Kurucz Ákos: A legfontosabb, hogy az ember lélekben kitartson

A világ egy pillanat alatt megváltozott. Amiről eddig azt hittük, hogy természetes és alanyi jogon jár nekünk, legyen az a zsinagógában való imádkozás, közös ebéd az S12-ben, vagy dolgozni, fizetést kapni: ezek valójában az Örökkévaló ajándékai. “Hogy megértsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.”

A fizikai szükségletek biztosítottak, a legnagyobb kihívás lelki: a bezártság, az egyedüllét. A legfontosabb, hogy az ember lélekben kitartson. Könnyű mondani! 

A nagy kérdés ennek mikéntje. Mérő László matematikus szavait hadd idézzem: “Létfontosságú, hogy az ember időnként olyasmivel foglalkozzon, ami nem létfontosságú”. Ezeket a nem létfontosságú tevékenységeket kell nagyobb mértékben végezni, illetve telefonon, online sokat beszélgetni a szeretteinkkel.

Az álefbész, a héber ábécé első öt betűje: álef, bét, gimel, dálet és hé. Ha ebből az öt betűből kivesszük a bét betűt, ami a betách (biztonság, a bizonyosság szintjét elérő bizalom, azaz bizodalom) szót jelképezi, marad a deágá, magyarul aggodalom, kétségbeesés. Nem tudom pontosan, hogy az Örökkévaló biztonságot adó gondoskodása, a hásgáchá prátit most is változatlan-e, vagy esetleg még nagyobb. Egy biztos: kisebb nem lett. Aki ezzel egyetért, aki ebben hisz, gond nélkül átvészeli az előttünk álló nehéz heteket. A kétségbeesés és az isteni gondoskodásban való hit egymást kizáró fogalmak. Az újtól vagy a nehéztől való félelem az istenhit hiányának indikátora.

A Talmud (Bává Kámá 60b) írja, hogy járvány tombolt és valaki megkérdezte a Halál Angyalát, hány embert fog elragadni a járványban. A válasz így szólt: ötezret. A járvány véget ért, 15.000 halott volt, és az ember kérdőre vonta a Halál Angyalát, miért hazudta, hogy 5000 ember hal meg, hiszen ennek a tripláját vitte magával. A Málách hámávet válaszolt: nem hazudtam, én ötezret vittem magammal a járványban. A másik tízezerhez nincs közöm, ők nem a járványtól, hanem a félelemtől és a pániktól haltak meg. Peszách a háború előtt jellemzően családi ünnep volt, a Soá után vált Magyarországon alapvetően közösségi ünneppé. 

A családok – az elmúlt évtizedek gyakorlatától eltérően – idén nem közösségi szédereken és nem otthon mindannyian együtt, hanem külön ünnepelnek: unokák és nagyszülők egymástól fizikailag távol, felnőtt gyerekek és szüleik elválasztva, mindenki a saját otthonában. Minden rossz helyzetnek van egy jó oldala: arra bíztatok és kérek mindenkit, aki csak teheti, maga vezesse le a szédert. Akár életében először. Fantasztikus érzés először szédert vezetni: 5 éve csináltam először, amikor még nem volt gyerekem. Azt mondtam magamnak: most elkezdem, hogy ha majd születik gyerekem és annyi idős lesz, hogy a má nistánát tudja kérdezni, addigra az apja már gyakorlott legyen a széder vezetésének műfajában. A nagyobbik négy éves, B”H pár nap múlva fogja életében először kérdezni a má nistánát.

A széder szó betűi a, számech, dálet és rés. Az első betűt összekötve a másodikkal, illetve a másodikat a harmadikkal két szót alkothatunk: szod és dor, magyarul titok és nemzedék, azaz a széder megünneplése volt és lesz a zsidóság fennmaradásának titka minden nemzedékben.

Kóser peszáchot kívánunk mindenkinek!

Dr. Kurucz Ákos rabbijelölt és családja