A henna egy növényi alapú festék, amelyet a bőr ideiglenes színezésére és a haj tartósabb befestésére használ. A közel-keleti és dél-ázsiai zsidók – például Marokkó, Algéria, Irán, Irak és Jemen területeiről – régóta használnak hennát az esküvői ünnepségeken, akárcsak sok nem zsidó szomszédjuk. A zsidók a széles körben ismert henna-ünnepséget sajátos, zsidó házassági szokásokba illeszkedő formává alakították át.
A hagyományos henna-ceremóniát az esküvő előtt néhány nappal tartják. A menyasszony kezét a közeli családtagok és barátok társaságában festik ki. Mivel a henna az első néhány napban sötétedik, az alkalmazás időzítése biztosítja, hogy a minta az esküvő napján a leglátványosabb legyen. Gyakran a közeli női családtagok és barátok is hennáznak, a modern időkben pedig a vőlegény és más férfi barátok is részt vehetnek a ceremónián.
A zsidó közösségben a hennát az átok elhárítására és a termékenység növelésére használják. A henna egyik héber neve a „chinah” (חנה), amelyet egyesek olyan mozaikszóként értelmeznek, amely a nők három kötelességére utal:
- Challah – A kalács egy részének elkülönítése
- Niddah – A családi tisztaság törvényei
- Hadlekat Nerot – A szombati és ünnepi gyertyák meggyújtása
A henna-ceremóniák gyakran fényűző események, díszes ruhákkal, énekléssel és tánccal. Gyakran a menyasszony mikve rituáléjának első látogatásához kapcsolódnak, előkészítve őt a házasságra és a családi tisztaság törvényeinek betartására.
Amikor a zsidó közösségek a Közel-Keleten nagyobb számban éltek, a henna-ceremóniák rendszeres részei voltak a zsidó esküvőknek. Amikor ezek a közösségek elvándoroltak, a hagyomány emlékeiket magukkal vitték Izraelbe, Amerikába és más országokba. Általánosságban azonban ezekben a nagyrészt askenázi országokban az első generációk nem tartották a henna-ceremóniát. Az utóbbi években viszont egyre több, közel-keleti gyökerekkel rendelkező zsidó építi be ezt az esküvői szokásába.
A My Jewish Learning cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
