Izraelben nagyságrendileg 24 millió fánkot fogyasztanak el évente, a legtöbbet hanuka idején vásárolják, mivel az ünnep elengedhetetlen kelléke a finomság. A kerek édesség az olaj csodájára emlékezteti a nyolc nap alatt fogyasztóját.
A tésztaétel, ami napjainkban a fánk nevet viseli már a római és görög korokban nagy népszerűségnek örvendett. A tészta csíkokat gyakran olíva olajban sütötték ki, majd megszórták, megkenték különböző hozzávalókkal ízesítésképp. Az egyik népszerű “feltét” a méz volt. A másik kedvelt bevonat erjesztett halszósz volt (garum) az ősi görög, római és bizánci birodalomban. Egy ismert ételtörténész szerint a garum a mai ketchup megfelelője volt akkoriban.
A középkorban is kedvelt volt az étel a közel-keleten. Ez a verzió már sokkal inkább hasonlított a mai változatra. A közel-keleti finomság fokozatosan Európa-szerte elterjedt, részben a zsidó kereskedőknek és szakácsoknak köszönhetően. A mai napig sok szefárd zsidó készít “bimuelos”-t hanukára. Az élesztővel készült édességet először kisütik olajban, majd cukorszirupba mártják, amit gyakran citrommal, rózsavízzel vagy narancsvirág vízzel ízesítenek.
Az első lekvárral töltött fánk receptjét 1485-ben publikálták Németországban. A korban sok fánkot töltöttek sós hozzávalókkal, pl. gombával, hallal, de az édes fánk is nagy népszerűségnek örvendett.
Miután elterjedt a fánk Európában, a zsidók egy kicsit változtattak a recepten. A disznózsír helyett más zsírokat alkalmaztak. Lengyelországban a fánk kóser változatát ponchicks-nek nevezték el, ami hamarosan nagyon kedvelt hanukai étellé nőtte ki magát.
A 18. és a 19. században a kávé térhódítása idején a fánk az ital meghatározó kísérőétele lett. A zsidók aktív résztvevői voltak a kávézás kultúrájának Európa szerte való kialakulásának. Az első európai kávéházat egy zsidó nyitotta az olaszországi Livornóban 1632-ben. Anglia első kávéházát pedig szintén egy zsidó, Jakab nyitotta meg Oxfordban 1650-ben.
A korban a zsidók számos kávéházat birtokoltak Franciaországban, Németországban, Hollandiában és sok más nyugat-európai államban.
Amerikában egy zsidó bevándorló tette lehetővé a fánk tömeges gyártását. Adolph Levitt egy orosz, pogromok elől New Yorkba menekülő zsidó volt, aki Harlemben nyitott üzletet, ahol csak fánkot forgalmaztak. 1920-ban ő találta fel az első fánk készítő automatát, amely több száz jó minőségű fánkot állított elő naponta. 1925-ben olyan fánk mixet hozott létre Levitt, melyet a cukrászok tudtak használni a gépével, garantálva az egységes, állandó minőséget. Az 1934-es Chicago-i Világkiállításon Levitt masináját is kiállították.
