Magyar zsidó arcképcsarnok – Kaufmann Dávid

Kaufmann Dávid (1852-1899)

Kaufmann Dávid – akárcsak Heilprin Mihály, az általunk ismert első, zsidó költő által írt magyar nyelvű vers szerzője – nem Magyarországon született. A történész és vallásfilozófus Morvaországban látta meg a napvilágot 1852-ben. Édesapja, Kaufmann Lipót haszonbérlőként dolgozott, és bár a visszaemlékezések hideg személyiségként írják le, nagy hangsúlyt fektetett fiai taníttatására, édesanyjuk pedig szintén támogatta tanulási kedvüket.

Kaufmann Dávid a zsidó elemi iskola után a kreimsleri piarista gimnázium magántanulója volt, majd Breslauban, a Zsidó Teológiai Szemináriumba járt. A Breslaui Egyetemen természettudományokat, filozófiát és orientalisztikát is hallgatott, 1874-ben a lipcsei egyetemen a nyári szemeszterben pedig arabisztikát tanult. Lipcsében szerezte meg doktori fokozatát is. 1876-ban a berlini zsidó hitközségben megpályázta a rabbi állást, de elutasították. Az 1877-ben megnyitott budapesti Országos Rabbiképző többek között a zsidó tudományok doyenjének, nagy hatású tudósának, Zunz Lipótnak ajánlására tanári katedrát ajánl neki. Kaufmann a Rabbiképzőben zsidó történelmet, vallásfilozófiát és hitszónoklattant tanít, valamint az alsóbb évfolyamon a görög nyelv és irodalom mellett német nyelvet és irodalmat. Huszonkét évig vezeti az intézmény könyvtárát is. A tanári állás elnyerésének feltételéül Trefort Ágoston akkori közoktatási és vallásügyi miniszter azt szabta, hogy Kaufmann tanuljon meg magyarul, amit a fiatal tudós rövid időn belül teljesített, és hamarosan magyarul tartotta előadásait. Elismertségére jellemző, hogy a Heinrich Heine költészetéért rajongó Erzsébet magyar királyné és osztrák császárné Kaufmann Dávidot hívatta magához, hogy előadást tartson neki a középkor legnagyobb zsidó költőjéről és gondolkodójáról, Jehuda Haleviről, akinek neve Heine két versében is felbukkan.

Kaufmann Dávid neve összeforrott azzal a felbecsülhetetlen értéket képviselő gyűjteménnyel, amelyet szenvedélyes gyűjtőként hozott létre, és amelyet jelenleg a Magyar Tudományos Akadémián őriznek. A Kaufmann-gyűjtemény 594 kéziratot és 1096 nyomtatott könyvet tartalmaz. Noha számaránya alapján nem tartozik a világ nagy gyűjteményei közé, jelentősége a nemzetközi tudományos életben, a judaisztika kutatásában kiemelkedő. A középkori zsidó történelem, filozófia tudósaként nem egyszerűen gyűjtötte, de szakértőként pontosan felismerte, hogy mely köteteknek, kéziratoknak mi a vallási, kulturális és tudományos jelentősége. A könyvtár katalógusát az özvegy kérésére 1906-ban Kaufmann tanítványa, Weisz Miksa készítette el. A gyűjtemény három nagy csoportra oszlik: az elsőbe tartoznak a kódexek, kéziratok, a másodikba a geniza-töredékek, a harmadikba a nyomtatott könyvek.

A gyűjteményben bibliai, talmudi és egyéb rabbinikus szövegeket, hitvitázó iratokat, imakönyveket és tudományos – orvosi vagy matematikai műveket – éppúgy találhatunk, mint responsumokat, 11. századi héber betűkkel, de arabon írt filozófiai traktátusokat, haggádát vagy Misna-kódexet, valamint jemeni pijjut-gyűjteményt is. Ezt az utóbbi, liturgikus költeményeket tartalmazó kéziratot Jeruzsálemben vásárolta meg egy Adelman nevű kereskedő Kaufmann részére főleg jemeni zsidóktól. Különösen nagy az Olaszországból származó kéziratanyag, mivel Kaufmann többek között a 19. században élt Marco Montara mantovai rabbi kézirat- és könyvgyűjteményét is megvásárolta. A gyűjtemény nemcsak irodalmi, vallástörténeti vagy történelmi szempontból, hanem művészettörténeti, könyvészeti szempontból is nagy jelentőségű. Fontos megemlíteni Schulhoff Izsák Budai krónikáját is, amely Buda visszavételét és a zsidó közösség pusztulását írja le, amelyből két példány maradt fent, a másik a prágai zsidó múzeumban.

Kaufmann Dávid azonban nemcsak gyűjteményével járult hozzá a judaisztikai tudományokhoz, hanem kutatásaival is. Többek között jelentősek a zsidók ausztriai kiűzetéséről szóló munkája, illetve középkori zsidó filozófiával foglalkozó tanulmányai. Schmelzer Hermann Imre, St. Gallen-i főrabbi, Kaufmann Dávidról írt munkájában (Kaufmann Dávid emlékezete) szintén kiemeli Kaufmann munkásságának máig ható jelentőségét: „Száz év távlatából […] megállapíthatjuk, hogy Kaufmann művei, dolgozatai napjainkban is a judaisztikai tudományokban jelen vannak.”

Forrás:

• Raj Tamás; Vasadi Péter (2002), Zsidók a törökkori Budán. Makkabi: Budapest
• Schmelzer Hermann Imre (2001), Kaufmann Dávid emlékezete. OR-ZSE: Budapest