Egy egész ország ismerte meg Nagy Gergelyné Hajnalka nevét, aki a tatai kórház egyik ápolónőjeként kapta el a koronavírus-fertőzést, s az intenzív osztályon összesen 105 napot töltött, amiből 42 napig géppel lélegeztették. Habár súlyos szövődményektől szenved, még mindig vissza szeretne menni dolgozni. A Rumbach zsinagóga holnapi avatásán abban a megtiszteltetésben részesül, hogy ő helyezheti el az egyik mezüzét.
Az 54 éves Nagy Gergelyné Hajnalka 1986 óta dolgozik ápolónőként a tatai kórházban. A nevét azután ismerte meg a közvélemény, hogy ő maga is elkapta a vírust, amely különösen súlyos tüneteket és szövődményeket okozott nála. Most már jobban van, de az egészsége közel sem a régi.
Arra a kérdésre, hogy hogyan érzi magát, Nagy Gergelyné azt mondta: járni úgy-ahogy már tud, a korábban üszkösödésnek indult ujjait is képes már használni, s most igazából annak örül, hogy nem kellett az ujjait amputálni. A vírusfertőzés szövődményeként maradandó veseelégtelenséget kapott, ennek következtében magas vérnyomása lett, a tüdeje pedig még mindig csak 50 százalékos kapacitással működik.
Az egészségi állapota ellenére örömmel vállalta, hogy jelen legyen a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga holnapi avatásán.
– Nagyon nagy megtiszteltetés ért, nem is tudom, kinek köszönhetem meg – mondta mai, telefonos megkeresésünkre az ápolónő. – Még nem jártam a Rumbach zsinagógában, de kíváncsi vagyok rá. Megnéztem az interneten a felújítás utáni képeket, teljesen lenyűgözött az épület!
S hogy milyen tervei vannak? Született ápolónőnek tartja magát, ezért eltökélt szándéka, hogy visszatér dolgozni a kórházba. Tudja, hogy valószínűleg nem lesz képes ugyanolyan szinten ellátni a munkáját, mint korábban, de úgy érzi, neki ott van a helye, mint fogalmazott: „azt hiszem, éppen azért vagyok még mindig itt, mert van teendőm az emberek között”.