenki jóváhagyta azt, sőt, még ötmilliárdos keretet is jóváhagytak a folyamatban lévő ügyekre. Elfogadták, hogy a bank által alkalmazott biztonsági módszer a betétesek védelmét szolgálja és ezáltal vált lehetségessé, hogy másoknál nagyobb hitelígérvényt tudjunk kiadni. Ezáltal tudtuk elérni, hogy ne legyünk kitéve annak a kockázatnak, hogy néhány hónap után a hitel visszafizetése ellehetetlenül, csak az üszkös falak maradnak, és a bank legfeljebb azokhoz juthat hozzá. De akkor kiderült, hogy már javában készül a bank elleni attak, és azt is megtudtam, hogy őrizetbe akarnak venni, mert ebben az országban nincs titok. Kezdeményeztem, hogy az illetékeseknek elmagyarázzam, nincs semmi olyan történés, ami büntetőjogilag releváns lenne. Nem éltek vele”. 

„Tudtam, hogy az ítélet jogtalan, tudtam, hogy előbb-utóbb valahol rehabilitálni fognak. Így történt, csak az nem jogi rehabilitáció volt. Újra megválasztottak a Magyar Sakkszövetség elnökének és ennek tekintettem azt is, hogy a Mazsihisz és a BZSH is ügyvezetővé választott engem. Nekem egyéb rehabilitációra nincs szükségem” – hangzott el a beszélgetésben.

Az életútinterjú ezzel zárul:

– Én is csak most gondoltam végig, hogy mit is jelent nekem a szabadság. Mindenekelőtt azt, hogy a korábbi konfliktusok és a jelenleg is a vállamra nehezedő feladatok ellenére, jól érzem magam a bőrömben. Jól érzem magam otthon is, ha kedvem van, tévét nézek, minden számomra fontos újságot, internetes oldalt elolvasok, 75 évesen is szívesen dolgozom, a munka szellemileg lefoglal, néha még sikerélményem is van, sőt örömet is jelent. Egy héten kétszer teniszezem, a barátaimmal ultizom, a telefonomra telepített villámsakk programmal szórakozom, és ami a legfontosabb, hogy amikor úgy érzem, igény van rám, meglátogatom a családomat, vagy éppen elviszem vacsorázni valamelyik gyerekemet. Kell ennél több?

A beszélgetés első része itt, a második része pedig itt olvasható teljes terjedelmében.