A budapesti kávéházak, mozik és mulatók hőskora

2019. Január 24. / 14:45


A budapesti kávéházak, mozik és mulatók hőskora

A budapesti nagyvárosi, polgári életforma megteremtésében a hazai zsidóság döntő szerepet játszott. „E zsidók megcsinálták nekünk Budapestet, s mindazt, ami talán - talán? Biztosan - nincs is, de európaias és távolról mutatós” – írta Ady Endre 1917-ben.


A költő persze túlzott, de az kétségtelen, hogy a fővárosi kávéházak és vendéglők nagy részét zsidó vállalkozók üzemeltették. Ők nyitották meg az első mozikat, nélkülük nem lenne pesti Broadway.

Kávéházi kultúra

A századforduló Budapestjén több száz kávéház működött. Ezek nem csupán vendéglátóipari egységek voltak. „A jövevény nemcsak feketézni óhajt itt” – jegyezte fel Márai – „hanem élete egy szakaszát is hajlandó eltölteni a boltívek alatt. Nem kávézni járnak ide az emberek, hanem élni”. A kávéházak a társadalmi élet, az újságolvasás, az információcsere demokratikus színterei voltak. A termekben baráti körök, szakmai egyesületek, szerkesztőségek, irodalmi csoportok működtek a márványasztalok mellett, amelyre időnként egy–egy politikai szónok is felkapaszkodott.

A Hadik kávéház (1920-as évek)A Hadik kávéház (1920-as évek)

Az 1900-as évek legelején a magyarországi kávéházak, kocsmák, vendéglők, szállodák majdnem felét zsidók működtették. Ha csak a fővárosi kávéházakat vesszük figyelembe, az arány még magasabb. Zsidó vállalkozók legendás kávéházak egész sorát hozták létre és vezették. A két legfontosabb, az egész kontinensen ismert New York és az Oktogonon megnyitott Abbázia volt. Az előbbit Steuer Sándor, az utóbbit bátyja, Steuer Gyula indította útjára. Gyula egyike volt Budapest legtöbb adót fizető 1200 polgárának. Steueréknél a szakma apáról fiúra szállt. Egészen addig, míg a családon át nem gázolt a huszadik század. Gyula egyik fiát, Marcellt 1944-ben gyilkolták meg. Az Abbázia utolsó vezetőjét, Steuer Lórándot a kommunisták száműzték a fővárosból és sosem tért vissza: a kitelepítés alatt, 1951-ben halt meg. Nagy múltú kávéházát természetesen államosították.

Nem is volt valamire való művész, író, vagy színész, akinek nem volt törzskávéháza. Adyét, a Három Hollót Löffelmann Vilmos, Karinthyék legendás fészkét, a budai Hadikot pedig Seeman Károly és Kaiser Adolf irányította. A Nemzeti színészei az Emkében tanyáztak, amelyet Wassermann Jónás alapított. Ez utóbbit 1944-ben az akkori zsidó tulajdonos papíron a keresztény főpincérre, Kövessy Gézára íratta.

Antiszemita atrocitások

A zsidók által működtetett és látogatott helyek már a századfordulón az antiszemita szélsőségesek támadásainak kedvelt célpontjai voltak. Még javában benne jártunk a boldog békeidőkben, amikor 1901 decemberében szélsőjobboldali egyetemisták rontottak a Tátra Mulatóba. Magyar nyelvű előadást követeltek a jiddis számok helyett. Itt azonban nem várt ellenállásba ütköztek, mivel a tulajdonos már számított a provokációra. „Ki ezekkel az antisémita kutyákkal” – adta ki a jelszót. A pincérek, a markos iparos legények és a felbérelt díjbirkózók agyba-főbe verték a nemzeti ifjakat.

Az_Orczy_k__v__h__z_bels___tere_vend__gekkel__1935_.jpg
Az Orczy kávéház belső tere vendégekkel (1935)

A helyzet a Horthy-korszak elején sokat romlott. A Vígszínház melletti Club kávéházba 1920 nyarán például az Ébredő Magyarok Egyesületének különítménye tört be. A vendégeket összeverték, két embert a helyszínen megöltek. A tettesek ugyan bíróság elé kerültek, de hiába kaptak súlyos börtönbüntetést, rövidesen szabadlábra helyezték őket. A kávéházba három év múlva újabb merénylők egy gránátot dobtak, amely azonban szerencsére nem robbant fel.

Menjünk a moziba be…

Sok zsidó különösen nagy szerepet játszott a nyugati kulturális innovációk hazai adaptálásában. Az első magyarországi filmvetítésre alig négy hónappal a Lumiére-féle párizsi ősbemutató után, 1896 áprilisában került sor Somossy Károly mulatójában. A technikát egy másik zsidó, Décsi Gyula hozta egyenesen Párizsból. Az első moziengedélyt Sziklai Arnold kapta meg, a „mozi” kifejezést pedig Heltai Jenő találta ki. Az első állandó vetítőgépeket Lévy Adolf Rákóczi utcai sörcsarnokában, illetve a Dob utcai Kohn kávéházban állították fel. Az új médium iránti lelkesedést jól jelzi, hogy a budapesti mozik kilencven százalékát zsidók üzemeltették. A korai filmszínházak közül Ungerleider Mór és Neumann József Velence kávéházában berendezett mozi volt a legsikeresebb. Ungerleider később megalapította az első magyar filmgyárat, és ezzel kezdődött a magyar filmipar története is.

A pesti Broadway


Az ország első nagyáruházát a zsidó Goldberger Sámuel nyitotta meg az Andrássy úton. A Párisi Nagy Áruház hat emelettel és a tetőn épített jégpályával várta a vásárlókat. És bátran állíthatjuk, hogy a zsidók nélkül sosem jött volna létre a mulatók, orfeumok, kabarék világa: a pesti Broadway. Ezek a szórakozóhelyek gyakran inkább hírhedtek voltak, mint híresek, mégis fontos részei voltak a világvárossá fejlődő Budapest vibráló közegének.

A_J__zsef_K__r__t___s_a_N__psz__nh__z_sark__n___ll___Simplon____.jpg
Az Abbázia belső tere (1913)

A metropolisszá izmosodó főváros a modern sajtó ideális felvevő piaca volt. Az újonnan nyíló közösségi terekben, a kávéházakban, éttermekben a polgárok a lapokat bújták. Ez a kereslet termelte ki a modern újságírást is. 1890 és 1910 között a fővárosi szerkesztők és hírlapírók nagyjából fele zsidó volt. Miklós Andor Est című lapja egyenesen forradalmasította a médiapiacot: addig elképzelhetetlen gyorsaságú hírszolgálata, egyszerű, áttekinthető szerkesztése és átütő tömegterjesztése új minőséget hozott a magyar sajtóba.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Élet + forma
Kóser étkezés a Maccabi Európa Játékok alatt
Közélet
Az emlékezés, amely jövőt ígért
2019. Január 22. / 12:43

Az emlékezés, amely jövőt ígért

Kommentek