„Ha egy férfi, vagy egy nő külön fogadalmat tesz…”

– Három dologra kell törekednie az istenfélőnek: Isten szeretetére, Izrael szeretetére és a Tóra szeretetére… És persze arra, hogy ne sanyargassátok magatokat! – tanítja a NÁSZÓ hetiszakasszal kapcsolatos írásában Szerdócz Ervin rabbi.

Az ember gyakran és ösztönösen tesz fogadalmat, amit vagy betart, vagy meg is feledkezik róla. A zsidó vallásos életvitel ezzel szemben a fogadalmat szigorúsággal veszi.

Amikor az ember fogadalmat tesz, az ugyanis úgy tekinthető, hogy azt az Örökkévalónak teszi. A „názir” fogadalom fogalma szigorúan időhöz és tisztasághoz kötött. Ismert, hogy egy kohanita, „papi rendbe” tartozó személy tisztátalanná válik halottal való közvetlen érintkezéssel, de úgy is, ha olyan zárt térben tartózkodik, ahol holttest van. A „názir” fogadalomtevő is tisztátalanná válik egy halott által fogadalmi ideje alatt, ami azt jelenti, hogy fogadalma magasabb spirituális státuszba emeli. Ezért, ha elkezdte fogadalmi önmegtartóztatását és tisztátalanná válik, miután újra tiszta lesz, elölről kell kezdeni önmegtartóztató folyamatának idejét. A fogadalom egyik és leggyakoribb tárgya a bor, és a fogyasztásától való tartózkodás.

Rabbi Slomo Itzáki, RÁSI (Troyes 1040-1105) középkori Tóra-, Talmudtudós és kommentátor „civilben” borkereskedő volt, és (talán nem véletlen) ambivalens módon viszonyul a fogadalmak kérdésének helyességéhez. Véleménye szerint ne igyon bort, aki hajlamos embertársát rossz színben feltüntetni. Az ilyen habitusú ember rossz tulajdonságát csak még jobban fokozza az alkoholos befolyásoltság.

Ezzel szemben, ha jó szándékkal viseltetik felebarátai iránt, akkor jót tesz néhány pohár ital elfogyasztása, hiszen áldást, „lehájim”-ot mond, azaz az életre üríti poharát. A pohár héberül: „kosz”. Rási másik két fogalommal hozza összefüggésbe: pénztárca (kisz) és harag (káász). Ezek a szavak a személyiség pontos leírását adják, azaz miként viselkedik az ember ittas állapotban, hogyan bánik a pénzével, és mit hoz elő belőle haragja. A Talmudban nem véletlenül állnak a fogadalmi szabályok a házasságtöréssel gyanúsított nőre (szotá) vonatkozó szabályok mellett.

Leggyakrabban a bor az, ami hűtlenséghez vezethet.

Az önmegtartóztató fogadalom másik formája a böjtölés.

A nikolsburgi Szmelke rabbi mesélte: Megkérdezték egyszer Baal Sém Tóvot (Israel ben Eliezer 1698 - 1760): Mi az istenfélelem lényege? Netán azok az igazi istenfélők, akik magukat „a cselekvés férfiainak” nevezik és egyik Szombattól a másikig böjtölnek? Akik nem esznek és nem fogyasztanak bort? Baal Sem Tov válasza ez volt: Az, aki sanyargatja magát és kínozza lelkét, annak ugyanúgy számot kell adnia tettéről, miként a bűnösnek és aki életében nem félte Istent. Három dologra kell törekednie az istenfélőnek: Isten szeretetére, Izrael szeretetére és a Tóra szeretetére… És persze arra, hogy ne sanyargassa magát!