A szolgálat eszménye: ápolók, orvosok, gondozók köszöntése

2020. Július 01. / 11:13


A szolgálat eszménye: ápolók, orvosok, gondozók köszöntése

A Talmud szerint van néhány olyan feladatunk, amelyekért majd az Eljövendő Világban kapjuk meg az igazi jutalmunkat, még ha ezen a világon sem maradnak egészen elismerés nélkül, az egyik ilyen parancs a beteglátogatás parancsa.

Az alábbiakban Heisler Andrásnak, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnökének a Semmelweis-nap, a magyar egészségügy napja alkalmából megfogalmazott köszöntőjét olvashatják.

Betegnek lenni átmeneti kivonódást jelent az életből, a munkánk, a megszokott körülményeink, a családunk köréből, a munkánkból, minden beláthatatlan távolságra kerül, a fontossági sorrendek megváltoznak. Elmagányosodunk, ahogy kilépünk a mindennapok ritmusából, magunk mögött hagyjuk a világot. Kiszolgáltatottá válunk, elvágva a mindennapoktól, időbeli otthonunktól is.

Beteget látogatni annyit jelent, mint eljönni a magánynak erre a távoli szigetére és magunkkal hozni egy szeletet az odahagyott világból. Orvosnak, nővérnek, gondozónak lenni annyi, mint beköltözni, egy teljes életre, a magánynak erre a szigetére, másokkal együtt lenni ott a száműzöttekkel, szolgálni őket, hogy visszataláljanak az életbe.

Betegnek lenni esendő, testi mivoltunk legradikálisabb megtapasztalása, olyan megtapasztalása, amelyet nekünk magunknak is nehéz elviselnünk. A nővérek, orvosok és gondozók alázatosan elfogadják ezt a testi kiszolgáltatottságot és magukra veszik terheinket. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek-írja a zsoltáros Dávid. Olyan embereket ünnepelünk, akik a legtöbb hétköznapjukat hivatásszerűen a halál árnyékának völgyében járva töltik.

Aki fertőz, azt érdemes kerülnünk, jól tudjuk ezt, és még többet tanultunk róla az elmúlt hónapokban. Ez a bölcsesség épp azokra nem vonatkozik, akiket ma ünneplünk, ők akkor jönnek hozzánk igazán közel, amikor mindenki más elkerül bennünket, az a munkájuk, hogy a mi egészségünkért kockáztassák a saját egészségüket. A halál árnyékának völgyében járnak, és nem félnek.

A judaizmus nem ünnepli a halált, a földi életet nem tekinti siralomvölgynek, vallási kötelességeinket azért kaptuk, hogy „éljünk általuk”. A gyógyítás, az életmentés parancsa erősebb minden előírásnál, feloldja az ünnepek, a szombat tilalmait. Nincs magasabb rendű szolgája annál Istennek, aki gyógyít, aki életet ment, a Teremtést óvja.

A köszönet kevés, a taps kevés, ha nem tudunk méltó életkörülményeket biztosítani éppen nekik. De, ahogy a Tóra mondja, nem csak kenyérrel él az ember. Nagyon fontos, hogy a hálánkat is kifejezzük. Ha tudatjuk, milyen magasrendű munka nővérnek, orvosnak, gondozónak lenni, milyen kimagasló társadalmi elismerést érdemelnek, akik miattunk járnak egész aktív életükben a halál árnyékának völgyében, és nem félnek.

Büszkék vagyunk a Szeretetkórház alkalmazottaira és az ország minden gyógyítójára, hálásan köszönjük, köszönöm nekik, tudjuk, hogy az adósságunk velük szemben gyakorlatilag kiegyenlítetlen és elméletileg is kiegyenlíthetetlen.

Üdvözlettel,

Heisler András
Elnök

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek