A Notre Dame meglepő zsidó titkai

Az újonnan felújított székesegyházban számos felbecsülhetetlen értékű, a franciaországi zsidó örökséget ábrázoló műalkotás megtalálható.

Párizs ikonikus székesegyháza újra megnyitotta kapuit, ami történelmi mérföldkő a 2019-es pusztító tűzvész utáni helyreállításában. Az újjáépítési erőfeszítések során aprólékosan megőrizték a gótikus építészetét, beleértve a jelentős zsidó vonatkozású műalkotásokat, miközben modern technikákat is beépítettek.

A Notre Dame a 12. századból származik, és bepillantást enged abba, milyen volt az élet nyolc évszázaddal ezelőtt. Amikor épült, a lakosság túlnyomó többsége analfabéta volt; sokan éltek olyan körülmények között, amelyet ma mélyszegénységnek nevezünk. A díszes frízek, szobrok és ólomüveg ablakok közül sokan oktatási célt szolgáltak, bibliai és más vallási történeteket illusztráltak, és igyekeztek üzeneteket közvetíteni a középkori Párizs keresztényei számára. Meglepő módon a Notre Dame-on található legkiemelkedőbb műalkotások némelyike zsidókról mesél nekünk.

A székesegyház főbejárata fölött két keresztény szentet ábrázoló fríz, vagyis magasított faragvány található: Anna és Joachim, akiket Jézus nagyszüleinek tartanak. Mivel ezek a személyek zsidók voltak, a művész valódi helyi zsidókat használt modellként.

A zsidókat nehezen tűrték meg akkortájt. II. Fülöp király 1182-ben kiutasította a zsidókat Franciaországból, akik néhány éven belül elkezdtek visszaáramlani az országba, és számos városban, köztük Párizsban is letelepedtek. Tevékenységüket szigorúan korlátozták: a III. Innocentus pápa által 1215-ben összehívott lateráni zsinat a zálogházak és a régi ruhák eladásának kivételével minden foglalkozástól eltiltotta a zsidókat Európában. Ezenkívül arra kényszerítették őket, hogy a keresztényektől való megkülönböztetés okán különleges, nevetséges ruhákat viseljenek.

Tudjuk, milyen ruhákat viseltek a párizsi zsidók, mert az ő képmásuk 800 éve díszíti a Notre-Dame katedrálist. A frízen látható zsidó esküvői vendégek hosszú köntösbe vannak öltözve, és magas, hegyes kalapot hordanak.

A baloldali fríz Anna és Joachim esküvőjét ábrázolja, és látszólag hű másolata egy középkori francia zsinagógának. A szertartást vezető rabbi tálitba van burkolózva. A közelben egy láda áll, amelyen a Tóra, egy halom könyv és egy Nér Támid, a zsinagógákban örökké égő lámpás található.

A jobb oldali fríz Annát és Joachimot ábrázolja, amint egy zsinagógába visznek áldozatot; a művész még egy bimán nyugvó Tóra-tekercset is faragott. A közelben két középkori zsidó képmása látható, akik elmélyülten beszélgetnek a zsinagógában.

A fríz faragásának idején a zsidókat könyörtelenül üldözték Párizsban és Európa más részein. 1239-ben IX. Gergely pápa levelet küldött az egyházi vezetőknek, valamint Anglia, Spanyolország és Portugália királyainak, amelyben több tucat vádat sorolt fel a Talmud ellen. Ez felhívásokhoz vezetett, hogy gyűjtsék össze a zsidók szent művét, és semmisítsék meg azt. Ezt a szörnyű utasítást sehol sem hajtották végre akkora buzgalommal, mint Párizsban. 1240. március 3-án az egyházi tisztviselők Franciaország-szerte betörtek a zsinagógákba. Sábát volt, és a zsinagógák tele voltak. Franciaország tehetetlen zsidói végignézték, ahogy szent Talmud-köteteiket elkobozzák és elviszik.

IX. Lajos francia király felszólította a Talmud bíróság elé állítását. Négy rabbi védte meg a zsidó szent könyveket a vádak sorozatával szemben; nem meglepő módon a rabbik vesztésre álltak, a Talmudot pedig égetésre ítélték. 1242. június 17-én az egyházi tisztviselők 24 szekéren, a Talmud köteteivel, összesen mintegy tízezer könyvvel – a Talmud összes ismert, akkoriban Franciaországban létező példányával – megrakott szekeret vittek a párizsi Place de Greve-ra, a Notre Dame melletti térre. Ott nyilvánosan elégették őket.

A rothenburgi Meir rabbi, akit Mahárámként ismertek, szemtanúja volt az égetésnek. Megindító siratóverset írt utána, amelyben feljegyezte:

„Könnyeim folyót alkottak, amely a Sínai-sivatagig, Móse és Áháron sírjáig ért. Van-e másik Tóra a Tóra helyett, amelyet elvettetek tőlünk?”

A Notre Dame homlokzatán két kiemelkedő szobor érzékeltette a keresztények és a zsidók érzéseit ebben az időben. Jobbra egy nő áll rongyosra verve, szemét kígyó takarja, fejét lehajtja. Kezében törött jogart tart, miközben a kőtáblák kicsúsznak a kezéből. Lábai alatt egy porba taposott korona fekszik: ő a Synagoga, aki a zsinagógát vagy általában a zsidóságot jelképezi.

Synagoga és Ecclesia

A katolikus egyház azt akarta, hogy a Notre Dame-ba belépők azt higgyék, hogy a judaizmusnak vége, megalázták és végleg leverték. Balján egy finoman öltözött nő áll felegyenesedve, kezében kehely és egy bot, amelynek csúcsán kereszt áll, látszólag diadalmasan. Ecclesia néven ismert, a győztes katolikus egyházat jelképezi.

A keresztény dominancia és a zsidó megaláztatás eme allegóriái olyan fontosak voltak, hogy amikor az eredeti alkotások megsemmisültek a francia forradalom alatt, az 1800-as években újraalkották és pótolták őket.

Fölöttük egy másik zsidó ábrázolás található: a Királyok Galériája, amely az ókori Júda és Izrael 28 királyát ábrázolja. Ezeket is pótolták, miután a forradalom alatt összetörték.

1306-ban III. Fülöp francia király drasztikus lépést tett. Mivel pénzhiányban szenvedett, úgy döntött, hogy lefoglalja a királyságában élő zsidók tulajdonát és vagyonát. Ez nem volt példa nélküli lépés: A középkori Európában a zsidók a korabeli latin kifejezéssel élve servi camerae mosrae, azaz a király kamarájának szolgái voltak. Tulajdonként a király tulajdonát képezték, aki tetszése szerint rendelkezhetett velük.

1306. július 22-én, tisa beáv másnapján százezer  zsidót tartóztattak le Franciaország-szerte, és kényszerítettek börtönbe. Ott közölték velük, hogy száműzetésre ítélték őket; minden zsidónak csak a ruháját és egy nagyon csekély összeget, fejenként 12 sous-t volt szabad magával vinnie. Az ezt követő hónapokban III. Fülöp király elárverezte a zsidók vagyonát. A kiutasításról szóló rendeletét fia, X. Lajos király visszavonta, de 1322-ben ismét visszaállította. Csak évszázadokkal később vált újra biztonságossá a zsidók számára, hogy Franciaországban éljenek, mivel a terjeszkedő francia királyság területe olyan területekre is kiterjedt, ahonnan a francia zsidók elmenekültek és új közösségeket alapítottak.

Ahogy a tűzesetet követően francia hatóságok megvizsgálták a Notre Dame romjairt, világossá vált, hogy a katedrális homlokzata nagyrészt sértetlen. Úgy tűnik, hogy ezek a pótolhatatlan művészeti kincsek, amelyek a franciaországi zsidók történetét ábrázolják, megmenekültek. Sokat tanulhatunk belőlük a franciaországi és a határokon túli zsidó történelemről és erősségről.

Az aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla