12. Vájehi 47,28–50,26

Gen 47,28 És Jákób tizenhét évig élt Egyiptomban, és voltak Jákób napjai, életének évei: száznegyvenhét év.

Gen 47,29 És közeledett az idő, midőn Izráelnek meg kellett halnia, és hívatta fiát, Józsefet és szólt hozzá: „Ha ugyan kegyességet találtam szemedben, tedd, kérlek, kezedet csípőm alá, hogy szeretetet és hűséget fogsz velem gyakorolni; ne temess el, kérlek, Egyiptomban,

Gen 47,30 hanem, hogy atyáimnál feküdjem, vigy el Egyiptomból és temess el az ő sírhelyükben”. És ő felelt: „Szavaid szerint fogok cselekedni”.

Gen 47,31 És szólt: „Esküdj meg nekem!” És ő megesküdött neki. Erre Izráel leborult az ágy fejére.

Gen 48,1 És történt e dolgok után, hogy mondták Józsefnek: „Íme, atyád beteg”. Erre magával vitte két fiát, Menassét és Efráimot.

Gen 48,2 Jelentették Jákóbnak, mondván: „Íme, fiad, József jön hozzád”, és Izráel összeszedte erejét és felült az ágyon.

Gen 48,3 És szólt Jákób Józsefhez: „Isten, a Mindenható megjelent nekem Lúzban, Kanaán országában és megáldott engem,

Gen 48,4 és szólt hozzám: Íme, én megszaporítlak és megsokasítlak és teszlek népek gyülekezetévé és adom majd ezt az országot ivadékaidnak örök birtokul.

Gen 48,5 Most pedig két fiad, akik születtek neked Egyiptom országában, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, ők is az enyéim: Efráim és Menasse, mint Reubén és Simeón legyenek az enyéim.

Gen 48,6 És utódaid, akiket nemzettél utánuk, a tieid legyenek; testvéreik nevéről neveztessenek örökségükben.

Gen 48,7 És ami engem illet, eljöttem Paddánból, elhalt mellőlem Ráhel Kanaán országában, az úton, midőn még egy darab föld volt, hogy Efrátba eljussanak; és eltemettem ott, az Efrátba, azaz Bét-Lehembe, vezető úton”.

Gen 48,8 És meglátta Izráel József fiait és szólt: „Kik ezek?”

Gen 48,9 József felelt atyjának: „Fiaim ezek, akiket Isten itt nekem adott”. És ő szólt: „Hozd őket hozzám, kérlek, hogy megáldjam őket”.

Gen 48,10 Izráel szemei gyengék voltak az öregségtől, úgyhogy nem látott már jól. Közel hozta őket hozzá, megcsókolta és megölelte őket.

Gen 48,11 És szólt Izráel Józsefhez: „Nem gondoltam, hogy még arcodat lássam és íme Isten megengedte, hogy magzatodat is lássam.”

Gen 48,12 És József kivezette őket térdei közül és meghajtotta magát arcával a földre.

Gen 48,13 És József vette mindkettőjüket, Efráimot jobbjával, Izráel bal keze felől, Menassét pedig baljába, Izráel jobb keze felől, és közel hozta őket hozzá.

Gen 48,14 És Izráel kinyujtotta jobbját és rátette Efrájim fejére, aki a fiatalabbik volt, balját pedig Menassé fejére tette; megfontolva tette így kezeit, ámbár Menasse volt az elsőszülött.

Gen 48,15 És megáldotta Józsefet, szólván: „Az Isten, aki előtt atyáim, Ábrahám és Izsák jártak, az Isten, aki táplált engem egész életemben, mind e mai napig, –

Gen 48,16 az angyal, aki megváltott engem minden bajtól, áldja meg a fiúkat és viseljék ők is nevemet és atyáim, Ábrahám és Izsák nevét és szaporodjanak el a földön”.

Gen 48,17 És mikor József látta, hogy atyja jobb kezét Efráim fejére tette, nem tetszett neki és megfogta atyja kezét, hogy Efráim fejéről eltávolítsa Menasse fejére.

Gen 48,18 És szólt József az atyjához: „Nem úgy atyám, mert ez az elsőszülött, tedd az ő fejére jobb kezedet.”

Gen 48,19 De atyja nem akarta és szólt: „Tudom, fiam, tudom, ő belőle is nép lesz és ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála és magzata népek sokaságává lesz”.

Gen 48,20 És megáldotta őket ezen a napon, mondván: „Veled áldjon Izráel, mondván: tegyen téged Isten olyanná, mint Efráim és Menasse”. Efráimot Menasse elé helyezte.

Gen 48,21 És szólt Izráel Józsefhez: „Íme én meghalok, de Isten veletek lesz és visszavisz benneteket őseitek országába.

Gen 48,22 Én pedig adok neked egy osztályrészt testvéreid osztályrészén felük, amit elvettem az emóri kezéből kardommal és íjammal”.

Gen 49,1 És Jákób szólította fiait és mondta: „Gyüljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi ér benneteket az idők végén.

Gen 49,2 Gyülekezzetek és hallgassatok Jákób fiai, hallgassatok Izráel atyátokra.

Gen 49,3 Reubén, te az elsőszülöttem vagy, erőm és tehetségem zsengéje, első méltóságra és első hatalomra.

Gen 49,4 Állhatatlan voltál, mint a víz, azért ne légy első, fölszálltál atyád nyoszolyájára, szentségtörő voltál – nyoszolyámra szállt ő föl.

Gen 49,5 Simeón és Lévi testvérek, erőszak eszközei az ő fegyverük.

Gen 49,6 Tanácsukba ne jöjjön lelkem, gyűlésükkel ne egyesüljön méltóságom, mert haragjukban embert öltek és önkényükben ökröt bénítottak.

Gen 49,7 Átkozott legyen a haragjuk, mert erős, és fellobbanásuk, mert kegyetlen volt. Elosztom őket Jákóbban és elszórom őket Izráelben.

Gen 49,8 Jehuda, téged dicsőítenek testvéreid. Kezed ellenségeid nyakán lesz, leborulnak előtted atyád fiai.

Gen 49,9 Ifjú oroszlán Jehuda; zsákmányolásból jöttél fel, fiam! Letérdelt, lehevert mint oroszlán és mint nőstény oroszlán, ki kelti fel őt.

Gen 49,10 Nem fog távozni a kormánypálca Jehudától, sem a törvénypálca térdei közül, míg el nem jön Silóba és övé nem lesz a népek hódolása.

Gen 49,11 A szőlőtőhöz köti csikaját és a venyigéhez szamara kölykét, borban mossa ruháját és a szőlő vérében takaróját.

Gen 49,12 Szeme piros a bortól és fogai fehérek a tejtől.

Gen 49,13 Zebúlon a tenger partján lakik és a hajók kikötője lesz és oldala Cidón mellett van.

Gen 49,14 Jisszákár csontos szamár, hever az aklok között.

Gen 49,15 Látta a nyugalmat, hogy jó és a földet, hogy kellemes, lehajtotta vállát teherhordásra és robotoló szolgává lett.

Gen 49,16 Dán jogot szerez népének, mint bármelyike Izráel törzseinek.

Gen 49,17 Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, mely megmarja a ló sarkát, hogy hanyatt esik a lovasa.

Gen 49,18 Segítségedet remélem, ó, Örökkévaló.

Gen 49,19 Gád – száguldó csapat csődül ellene, de ő sarkukba vág.

Gen 49,20 Ásér – kövér lesz a kenyere, királyi csemegéket ad.

Gen 49,21 Naftáli elszabadult szarvasünő, kedves beszédeket hallat.

Gen 49,22 Termőfa csemetéje József, termőfa csemetéje a forrás mellett, ágai felkúsznak a falra.

Gen 49,23 Az íjászok nagyon keserítették, lőttek rá és üldözték.

Gen 49,24 De szilárd maradt íja, megizmosodtak kezének karjai Jákóbnak hatalmas Istene által, onnan lett pásztora, sarkköve Izráelnek.

Gen 49,25 Atyád Istenétől, ő segítsen téged és a Mindenhatótól, ő áldjon meg téged felülről jövő áldásaival és az alant heverő mélységnek áldásaival, az emlők és az anyaméh áldásaival.

Gen 49,26 Atyád áldásai hatalmasabbak az én szüleim áldásainál, fölérnek az örök halmok csúcsáig,szálljanak József fejére a testvérek közül kiválasztottnak koponyájára.

Gen 49,27 Benjámin ragadozó farkas, reggel fölemészti a ragadmányt és este felosztja a zsákmányt.

Gen 49,28 Mindezek Izráel tizenkét törzse és ez az, amit atyjuk nekik mondott. Megáldotta őket, mindegyiket az őt megillető áldásával áldotta meg.

Gen 49,29 És meghagyta nekik, szólván hozzájuk: „Én megtérek őseimhez, temessetek el engem atyáimhoz a barlangba, amely a hittita Efrónnak mezején van.

Gen 49,30 A barlangba, amely a Makpéla mezején van, Mamré előtt, Kanaán országában, amely mezőt Ábrahám a hittita Efróntól sírnak szolgáló birtokul megvásárolt.

Gen 49,31 Odatemették Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, odatemették Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és odatemettem én is Léát.

Gen 49,32 A mező és a barlang, amely abban van, Hét fiaitól megvett birtok.”

Gen 49,33 Midőn Jákób befejezte parancsait fiaihoz, behúzta lábát az ágyra, kimúlt és megtért őseihez.

Gen 50,1 És József ráborult atyja arcára és sírt rajta és megcsókolta őt.

Gen 50,2 Azután megparancsolta József szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját és az orvosok bebalzsamozták Izráelt.

Gen 50,3 Mikor eltelt negyven nap, mert eddig tartanak a bebalzsamozás napjai, megsiratták az egyiptomiak hetven napig.

Gen 50,4 És mikor a megsiratás napjai elmúltak, szólt József Fáraó háza népéhez, mondván: „Ha kegyet találtam szemetekben, szóljatok, kérlek benneteket, Fáraó fülébe, mondván:

Gen 50,5 Atyám megesketett engem, mondván: Íme, én meghalok, oda temess el engem síromba, amelyet magamnak Kanaán országában ástam; most tehát hadd menjek fel és temessem el atyámat és azután visszatérek”.

Gen 50,6 És szólt Fáraó: „Menj fel és temesd el atyádat, amint megesketett”.

Gen 50,7 És József felment, hogy eltemesse atyját és elmentek vele Fáraónak összes szolgái, házának vénei és Egyiptom országának minden vénei.

Gen 50,8 József egész házanépe, testvérei és atyja egész házanépe. Csupán gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták Gósen földjén.

Gen 50,9 Felmentek vele szekerek is, meg lovasok is, úgyhogy a tábor igen hatalmas volt.

Gen 50,10 Eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl van és ott igen nagy és fájdalmas siratást tartottak; hét napi gyászt rendezett atyjának.

Gen 50,11 Midőn Kanaán ország lakossága látta a gyászt az Átád szérűjében, mondták: „Súlyos gyász ez az Egyiptomiaknak”. Ezért nevezték el a helyet Ábél-Micrájimnak, amely a Jordánon túl van.

Gen 50,12 És fiai úgy cselekedtek vele, amint ő megparancsolta nekik.

Gen 50,13 Elvitték fiai Kanaán országába és eltemették a Makpéla mezejének barlangjába, amelyet Ábrahám sírnak való birtokul vett a mezővel együtt a hittita Efróntól, Mamré előtt.

Gen 50,14 És József visszatért Egyiptomba, ő és testvérei, meg mind, akik fölmentek vele, hogy eltemessék atyját, miután eltemette atyját.

Gen 50,15 Mikor József testvérei látták, hogy atyjuk meghalt, azt mondták: „Meglehet, hogy József gyűlöl bennünket és visszafizeti mindazt a rosszat, amit ellene elkövettünk”.

Gen 50,16 Üzentek hát Józsefnek, mondván: „Atyád meghagyta halála előtt, mondván;

Gen 50,17 Így szóljatok Józsefhez: ó, bocsásd meg testvéreid hűtlenségét és vétküket, hogy rosszat követtek el ellened. Most tehát bocsásd meg, kérlek, a te atyád Istene szolgáinak hűtlenségét”. És József sírt, mikor így beszéltek hozzá.

Gen 50,18 Elmentek azután testvérei és leborultak előtte és szóltak? „Mi a te szolgáid vagyunk”.

Gen 50,19 És József szólt hozzájuk: „Ne féljetek, hát Isten helyén vagyok-e én?

Gen 50,20 Igaz ugyan, hogy ti rosszat gondoltatok ellenem, de Isten jóra gondolta, hogy megtörténjen az, ami már meg is van, hogy megmentse sok nép életét.

Gen 50,21 Most tehát ne féljetek, én eltartalak benneteket és gyermekeiteket”. Megvigasztalta őket és barátságosan szólt hozzájuk.

Gen 50,22 És József Egyiptomban lakott, ő és atyja házanépe. És élt József száztíz évig.

Gen 50,23 És látta József Efráim gyermekeit harmadíziglen; Mákir, Menasse fiának gyermekei, szintén József térdein születtek.

Gen 50,24 És szólt József testvéreihez: „Én meghalok, de Isten bizonyosan megemlékezik rólatok és kivezet benneteket ebből az országból abba az országba, melyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.”

Gen 50,25 És megeskette József Izráel fiait, mondván: „Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek el innen csontjaimat”.

Gen 50,26 Ezután meghalt József száztíz éves korában, bebalzsamozták és koporsóba tették Egyiptomban.